Egyetlen nő sem szeret a szegény, szerencsétlen egyedülálló édesanya képében tetszelegni, ezért sokan inkább páncélt öltenek magukra, a mögé rejtik a nehézségeket. Talán éppen ezért találják meg őket a sokszor bántó, sértő megjegyzések és a kellemetlen kérdések. Ezeket sose mondd egy gyerekét egyedül nevelő anyának.
Nem kellenek álságos jóakarók, sokszor elegendő egy elkeseredett barátnő, hogy egy mondat betaláljon, és kínossá váljon egy beszélgetés vagy szituáció az éppen szingli édesanyának. Azért, hogy elkerüljük ezeket a nyomasztó helyzeteket, összegyűjtöttünk néhány olyan kérdést és megjegyzést, amit inkább jobb elkerülni, ha egyedülálló édesanyával beszélgetsz.
„Könnyű neked, mert van szabadidőd, amikor az apja elviszi a gyereket”
Jó esetben bizonyos időközönként valóban vannak olyan hétköznapok vagy hétvégék, melyeket a gyerek az apjával tölt. Sokan azt gondolják, ilyenkor az édesanya azt sem tudja, mit kezdjen a rászakadt szabadsággal. Azoknak, akik nem tudják, eláruljuk: ilyenkor hozza be a lemaradásait a munkában, a házimunkában, a tanulásban vagy a bevásárlásban.
De az sem ördögtől való, ha ilyenkor kerít alkalmat a manapság oly sokat hangoztatott énidőre. Például arra, hogy elmenjen a fodrászhoz, ahová végre nem kell magával húznia a gyerekét, vagy hogy mozogjon, tornázzon egyet, esetleg megnézzen egy filmet vagy elolvasson egy könyvet.
Ezek mind-mind olyan tevékenységet, melyekre egyébként nem mindig jut ideje, mert még egy fél órára sincs, aki lekösse a gyereket, vagy tanuljon, játsszon vele addig, amíg az anyuka kivasal vagy elintézi a kötelező hivatalos ügyeket.
Arról nem beszélve, hogy hiába a „nagy szabadság”, ahogy a gyerek kiteszi otthonról a lábát, abban a pillanatban el is kezd hiányozni.
„Örülj neki, hogy senki nem szól bele abba, hogy mit csinálsz”
Ez valóban így van, tényleg senkinek nem kell elszámolni azzal, mikor mit és miért tesz. De az élet már csak olyan, hogy egy egyedülálló anyának nem csak abban kell döntést hoznia, hogy kedden vajon a sárga vagy a zöld cipőjét vegye fel.
Sokszor leginkább teher, ha valaki egyedül marad minden döntésben, ami a gyerekkel kapcsolatos. Nem beszélve arról, hogy vannak olyan hétköznapi örömök, bánatok, melyeket jó lenne otthon valakivel megosztani. Egy gyerek pedig semmilyen életkorban nem alkalmas erre, mert ő nem társa a szülőnek.
„Nekem sem jobb, én is egyedül vagyok, hiába van férjem”
A kettő azonban nem ugyanaz! Egy egyedülálló anya mindig egyedül viseli a gyermeke gondját minden tekintetben. Éjszaka senki nem helyettesíti, ha fel kell kelni a lázas gyerekhez. Mindig készenlétben kell lennie, meg kell oldania mindent, és elő kell teremteni a megélhetéshez szükséges anyagi forrást is, mert csak saját magára számíthat.
Még egy munkamániás férj is általában egy telefonhívásnyira van, de ha nem, akkor is valamikor haza fog menni, beszélgetni fog a feleségével, akivel együtt eszik, kel és fekszik, megöleli, nyaralni megy vele, ha problémák adódnak, jó esetben együtt oldják meg azokat.
Ha egyedülálló anya vagy, akkor nem magányos vagy, hanem tényleg egyedül vagy.
„Milyen talpraesett anya vagy, hogy mindent megoldasz egyedül!”
Valóban, mert egy egyedülálló anyának nincs más választása. Azt azonban nem sokan látják, hogy a háztartásban soha nem éri magát utol, és a határidőkkel is hadilábon áll.
De mint sok minden más, az is hihetetlenül kifizetődő, hogy nőként sokszor olyan dolgokat kell megoldania, melyek egyébként egy férfi feladatai lennének.
Ennek is megvan az előnye, mert nem kell senkire sem várni, ha csöpög a csap vagy izzót kell cserélni, esetleg össze kell szerelni egy skandináv típusú könyvespolcot.
„Bárcsak a férjem engem is megcsalna, akkor lenne ürügyem, hogy elhagyjam őt”
A hűtlenség talán az egyik legfájóbb és legnagyobb árulás egy házasságban vagy egy élettársi kapcsolatban. Senki nem gondolhatja komolyan, amikor olyat kíván magának, amit talán még a legrosszabb ellenlábasának sem kívánna.
A megcsalásnál azért vannak jobb dolgok, melyekben reménykedhet az a nő, aki ki akar szállni egy rossz házasságból. És ez nem feltétlenül a lottóötös, ha valóban komolyan gondolja a változtatást.
„És a pasikkal mi a helyzet?”
Egy kisgyermekes, egyedülálló édesanyát könnyen pellengérre állítanak azért, ha szórakozni vagy randizni megy. Mondván, mit szólnak majd mások…
Ahogy ehhez, úgy ahhoz sincs köze senkinek, hogy a szingli anyukának vajon van-e már valakije.
Ahogyan a friss házasok hálószobájába se kacsingatnak be illetéktelenek, úgy az egyedülálló anyukának sem kötelessége senkit beavatni magánélete részleteibe. És az olyan jótanácsnak szánt megjegyzésekre sincs szüksége, hogy „Ne izgulj, lassan neked is eljön az igazi!” vagy „Csak az a fontos, hogy ne görcsölj rá az új pasira!”
