Ha anya vagy, biztosan emlékszel még az életed előző szakaszára, időszámítás előtt helyett a gyerekek előttre. Akkor még minden izgalmasabb volt, felelőtlenebbül költhetted a pénzt, később feküdtél le, és minden ujjadra jutott egy felhívható barát, ha akadt egy üres estéd. Hova tűnnek a szülők, és különösen, az anyák életéből a barátok?
Az egyik pillanatban még fiatal vagy, a következőben pedig már van kedvenc élelmiszerboltod: a közösségi médiában terjedő mondat tűpontos, de nemcsak ezzel lehet mérni az öregedést. Az egyik pillanatban még bármelyik hétköznap estére találsz programot magadnak valamelyik barátnőddel, a következőben pedig nemcsak, hogy szóba sem jöhet olyan elfoglaltság, amely este 10 után kezdődik, hanem sokak esetében arról sincsen szó, hogy még mindig minden ujjukra akadna egy barátjuk.
Anyának lenni nem olyan könnyű
A szülővé válás kapcsán nagyon sok olyan téma van, amelyről nem beszélünk, vagy legalábbis sokáig nem beszéltünk nagy nyilvánosság előtt. Arról, hogy mennyire beszűkül egy friss anya élettere, hogy egy újszülött nemcsak eszik és alszik, hanem időnként vigasztalhatatlanul sír, esetleg arról, hogy a szoptatás az nem úgy van, hogy csinálni kell, és kész. Ide tartozik a barátságok anatómiája is: a szülők, különösen
az anyák komoly része tapasztalja meg azt, hogy barátainak jelentős része lemorzsolódik azt követően, hogy életébe belépnek gyermekei.
Az első hónapokban az esti kiruccanások eleve kiesnek a lehetőségek köréből – a legtöbb anya csecsemőjével tölti ezeket az órákat, vérmérséklet kérdése, hogy ki mekkora korában hagyja először akár az apára, akár más, megbízható családtagra gyermekét. Vannak, akiknek ehhez hónapok, másoknak pedig évek szükségesek, és tulajdonképpen ez rendben is van, hisz más esti rituálék alakulnak ki az egyes családoknál, amelyek nem jók vagy rosszak. A dolgozó barátokkal nehezebb így a kapcsolattartás, ami érthető, maradnak tehát a hétvégék.
Nem minden barátság éli túl a gyermekek születését
Vannak olyan barátok, akiknél már ez túl nagy kompromisszumot jelent. Legyen szó gyermektelen vagy saját családdal bíró emberről, a logisztika egész egyszerűen olyan terhessé válhat, hogy inkább elengedi a kapcsolatot vagy annak nehézkes mivolta, vagy egyfajta furcsa féltékenység miatt. Egy friss szülő számára a gyermeke egészen természetes módon fontosabb még a legjobb barátnál is – éltem már meg közelről azt, hogy van, aki ezt nem tudja feldolgozni, inkább eltűnik.
Mással ugyanakkor egész egyszerűen nincsenek már témák, megszűnnek a kapcsolódási pontok akkor, amikor a gyermektelen mezőről a kisgyerekesre kerül át a figuránk a sakktáblán.
Még azok az anyák is, akik megfogadják, hogy nem szűkülnek be teljesen addig, míg otthon vannak gyermekükkel, átmenetileg biztosan más világba kerülnek. Lehet, hogy korábban konferenciákról és vízparti bulikról posztoltak az Instagramra, most meg hirtelen babahordozós reels-t töltenek fel, és arról szól a legtöbb képük, hogy a gyerek végre alszik, vagy már megint nem alszik.
A nehéz időszakban háttérbe szorulnak a barátok
Az én anyaságom hajnala legalábbis ezen téma körül forgott, szinte kizárólagosan, és ahogyan saját világomban megérkeztem az anyaságba, úgy szűnt meg kicsit körülöttem korábbi életem. (Holott volt kollégám, aki biztosra vette, hogy unatkozni fogok majd a gyesen otthon, és minimum blogolok. Nos, inkább örültem, ha heti egyszer sikerült hajat mosnom, és a hathetes kontroll alkalmával a férjem azzal biztatott, örüljek annak, hogy elmehetek egyedül a János kórházba.)
Innen idővel ki lehet törni, persze, de az is nagyon egyedi, kinek mikor sikerül. Nekem évekbe telt, amin nyilván nem gyorsított a kis korkülönbséggel tervezett második gyermek érkezése, majd arra egy pandémia sem. Ettől függetlenül is kell némi idő, mire visszamerészkedik egy friss szülő a felnőtt világba, ahol
felnőtt programokat csinálnak, felnőtt ételeket – és véletlenül sem megszottyosodott halrudacskát – esznek, és felnőtt időben fekszenek le este fél nyolc helyett.
Mindenki máskor érik meg a szülőségre
Hogy tetézzem: van, akinek negyvenesként már kiskamaszok miatt áll minden haja szála az égnek, mások pedig még csak az oviból iskolára váltás miatt aggódnak ekkor, esetleg kisbabás szülők. Egyre többen vállalnak később gyermeket, de ma is vannak, akik viszonylag korán vagy egészen fiatalon lesznek anyák, így
egészen máshol tarthat életében egy negyvenes akkor, ha kicsi és akkor, ha nagy gyermeke van.
Rengeteg tényezővel kell megküzdeni a barátságokért, és van is, akinek erre már nincs ereje, mert SNI-s gyermeket nevel, mert beteg szülőt is ápol, vagy mert másként képzeli el szülőségét, mint általában az emberek. Amikor hónapok óta öt részletben alszik valaki öt órát, nem azon töri a fejét, hogy mikor hívja el koktélozni egykor volt legjobb barátnőjét, hanem azon, hogyan ne ájuljon el délután négykor az Aldiban. Amikor kicsit jobb lesz, akkor pedig talán már elég messzire sodródott mindenkitől ahhoz, hogy egyszerűen túl nehéz feladat legyen megpróbálni újraépíteni a barátságot, még ha ehhez elég lenne annyit bepötyögni a Messengerbe, hogy
„szia, emlékszel még rám?”.
Felőrölhet a sok szerep bárkit
Említhetném még, hogy nem segít az sem, amikor a munkába visszaállva már család és munkahely közt lehet kettészakadni, hogy közben házastársnak is meg kell maradni, hogy ott a nukleáris családon kívüli hozzátartozókból összeálló nagycsalád is: ha rájuk is minőségi, mennyiségi időt is szánnál, és nem csak bedobnád a nagyikhoz a gyereket, este meg hoznád el, tényleg egészen lehetetlen ápolni a baráti kapcsolatokat. Nincsen trükk, nincsen mesteri megoldás: egy szülő barátságai nehézkesek, végképp, ha a másik oldalon is szülők vannak a kapcsolatban.
Ha szerencséd van, a játszótéri barátságokból szülői szinten is lehet értékes kapcsolat. És persze, ha nemcsak szerencséd van, de teszel is érte, megtartható azért egy időszámítás, azaz gyermekek előtti időkből származó barátság is, de abban biztos vagyok, hogy ez a vásár kettőn áll. Az viszont egészen biztos, hogy bár erre aztán végképp nem tér ki egyetlen, az embert gyermekvállalásra felkészítő kötet sem, arra is jó felkészülni, hogy barátaink megtartásáért szülőként meg kell küzdenünk, a körülményekkel épp úgy, mint saját, új önmagunkkal.
A pszichológus szerint minden anyának elkelne egy szakember: erről nyilatkozott nekünk Koch Boglárka Lilla, aki az anyaságról, anyaként és pszichológusként írt könyvet.
