A tankötelezettség jelenleg Magyarországon abban vagy legkésőbb az azt követő évben kezdődik, amelynek augusztus 31. napjáig egy gyerek betölti 6. életévét, és annak a tanévnek a végéig tart, amelyben 16. életévét tölti. Vagyis, a felelős szülőket már gyermekük 4-5 éves korától foglalkoztatja a probléma, és csak gyűlnek benne a kérdések, melyekre most szakértő segítségével igyekeztünk válaszolni.
A tanköteles korba lépő gyermekeket adott év április 1. és április 30. között kell beíratni a lakóhelye szerint illetékes vagy a szabadon választott iskola első évfolyamára, ami ugyan még messzebb van, de ha valaki úgy érzi, korábban küldené általános iskolába gyermekét, annak bizony már lépnie kell az óvodánál és az Oktatási Hivatalnál a kérvény január 18-ig történő leadásával. Visszatartásra is nyílhat lehetőség, ennek határideje szintén 2024. január 18. A szükséges űrlap már elérhető az OH vonatkozó felületén.
Gidró Gabriella pályaorientációs és tanulmányi mentor több évtizedes óvodai, általános iskolai és gimnáziumi igazgatói tapasztalatával széles rálátással rendelkezik az iskolaérettség mérlegelésével kapcsolatos szülői dilemmákat, a gyermek tehetségének és habitusának megfelelő oktatási stílus felismerését és ehhez a megfelelő intézmény kiválasztását, valamint a szülők kellő informálását és felkészítését illetően is.
A szülők talán elsősorban a gyermek értelmi fejlettségére figyelnek, foglalkoztató füzeteket oldatnak meg a gyerekkel, hogy felmérjék, érett-e csemetéjük a nagy lépésre. Mire szoktunk kevésbé gondolni?
Az iskolaérettségi szempontok közül a testi-fizikai érettséget a szülők általában kevésbé tartják fontosnak, pedig az a gyermek, aki nem éri el a fizikai minimumot, annak nyilván a teherbírása is kisebb, tehát fáradékonyabb lesz. Ezáltal nehezebben tudja követni a tanulást, és nem lesz sikerélménye. Sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerül majd neki ugyanazon a szinten teljesíteni, mint a már fizikailag, testileg érett társainak. Gondoljuk csak el, milyen érzés egy olyan széken ülni egész nap, amiről nem ér le a lábunk!
A szocializációról is sokszor elfeledkezünk, pedig nagyon fontos szerepe van minden oktatási intézményben. Hiába érdeklődő és kognitív szempontból érett a gyermek, hogyha öntörvényű, a közösségben pedig nem tud együttműködni. Az „egoista kis zseni” elszigetelt lesz az iskolában, nem lesznek barátai, magányos lesz, ami frusztrációt okozhat. Szükség(e) lesz rá, hogy meg tudja osztani a tárgyait, képes legyen figyelni a társaira, és akkor őrá is fognak figyelni, őt is támogatják majd társai.
A hatékony tanuláshoz elengedhetetlen, hogy a gyermek kiegyensúlyozott legyen, és ne szorongjon az iskolai közösségben. Egész életünket a társadalom, a közösség befolyásolja, ne hagyjuk, hogy hendikeppel induljon a gyermekünk! Jó hír, hogy ez a készség is fejleszthető.
A figyelem fenntartását tudja valahogy (fel)mérni a szülő, vagy szakemberhez kell fordulni?
A szülő könnyen megfigyelheti gyerekét, és látni is fogja, mennyire képes koncentrálni arra, amit mond neki, meg tudja-e csinálni és szívesen csinálja-e meg, amit kér tőle. Fontos, hogy ha a gyerkőc belekezd egy tevékenységbe, akkor azt ne hagyja abba minimum 10 percig, vagy ne kalandozzon el, ne lépjen ki a helyzetből, és ne akarjon mást csinálni. Aki erre képes, az végre tudja majd hajtani a pedagógusok instrukcióit, és gond nélkül fogja követni az iskolai magyarázatokat is.
Az iskolában már nem „fogják úgy a gyerek kezét”, mint az óvodában. Mire figyeljen szülő és gyerek ezen a téren?
Az iskola teljesen más önállósági szintet igényel már, mint az ovi. Ha gyermekünk nem tud egyedül öltözni, cipőt felvenni, összerakodni, mosdóba menni stb., akkor segítsünk neki, hogy képes legyen erre, mielőtt iskolába küldjük. Az óvodában több óvónő és asszisztens segíti a gyermek mindennapi tevékenységét, viszont az iskolában már nem lesz ott senki, aki minden percben figyeljen rá. Erre nincs is már szükség. Ne a tanítót vagy az iskolát okoljuk, ha a gyerek rendszeresen kabát nélkül futkározik az udvaron!
Mindez felveti a kommunikációs készség fejlettségének szintjét is. Ez nagyon fontos, hiszen az iskolában már nem fogják kérdezgetni, hanem saját magának kell megfogalmazni az igényét, vágyait, szükségleteit, érzéseit. Például volt olyan első osztályos gyermek, aki nem merte megkérdezni, hogy hol van a mosdó (nem figyelt vagy lemaradt erről az információról), és egész nap nem ment ki a toalettre, direkt nem is ivott, nem mert szólni.
És persze a motiváltság is döntő lehet. Ne csak a szülő legyen motivált az iskolakezdésre, hanem maga a gyerek is legyen nyitott, érdeklődő, várja, hogy első osztályos legyen. Az a gyerek, akit még nem érdekel az iskola, nem tesz fel kérdéseket az iskolával kapcsolatban, nem várja kíváncsian, nem szeretné megnézni az iskolát, feltehetőleg még nem érett erre, ő még inkább játszik a társaival, és nem vonzó számára a tanulás.
Gyakran hallani a tanácsot: ne iskolát, tanítót válasszunk! Valóban ez a jó módszer?
Bár Magyarországon általában a tanító szerepe kiemelkedően fontos, hiszen ő határoz meg szinte mindent, ami az 1. osztályos életében történik, de az iskolán kívül álló okokból is bármikor változhat a tanító személye. Az iskola választásánál vegyük figyelembe az iskola szellemiségét, elvárásait, az iskola profilját, tanítási módszereit, és gondoljuk át, hogy ez mennyire felel meg gyermekünk igényeinek.
Hajlamosak a legjobbat akaró szülők akár egy távolabbi iskola ódiumait magukra venni (lásd napi hosszas utazás), ha szakmai szempontok alapján azt ítélik célravezetőbbnek. Jól teszik?
Úgy gondoljuk, hogy a logisztika az annyira nem fontos, mert bárhova el tudjuk vinni a gyermeket kocsival? Még a legjobb iskola miatt sem érdemes a 6-7 éves gyereket naponta 2 órán keresztül utaztatni!
Nagyon fontos lenne, hogy ezt az időt töltse inkább pihenéssel, játékkal vagy sportolással!
Ugyanakkor, noha kényelmes, hogy a kisebb testvér is ugyanabba az iskolába jár majd, azért vegyük figyelembe mindegyik gyermek egyéni igényeit. Biztos, hogy mindkét gyermek ugyanarra vágyik, és ugyanaz az iskola fogja leginkább fejleszteni a testvérek képességeit? Arra is érdemes figyelni, hogy jó hatással lesz-e egymásra a két gyermek.
Végezetül, mit tegyünk, ha az óvoda nem javasolja az iskolakezdést?
Ne ijedjünk meg, ha az óvoda olyan iskolaérettségi papírt állít ki, amin nem mindenből a maximumot teljesíti a gyermekünk. Mielőtt pánikba esnénk, érdemes ezt megbeszélni az óvodával. Ezt minden igényes, színvonalas oktatási intézmény előre jelzi a szülőnek, és nem csak az iskolaérettségi papír kézhezvételekor ad erről információt. Jelzés lehet az is, hogy a gyermek korábban kapott, vagy javasoltak neki valamilyen fejlesztést. De ezektől a fejlesztési javaslatoktól sem szabad megijedni, inkább vegyük igénybe, amit csak módunkban áll!
Figyeljünk arra is, hogy gyermekünknek se közvetítsük azt, hogy valami baj van vele, vagy beteg. Szülőként lényeges, hogy a gyermek felé nyugalmat árasszunk. Ne szorongjunk, ne kommentáljuk a barátokkal a gyermek jelenlétében, hogy milyen borzasztó teher az iskolaválasztás az egész családnak! A gyermek megérzi, hogy a szülő szorong, és utána úgy érzi, hogy neki is szorongani kell, hiszen a szülei is ezt teszik.
(Ha pedig elérkezik az idő, hogy iskolás lesz, érdemes majd betartani a biztonságot adó napi rutint. Erről egy korábbi cikkünkben olvashatsz szakértőtől.)
