Még tisztán emlékszem rá, mennyire vártam nem is olyan régen, hogy jöjjön már a jó idő, mehessünk a szabadba a családdal és a barátainkkal. Aztán ahogy megérkezett, nagyon hamar sok is lett belőle. Jóból is megárt a sok, hát még a melegből.
Éppen ezért örültem meg nagyon, amikor a közös programon gondolkodva barátnőm, a Nesze!szer blog főszerkesztője bedobta ötletként, hogy menjünk el a gyerekekkel a Fővárosi Állatkert szentivánéji eseményére. Az állatkertet alapból imádjuk, megunhatatlan családi és barátos program, amely leköti annyira a kisebbeket is, hogy még a szülők is tudjanak egymással váltani néhány szót, sőt mondatot. De a legvonzóbb most az volt számomra, hogy naplemente után mehetünk. Akkor, amikor már nem kell százfaktoros naptejjel kenegetnünk magunkat, várhatóan nem leszünk rosszul a hőségtől, és az útvonalunkat nem az árnyékok aktuális elhelyezkedése határozza meg.
A Szentivánéj az Állatkertben persze egyáltalán nem csak emiatt volt érdekes.
Mutatjuk is, miért!
A Fővárosi Állat- és Növénykertben ezen a különleges hangulatú és nem mindennapi estén a népi hagyományok, az érdekes állatok, és a tűz is megfért egymás mellett.
Első a gyerek
Hogy mennyire gyerekbarát rendezvényről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a belépésnél a kicsik figyelmét persze rögtön megragadó gólyalábasokon túl is tudtak gondolkodni a szervezők: a csemeték ugyanis egy-egy karszalagot kaptak a szülők telefonszámával, hogy ha véletlenül elkeverednének, mihamarabb visszakerüljenek a saját családjukhoz.
A gyerekek természetéhez volt igazítva az is, hogy a különböző időpontokra meghirdetett előadások és élményprogramok mellett folyamatos elfoglaltságokat is biztosítottak, ne legyen egyetlen unalmas perc sem. A mi gyermekeink olyannyira ott is ragadtak egy ilyen kézműves programon, hogy kis híján lemaradtunk minden előzetesen betervezett programpontunkról.
Nappal az állatoké a főszerep, este nem feltétlenül
Választék pedig volt bőven. A már említett kézműves foglalkozásokon kívül folyamatos élményelem volt többek közt az elvarázsolt erdő, a fényfestés, a planetáriumi vetítések, de volt még szerelmi jóslás is. Azokat, akiknek esélyük sem volt bejutni a jósdába a kígyózó sor miatt, vigasztalhatta egy bátorságpróba, vagy egy arcfestés.
A különböző helyszínek között aszerint válogathattunk, hogy éppen állatos élményre (fókashow, elefánttréning, búvárok a cápák közt), éjjeli tudományos beszélgetésekre, élő vagy vetített előadásokra vágyunk. Az egyik legnépszerűbb aktivitás kétségtelenül a tűzzsonglőr bemutató volt, olyannyira, hogy mi, felnőttek, nem is igazán láttuk a nagy tömegtől (szerencsére azért néha jó magasra röppentek a tűzgolyók), de az élelmes gyermekek hamar helyet szereztek maguknak az első sorban.
Ahogy besötétedett, egészen varázslatos élmény volt a sok helyen már pihenő állatok mellett sétálni, és nem eltévedni a világosban amúgy jól ismert helyszínek között. (Rutinos állatkerti éjszakázók fejlámpával közlekedtek, jövőre mi is bevetjük.)
Levezetésképpen végigsétáltunk a cápasulin, farkasszemet néztünk néhány őzzel, és mi, szülők, a kellemes estében boldogan figyeltük, ahogy csemetéink éjjel fél 12-kor még törpekerekeznek és körhintáznak egyet.
Tény, hogy ezen az éjszakán talán nem az állatoké volt a főszerep. De a szervezők a szórakoztatáson túl a természet és az állatok szeretetét is igyekeztek átadni az érdeklődőknek, nekünk pedig egy igazán felhőtlen programban volt részünk a kellemes nyári estében. Olyan érzés volt, mintha nyaralnánk. Tűz, kalandok, érdekes állatok és növények, éjszakai játszózás - egy nap nyaralás a belváros szívében.
