SZÜLŐSÉG

Nem vagyok különleges, csak szeretek tanítani

Primilla 2016. január 11., hétfő 10:24

Ma már szinte minden gyerek zsebében ott lapul az okostelefon, ami éppen alkalmas arra, hogy az iskolai tananyagot érdekessé és izgalmassá tegyék vele – vélekedik Bognár Amália, akit pár hónappal ezelőtti cikkünkben csodatanárnak neveztünk.

Nem véletlenül, óráin kincskeresőznek, MineCraftoznak, és közben persze tanulnak, digitális jártasságot szereznek a tanítványai, és elsajátítják az internet biztonságos használatát is. A csornai magyar-történelemszakos tanár szerint egyébként egyáltalán nem gond, ha a gyerekek ügyesebben használják a kütyüket, mint a tanár, sőt, az sem biztos, hogy minden esetben az elektronikus eszközök után nyúlnának. Interjú Bognár Amáliával a tanárszerep változásáról, játékosításról, és a digitális írástudásról. 

12516756 677300815744899 495394479 o

Dívány: - Honnan jött, hogy nem elégszel meg azzal, hogy leadod az anyagot, hanem új utakat, módszereket keresel és alkalmazol a tanításban?

Bognár Amália: - Abból indultam ki, hogy olyan tanórákat és iskolát szeretnék, ahova szeretnek járni a gyerekek. Nyilván ez nem megy egyszerre, mint mindent, ezt is valahogy fel kell építeni. A motivációra fektettem hangsúlyt. Nemcsak digitális eszközöket használok egyébként, hanem olyanokat is bevetek, amelyekkel megmozgathatom őket az órán, vagy olyan kellékeket gyártok, amelyekkel valamennyi érzékükre hathatok. Fő célom az volt, hogy úgy tanítsam őket, hogy közben gondolkodó emberré váljanak, és az érzelmi világukra is hassak. 

A motivációt tekintve a digitális pedagógia jó útnak bizonyult, hisz olyan eszközt használtam, például okostelefon, amit ismernek és szeretnek.

Te is ismered és szereted?

Igen én is. Mivel ezt az eszközt választottam, nekem is ismernem kellett, és használnom is. A digitális pedagógia online jelenlétet is feltételez, hisz itt keresgélem az ötleteket, melyeket a saját órámhoz, a tananyaghoz, tanítványaim igényeihez, képességeihez és pedagógiai célomhoz alakítok át, és olvasom a szakirodalmat, vagy kollégáim tapasztalatait.

Érzékeled a szakadékot a „digitális bennszülöttek” és a „bevándorlók” között? Tudom, ma már utálják ezt a kifejezést, másképp kérdezek: nem tartasz attól, hogy a gyerek ügyesebb, mint a tanár?

Természetesen előfordulhat, de ha valaki akar fejlődni, a gondolkodásmódján változtatni, akkor megoldható ez is. Igazából erről szól az élethosszig tartó tanulás is. Nemcsak új ismereteket szerzek, hanem, ha éppen szükséges vagy szeretnék, változtatok a szemléletemen.

Az nem baj, ha a gyerek ebben ügyesebb, mint a tanár, nekem is javasoltak már programokat a tanítványaim, melyeket kipróbáltam, és eldöntöttem, hogy ahhoz az oktatási-nevelési célhoz, amihez fel akarom használni, passzol-e, vagy sem.

A tanárra szükség van, hisz ő rendelkezik a szaktárgyi ismeretekkel, pedagógiai és pszichológiai tudással, amellyel nevel és oktat. Csak korszerűbb gondolkodásra van szükség, ahol a tanár már mentorként jelenik meg. Mindez azonban hatalmas előkészületeket kíván, egy órát úgy felépíteni, hogy azon a digitális eszközök megfelelő hatást érjenek el, vagyis a diák elsajátítsa a tananyagot, fejlődjenek a különböző képességei. Nem gondolom egyébként, hogy a hagyományos módszerek nem működnek, csak mindig meg kell találni az adott osztálynak megfelelőt. Sok szempontot kell figyelembe venni, hogy a kellő hatást, eredményt elérjük. Nem is biztos, hogy mindig sikerül, de akkor jön a következő próbálkozás.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Randizni és étteremben viselkedni tanítja a fiát, leszólták

Primilla 2016. január 10., vasárnap 15:34

Hatalmas vitát kavart Facebook posztjával Nikkole Paulun, az MTV-n futó „16 éves, és terhes” című műsor egykori sztárja, aki ma már két gyerek anyukája. A vihart azzal az elképesztő bejelentésével gerjesztette, hogy kiposztolta: minden hónapban egyszer étteremben vacsorázik a hatéves fiával.

Paulun azt írta, a fia kinyitja előtte az ajtót, kihúzza neki a széket, mesél a napjáról, és érdeklődik az anyukájáéról. Sőt, a kisfiú fizeti a számlát, és ő ad borravalót is abból a pénzből, amit a házimunka elvégzéséért kap. A több millió ember által lájkolt posztról a Yahoo Parenting számolt be.

Paulun úgy véli, ezzel megtanítja a fiát arra, hogy hogyan kell bánni egy hölggyel, hogyan kell majd viselkedni, amikor élesben kerül a sor randevúra, hogyan mutassa ki a tiszteletét a szeretett nő iránt, aki alkalmasint éppen a mamája, de lesz ez még nyilván másképp is az anyuka szerint.

Ezeken az alkalmakon soha nem kerülnek elő a telefonok és tabletek, hanem csak ülnek, és beszélgetnek. Paulun az írja, megtanítja a gyerekének, hogyan kell rendesen viselkedni az asztalnál, és hogy mekkora neveletlenség a telefont nyomkodni, amikor együtt van valakivel egy ilyen szituációban. Emellett a kisfiú tapasztalatot szerez a pénz értékéről, és hogy hogyan bánjon vele, közben matekoznak is, míg kiszámolják, mennyi lesz a számla végösszege, és hozzáadják a 15 százalék borravalót is. (Ez mondjuk elég érdekes, hogy egy hatéves gyerek százalékot számít/oszt-szoroz, de az elv a lényeg: a tapasztalatszerzés.)

Távolról sincs vége, olvasson még »

Van jó is abban, hogy kamaszodik a gyerek!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. január 10., vasárnap 12:08

A kamaszkor kapcsán leginkább problémákat szoktunk említeni. Az első asszociációk, amik eszébe jutnak az embernek a szemtelenség, harsányság, lustaság, vadulás, ivás stb. Sokat beszélünk arról, hogy lehet elviselni a tinit, hogyan lehet tompítani a feszültségeket. Ezek szerint a kamaszkor egy merő probléma? Azért nem kell ilyen sötéten látni, sok jó, kellemes, hasznos változást is hoz. Vegyük észre ezeket is!

Távolról sincs vége, olvasson még »

VIP vendég lett a hotelben az elveszett plüss

Becca 2016. január 9., szombat 12:52

Óriási veszteség egy kisgyerek számára ha elveszti legkedvesebb játékát, manapság viszont - amikor az internet már a mindennapjaink részévé vált - szerencsére az elkeseredettség nem tart sokáig. Több olyan esetről hallottunk, hogy egy gyerek a vonaton, étteremben, játszótéren elhagyta féltve őrzött „alvósjátékát”, majd az anyuka kétségbeesett, vagy humoros posztja és több ezer megosztás után, a játék visszakerült gazdájához.

Bárcsak 25 évvel ezelőtt is lett volna ilyen fórum, de abban az időben nem  hogy megtartották a talált játékokat, de szerintem egyenesen a kukába hajították őket. Ha ezt meg tudja cáfolni, írja meg nekünk történetét! Na, de visszatérve 2016-ba, egy roppant aranyos sztori kering a világhálón egy elveszett játéknyúlról, ami egy luxusvakáció után várja, hogy újra viszontláthassa gazdáját.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így neveljen kütyükkel és mesékkel

mzd 2016. január 9., szombat 11:40

November elején írtuk meg, hogy milyen elképesztően sokat töltenek okostelefonon és tableten lógva a fiatalok. Minket akkor sem riasztottak el a statisztikák: inkább azt az oldalát néztük és nézzük most is, hogy miként lehet a jelenségben rejlő potenciált megragadni, és a kütyük, illetve a tévé segítségével olyannak nevelni a gyermekünket, amilyennek mindig is elképzeltük.

Bármennyire is igyekszünk, ezt megvalósítani nem mindig könnyű - éppen ezért örültünk annak, hogy a Common Sense Media oldalán csoportokba gyűjtve találhatunk a témához kapcsolódó tippeket. Azt szedték össze, milyen elveket kell szem előtt tartani, ha a gyerek bármiféle "tartalmat fogyaszt", vagyis a tanácsok egyaránt vonatkoznak a könyvekre, rajzfilmekre, filmekre, az online világra és a játékokra is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Heti vicces videó: ha úgy ennénk, mint a gyerekek

Becca 2016. január 8., péntek 16:46

Sokszor hallom, hogy a szülők úgy beszélnek gyerekeikhez, mintha azok gyogyósok lennének, és egyáltalán nem értenék, mi folyik körülöttük, és persze szót is nehezen kapnak amikor ugye a „felnőttek beszélgetnek”. Ott van még az is, amikor a gyerek új ruhában jelenik meg, és azt sem tudja, hogyan hárítsa az idiótábbnál idiótább kérdéseket. És persze az is, amikor határozottan rászólunk a gyerekre, hiszen meg kell tanulni, hogy nem vágunk közbe a másik mondatába, és nem töltünk újra az italból, amíg nem üres a pohár.

Ismerős, ugye?! Ezeket a helyzeteket pécézte ki a videó, melyben három, felnőtt nő beszél egymással, mintha a gyerekeikkel társalognának. „Mi lenne ha, az anyák úgy beszélnének egymáshoz, mint ahogyan gyerekeikhez intézik szavaikat” felütéssel készítették a kisfilmet és három hónap alatt több, mint 1,8 milliószor töltötték le. 

A filmben szereplő amerikai nők, színésznők, mellette pedig írnak, tanítanak, twittereznek, rádióznak és persze, gyereket nevelnek. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A legbizarrab diákmunkát a japánok találták fel

Menő/Ciki

Divany.hu 2016. január 8., péntek 13:57

Jó hírünk van, amennyiben ön egy olyan pedofil, aki nehezen kel fel, hiszen kitalálták, hogy mostantól simán ébredhet kellemes, élő középiskolás lány hangjára is! Az új szolgáltatás neve JKmorning, és nagyjából annyi a lényege, hogy  az erre fogékonyak ébresztő hívást kaphatnak egy valódi, japán iskoláslánytól tudtuk meg, hála a Dailydot-nak. 

jk

Ön szerint ez milyen?

  • 187
    Gáz
  • 133
    Undorító
  • 225
    Tök jó, végre!
  • 153
    Trükk, hogy pedofilokat fogjanak

És ez állítólag nem vicc, a JK ugyanis a japán joshi kosei kifejezésből származik, ami annyit tesz középiskolás lány. Olyannyira hús-vér gimisről van szó, hogy az összes hívónak lecsekkolják a diákját, mielőtt munkába állna. 

A hívásokat a hívott fél PayPal rendszeren bonyolítja, hiszen nyilvánvalóan fizetős hívásokról van szó, így ráadásul nyoma sincs, hogy hova is ment a pénz, bár ez amúgy sem probléma, hiszen elvileg senki nem csinál semmi rosszat. Vagy igen? 

Amúgy a szolgáltatás egyelőre nem elérhető (talán csak felmérik az előzetes igényeket), ám ha ön szeretné tudni, mikor is indul, csak be kell gépelje az email címét! 

Távolról sincs vége, olvasson még »
733 szavazat 849 szavazat

7 szörnyű érv a gyerekvállalás mellett

S-W. Zsó 2016. január 7., csütörtök 17:43

Előfordul, hogy nem tudjuk (vagy nem akarjuk) pontosan megmagyarázni az okokat, egyszerűen csak érezzük, hogy eljött az ideje, készen állunk rá. A gyerekvállalás azonban nem játék és nemcsak a szülőkről, hanem egy harmadik személy életéről szól. Érdemes tehát óvatosan bánni a megfogalmazható okokkal, és észben tartani, hogy egy gyerek nem mindig olyan változást hoz az életünkbe, amilyenre számítunk.

Íme, néhány a lehető legrosszabb érvek közül, amelyeket Peg Streep, a Mean Mothers: Overcoming the Legacy of Hurt szerzője osztott meg a Psychology Today olvasóival. Egyet pedig mi is hozzátettünk.

Ezek már az ingyen tankönyvnek sem tudnak örülni!

Primilla 2016. január 7., csütörtök 12:24

Eleinte még jó ötletnek tűnt a tartós tankönyvek rendszere, mostanra azonban kiderült, hogy már megint nem tudnak őszintén lelkesedni az érintettek. Ami így elsőre értelmetlen fanyalgásnak tűnik, mert mit lehet annak nem örülni, hogy a gyerek ingyen kapja a tankönyveket?  Azután év végén visszaszolgáltatja az iskolának, hogy a következő gyerek is megtanuljon belőle olvasni, vagy megértse a víz körforgását. A betű ugye nem fogy el attól, hogy olvassák, és még spórolunk is a valaha szebb napokat látott magyar oktatásnak/a családnak, otthon meg úgyis csak kerülgetnénk a nyakunkon maradt, soha többé nem használt tankönyveket.

Hát igen, ez elég szépen hangzik, és nincs is azzal semmi baj, ha az eldobható tárgyak társadalmában a gyerekek valahogy mégis megtanulnak kicsit vigyázni a holmijukra. Csak hát sajnos vigyázni, azt lehet, hogy megtanulnak a könyvre, de sajnos a benne lévő tananyagot már nem tanulják meg. Márpedig a tankönyvnek mégiscsak ez lenne a funkciója, ugyebár.

Három éve vezették be a tartós tankönyveket, az új rendszer lényege, hogy az iskola megveszi, könyvtári állományba helyezi, majd kiosztja a megfelelő évfolyamnak. A gyerekek egész évben (vagy amíg szükség van rá), használják, végül hibátlan állapotban visszaszolgáltatják, hogy a következő évfolyam is tanulhasson belőlük. Ezzel van az első gond, a hibátlan állapottal.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még jobban elhíznak az önmagukkal elégedetlen kamaszlányok

Puskás Pálma 2016. január 6., szerda 18:09

Ha az ember túlsúlyos kamaszlány, akkor viszonylag kicsi az esélye, hogy elégedett legyen a testével, különösen, amikor minden lehetséges médiafelületen a soványságot éltetik. Arra is gondolhatnánk, hogy a testtel való elégedetlenség kifejezetten előnyös, hiszen ha eléggé utálja magát a kövér tizenötéves lány, akkor nagyobb eséllyel fog lefogyni.

Egy tíz évet felölelő, követéses vizsgálat cáfolja ezt az előítéletet, sőt: arra hívja fel a figyelmet, hogy a testtel való elégedettség inkább összefügg a későbbi normalizálódó testsúllyal. Azaz minél elégedettebb a testével a túlsúlyos tizenötéves, annál nagyobb eséllyel lesz képes később fogyni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Magyar sci-fi: digitális akcióterv az oktatásban

Primilla 2016. január 5., kedd 19:26

Véget ért az InternetKon, amit az internetadó bevezetésének közfelháborodást, és tízezres tömegtüntetéseket kiváltó ötlete után találtak ki, mintegy kárenyhítésként (vö. nem akartok internetadót? Akkor mondjátok meg, mit akartok!). Ennek eredményeként született egy 15 pontos javaslatcsomag egy kormányhatározatra, amelynek három pontja is a digitális oktatásról szól.

Ezek röviden a következők:

  • Készüljön átfogó digitális köznevelési stratégia,
  • Induljon program az oktatási intézmények belső wifi-hálózatának fejlesztésére, és
  • Készüljön digitális gyermekvédelmi stratégia.

Tágabb értelemben idesorolható még az a pont is, hogy az internetes zaklatás minősüljön önálló bűncselekménynek, mert a bullying műfajában mégiscsak az iskolás korosztály a leginkább érintett, és ők azok, akik a legkevésbé vannak felvértezve ellene érzelmileg.

Az informatikai szakma már jó ideje mondogatja, hogy baj lesz. Ha az oktatás nem hajlandó lépést tartani az élettel, a jövő munkanélkülijeit képezik ki nagy erőkkel, mivel ma már szinte minden álláshoz kell a digitális jártasság. Most viszont a javaslataikat belevették a csomagba, sőt, az InternetKon zárókonferencián az IVSZ oktatási igazgatója, Horváth Ádám tartott előadást, arról, hogy az oktatásban hogyan kapjon nagyobb szerepet az internet és a digitális technika. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Három fontos dátum továbbtanulóknak

mzd 2016. január 5., kedd 14:16

Oktatási időszámítás szerint a január és február nemcsak a félév időszakát jelentik, fontos dátumok és határidők vannak ilyenkor a továbbtanulók számára - ezeket szedtük most össze.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A túlbuzgó szülő jelenség

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. január 4., hétfő 16:07

A mai kor egyik vezényszava, hogy adjunk meg mindent a gyereknek. Sok mindenben megjelenik ez a túlbuzgóság: fejlesztésre viszik azt a gyereket is, aki nincs is lemaradva semmiben, mondván, ártani biztos nem fog. Már az óvodásnál keresik a különórákat, sőt, már bölcsődés korúaknak is van nyelvóra. De ha épp semmilyen foglalkozásra nem viszik, akkor sem lehet nyugodni.

Sok anyának és apának (de mintha inkább az anyákra lenne ez igaz) bűntudata van, ha nem szervez otthonra is valami „tevékenységet”. Hiányérzete van, ha csak úgy léteznek otthon, ha a gyerek játszik, a szülő házimunkázik, dolgozik, ahelyett, hogy mindig mesélne neki, ringatót rögtönözne, de legalább megtanítana neki néhány számot és betűt, vagy bábszínházat építenének a szobából. Hogy mit tekint hasznosnak a szülő, az családonként változik, de a különböző értékrendet vallók hasonlítanak abban, hogy sosem tudnak megnyugodni: eleget kap tőlük a gyerek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért teljesen értelmetlen a házi feladat

Primilla 2016. január 3., vasárnap 15:50

Most, hogy levezettük, miért fölösleges egy csomó tantárgy, és sokan legszívesebben a nulladik órát is eltörölnék a föld színéről, elmagyarázzuk, hogy miért nincs a világon semmi értelme a házi feladatnak.

Több tanárt is megkérdeztünk, a beszélgetéseink, röviden összefoglalva a következőképpen zajlottak:
Bevezetés: Ja, a házi? Hát az muszáj.
Tárgyalás: Tulajdonképpen szólnak ellene is érvek.
Befejezés: Ott gebedjen meg, aki kitalálta.

Persze volt, akivel az utolsó bekezdésig már nem jutottunk el, mert ütötte a vasat: márpedig házi feladat nélkül nincs értelme az iskolának, de ők voltak kisebbségben. Érveik azonban szintén nagyon értékesek számunkra. 

Nézzük tehát az indokokat. Márta gimnáziumi nyelvtanár, és kimondottan ellene van a házi feladatnak. Nem elvi szinten, nyilván el tudná képzelni azt a szituációt, amiben lenne értelme leckét íratni a tanítványaival, a jelenlegi helyzet azonban nem olyan. „Azt láttam, hogy a gyerekek 60, de megkockáztatom, 70 százaléka az iskolában másolja le a házi feladatot. Az a kevés gyerek pedig, aki otthon tisztességesen megcsinálja, erőn felül teljesít. Úgyhogy eljutottam odáig, hogy inkább nem adok, mert nincs értelme.”

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az anya cukorbetegségét is kivédi a szoptatás

Puskás Pálma 2016. január 2., szombat 15:26

A szoptatás jótékony hatásairól már nyilván mindenki rengeteget hallott, és nem kell hangsúlyoznunk, hogy a babának jót tesz az anyatej. Az utóbbi időben azonban a másik oldalt is kezdi felfedezni a tudomány, azaz egyre többet tudunk arról, hogy a szoptatás az anyának is jót tesz: csökkenti egyes nőgyógyászati tumorok kifejlődésének kockázatát, de ennél jóval kézzelfoghatóbb gyakorlati haszna, hogy kivédi és gyógyítja a szülés utáni depressziót.

Egy friss tanulmány a szoptatás és a cukorbetegség kapcsolatát vizsgálta, és arra a következtetésre jutottak, hogy a szoptatás csökkenti a cukorbetegség kockázatát – mindkét fél esetén. Azaz a baba is kisebb eséllyel lesz cukorbeteg, és az anyuka is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így szerezzen segítséget, belegebedés helyett

Primilla 2016. január 2., szombat 14:55

Segítséget kérni nem egyszerű dolog, rögtönzött felmérésünk szerint legalább kétszer annyian vannak, akik inkább belegebednek, de ki nem ejtenék a szájukon, hogy légy szíves, mint ahány szülőnek ez simán megy. Anyaként, főleg állandóan felügyeletre szoruló kisgyerekekkel, pedig még drámaibb a helyzet, gyakorlatilag minden nélkülük töltött perc komoly szervezést igényel, ha nincs a közelben bármikor bevethető nagyszülő.

Megkértük a téma nagy szakértőjét, az előző cikkünkben szereplő Diát, (aki egyébként olyan, mint az ukrán maffia, mindenhol vannak kapcsolatai), hogy árulja el, hogy csinálja, hogy amikor csak akarja, ki tudja szervezni a gyerekei szállítását és felügyeletét. Természetesen nem volt kész válasza, alighanem a jelleméből fakad, hogy nem gond elfogadnia a segítséget, hosszas beszélgetés után azonban kikristályosodott, hogy honnan lehet meríteni, és hogyan kell ezt csinálni. 

Addig elég hamar eljutottunk, hogy csak megfelelő nyitottsággal fog menni a dolog, vagyis, ha pukkancsok vagyunk, könnyen összeveszünk másokkal, állandóan kifogásoljuk és kritizáljuk a dolgokat, vagy olyan iszonyatosan fontos, hogy a gyereknek két, tökéletes szimmetriában elhelyezkedő, fonott copfja legyen, és ettől egy tapodtat sem vagyunk hajlandók tágítani – hát úgy nem fog menni. Szükség van némi lazaságra és kompromisszumra, cserében a gyerekek remekül fognak szórakozni az új terepen, nekünk meg lesz egy csomó szabadidőnk. Pont annyi, amennyire szükségünk van. Jó esetben, egy kis mázlival.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez a baj a magyar oktatással az OECD szerint

Primilla 2016. január 2., szombat 11:16

Nem régen napvilágot látott az OECD Education at a Glance jelentése, melynek adatai meglehetősen lehangoló képet festenek a magyar oktatásról, a tanárok fizetésétől egészen a felsőoktatásban való részvételig több téren is.

A felmérés egyik fontos megállapítása az volt, hogy az összes OECD ország közül Magyarországon van a legkevesebb órája az általános iskolásoknak. Míg az átlag (tehát nem a legmagasabb érték, hanem a 34 ország átlaga) 7570 óra, nálunk ez negyedével kevesebb, csak 5553 óra.

Közben folyamatosan azon sírnak a szülők, a tanárok, a gyerekek (és mi is), hogy milyen fáradtak és leterheltek az általános iskolások. Ezt az ellentmondást szerettük volta feloldani: hogy lehet, hogy rekordkevés az óraszám, a gyerekek mégis alig bírják. Úgyhogy utánajártunk.

A jelentés adatait alapul vevő számítás szerint Magyarországon egy alsósnak átlagosan napi 4,8, egy felsősnek pedig napi 5,5 tanórája van. Ez valóban nem tűnik soknak, viszont akinek van gyereke, az nem is ezt tapasztalja, sokkal inkább a nulladik és a hetedik-nyolcadik órákkal küzdenek nap mint nap. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Őket nézik a gyerekeink a youtube-on: a Szirmai-Kiss duó

ZZs 2016. január 1., péntek 19:43

Négy Youtube csatorna, csaknem félmillió feliratkozó. Szirmai Gergely és Kiss Imre youtuberek. Pár éve kezdték, azóta jelentős sikereket könyveltek el, közülük csak egy, hogy a Fox Szirmait vitte Londonba Tom Hankssel és Spielberggel interjúzni - egyedüli magyarként. Velük beszélgettünk a vloggerkedésről és arról, mit is csinálnak valójában. 

Hogy kezdődött a videózás?

SZG: Nagyon szerettem a videóblogolást, nagyon szerettem nézni az embereket. Amikor kikerültem Amerikába hangszerkesztő órákra jártam, kipróbáltam, hogy van-e ezzel keresnivalóm, ezért csináltam egy animációs sorozatot, melyben filmekről beszéltem. Ez lett a Hollywood hírügynökség első 4 része. Aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol egy tanárom, Gerényi Gábor azt mondta, próbáljuk meg, és legyen most élőben. Gerényi segített elterjeszteni, feltette az indexre,

És Imi, te hogy csatlakoztál Gergőhöz?

KI: Osztálytársak voltunk  az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) Greg elkezdte a hírügynökséget, a Gábortól (Gerényi Gábor - a szerk.) is kapott támogatást, és akkor láttuk páran az osztályból, hogy ez jó dolog vala, és arról beszélgettünk Gergővel hogy kéne csinálni egy gémer csatornát. Mert szeretünk játszani, és úgy gondoltuk, hogy lehet okosan beszélni a játékokról, hogy azt amit mi dramaturgiából meg filmelméletből tanulunk az egyetemen, azt lehet alkalmazni játékokra is.

Azt tudtuk, hogy nincs időnk az egyetem mellett annyit játszani és annyit foglalkozni vele, amennyit kéne. Én még nem mondtam meg neked, hogy én voltam a legjobban meglepődve, amikor azt mondtuk, hogy ha vége az egyetemnek azonnal elkezdjük. Elmentünk a diplomaosztóra és egy hónapja rá tényleg felhívott a Gergő, akinek akkora már 80-90 ezer feliratkozója volt, hogy csináljuk meg a csatornát. Azt hittem, hogy már el van szállva, de nem.

És akkor megcsináltuk a Gameday irodát.

Ezt brandként kezdtétek felépíteni?

Sz.G: Ezt a szót azért nem jó dobálni. Nincsen bajom vele, de a brandet úgy kezelik az emberek, mint az Adidast, de itt nem erről van szó. Üzenet és életstílus köré is lehet építeni brandet, és egy elcsépelt konstrukció köré is. Ez nem brand, hanem konstrukció, műsorterv és médium.

Az elsősök ötöde, az ötödikesek fele szégyelli a testét

Puskás Pálma 2016. január 1., péntek 12:14

Az énképet és az önértékelést jelentősen meghatározza a testképünk, vagyis az az attitűd, ahogyan saját testükhöz viszonyulunk. Különösen igaz ez a kamaszlányokra, akiknél a változó test vélt vagy valós tökéletlenségei hatalmas súllyal esnek latba. Ugyanebben az időszakban, azaz a kamaszkorban a lányok egy jelentős része abbahagyja a sportolást, ráadásul minél elégedetlenebb egy lány a testével, annál kevésbé valószínű, hogy sportolni fog. Mégis, mit tehetnénk, hogy kamaszlányaink ne boruljanak ki két plusz kiló miatt, és néha elmenjenek futni? Például mutogathatnánk nekik sportoló nőket.

A testképet már gyerekkortól kezdve lényegesen befolyásolja a környezet véleménye, amibe beletartoznak a társadalmi elvárások, és természetesen a média által közvetített értékek. Ez utóbbiak jelen pillanatban a szexuálisan vonzó és alacsony testsúlyú, azaz vékony és dögös nőket helyezik a kamaszlányok és felnőtt nők elé példaként - kezdjük ott, hogy minden nőnek átlagosan hat kg-t kellene fogynia ahhoz, hogy vonzó legyen. 

Nem sportolok, mert szégyellem a testemet

Úgy tűnik, a nők vagy jobban vevők a testképüket negatívan befolyásoló üzenetekre, vagy szimplán többet kapnak belőlük - az azonban biztos, hogy elég hamar sikerül elbizonytalanítani a kislányokat. Már az óvodáskor végén (5 éves korban) jellemző, hogy a lányok érzékenyebbek a testre, alakra vonatkozó visszajelzésekre. A további évek során a helyzet egyre romlik: míg az általános iskola első osztályosoknak "csupán" 17,4 százaléka, addig az ötödikeseknek már több mint fele szégyelli a testét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan kell komolyan venni a gyereket?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 31., csütörtök 13:52

Manapság abból indulunk ki, a gyerek is egyenrangú partner, akit nem szabad becsapni, hülyére venni, hazudni neki. Igaz, sok mindent nem ért még, de azért az életkorához mérten meg kell próbálni elmagyarázni neki a dolgokat. Csökken a gólyamese népszerűsége, ahogy a halott nagyszülőre sem mondjuk, hogy elköltözött Ausztráliába.

A törekvés, hogy vegyük komolyan a gyerek, mindenképp üdvözlendő, azonban, ahogy mondani szokás: az ördög a részletekben van. Adódnak helyzetek, mikor a szülő érzi, itt most nem célravezető a teljes igazság, azzal csak galibát okozna. Máskor a szülő számára kínos egy-egy téma, zavarba jön saját maga és a gyerek miatt is, és elbizonytalanodik, mennyit kell mondania. És „komolyan vevés” címén felesleges túlzásokba is lehet esni, mikor a szülő feldolgozhatatlan információáradatot zúdít a gyerekre, amire semmi szüksége.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Madárjósok döntenek az informatikaoktatásról

Primilla 2015. december 30., szerda 17:49

A magyarországi informatikaoktatás ősrégi, elavult és használhatatlan – konstatálja a helyzetet a kisgyerekek (és főleg a nekik biztonságos szórakozást kereső szülők) egyik kedvenc portáljának, az egyszervolt.hu-nak a főszerkesztője, Pintér R. Róbert. Méghozzá nem is akárhol állítja ezt, hanem az Internetkon (emlékeznek, a kormány internetadó emelésre vonatkozó, ám elbukott ötlete után kiötlött, Deutsch Tamás neve által fémjelzett szájberkonzultációt hívják így) weblapján.

Az Internetkon blogját egyébként a Magyar Tudományos Akadémia keretei között működő Médiatudományi Kutatócsoport szerkeszti – teljes függetlenséget élvezve, vagyis érdemes odafigyelni, mit mondanak.

Pintér R. Róbert nem kevesebbet állít, minthogy már az óvodában el kellene kezdeni a kisgyerekek informatika oktatását, be kellene őket vezetni az internet, az informatika, a számítástechnika világába, a digitális világba. Természetesen az életkorhoz kötődően megfelelő óraszámban, nekik szóló tartalmakkal, biztonságos internetes környezetben, szülői vagy tanítói felügyelettel. 

A jelenlegi helyzet – ahol 5. osztályos „heavy userek”-nek kezdenek el az iskolában bit és a byte átváltásáról magyarázni – nevetséges és tarthatatlan. Nem illeszkedik sem a gyerekek valódi tudásához, képességeihez, sem pedig a munkaerőpiac igényeihez. Arról pedig már írtunk korábban, hogy manapság szinte minden munkakörhöz szükség van informatikai ismeretekre, az állástalan informatikus pedig ritka, mint a fehér holló.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolarendszer ma hivatalnokokat képez

Primilla 2015. december 30., szerda 17:47

Mennyivel jobban érezné magát mindenki, ha az iskolában többé nem akarnák beleverni a gyerek fejébe a tananyagot, hanem hagynák, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami érdekli. Nem utópia ám ez, lassan évtizedek óta tartó megfigyelések, kutatások bizonyítják, hogy más jó megoldás is létezik a tanulásra, mint amit a jelen iskolájában művelnek – sőt!

Sugata Mitra, a Newcastle University professzora szerint még tanárra sincs szükség, csak szélessávra, együttműködésre és bátorításra, és a hat-nyolcéves gyerekek simán rájönnek maguktól is, például, hogy hogyan működik a DNS reprodukciójának biológiája. Ráadásul ez a fajta fejlődés mindenkinek elérhető, a szegény és a gazdag gyerekeknek egyaránt. 

A dolog lényege, hogy fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését, majd hagyni kell őket, hogy megoldják a problémát. Ami egy rendkívül sikeres "oktatási módszer".

Sugata Mitra programozó tanárként dolgozott Delhi egyik módos gyerekeket tanító iskolájában, a szülők pedig sorra áradoztak a gyerekeikről, hogy milyen okosak, szuperintelligensek. Van otthon egy számítógépük, amin csuda dolgokat művelnek. Elgondolkozott, hogyan lehet az, hogy a gazdag emberek gyerekei mind zsenik, a szegények biztos elrontanak valamit. Ezért a szomszédos nyomornegyedbe kitett egy falba épített számítógépet. (Innen kapta a nevét Sugata Mitra projektje: Hole in the Wall). Az ottani gyerekek még sose láttak ilyet, ezért odagyűltek, nézegették. Megkérdezték, hogy hozzányúlhatnak-e. Persze, hogy hozzá. Nyolc óra múlva már egymást tanították a neten böngészni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Minecraft töriórán? Miért ne?

Primilla 2015. december 30., szerda 11:05

Oktatás témában sokszor eléggé lehangoló hírek érkeznek, de szerencsére időről időre felbukkannak olyan ötletek, fejlesztések, és főleg tanárok, akiktől az ember rögtön visszanyeri a hitét, hogy még sincs minden veszve. Korábban már írtunk Bognár Amáliáról, arról a történelem-magyar szakos tanárról, aki nemhogy tiltotta, hanem egyenesen biztatta a diákjait, hogy használják az óráin a mobileszközeiket.

Most pedig még egyet ugrott fölfelé az izgalmas tanítás létráján, és elkezdte az iskolások kedvenc játékát, a Minecraftot használni az óráin. A tapasztalatait a Tanárblogon írta le, és úgy megörültünk neki, hogy összefoglaljuk.

Bognár Amália abból tapasztalatából indult ki, hogy a gyerekek sokkal gyorsabban és hatékonyabban tanulnak meg minden olyan dolgot, ami tényleg érdekli őket. A Minecraft (tudják, a számítógépes LEGO) pedig, mit szépítsük, a legtöbb gyereket érdekli. Elkezdett kutakodni a neten, és egy csomó magyar és külföldi példát talált arra, hogy mások hogyan alkalmazzák a programot a tanórákon. Matematikaórán az alapműveletekben és a téglatestek tulajdonságainak megértésében segít, fizikából például a függőleges gyorsulást lehet bemutatni rajta, biológiából pedig a genetika témakörében kalauzolják el a segítségével a gyerekeket. Angolórán pedig a chat ablakon keresztül tárgyalták meg a gyerekek, hogy mit csináljanak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A baba idegrendszerének kell az ölelgetés

Puskás Pálma 2015. december 29., kedd 19:21

Az anya és a csecsemő közötti bőrkontaktus fontosságára az utóbbi években gyakran felhívják a figyelmünket. A bőrkontaktus ugyanis hatással van a szubjektív jóllétükre, és ezen kívül még egy csomó egészségügyi mutatóra is, beleértve az agyfejlődést. De hogyan lehetséges az, hogy az ölelgetéstől okosabb lesz a baba? És mit jelent egyáltalán a bőrkontaktus? Elmagyarázzuk.

shutterstock 290966081

Kengurubébik kényszerből

A bőrkontaktus fontosságára egy koraszülöttekkel foglalkozó kutatás hívta fel a figyelmet az 1980-as években. A dolog jó példa arra, amikor a kényszerűség szül jó megoldásokat, a kengurumódszert ugyanis azért vezették be a szakemberek, mert az adott kórházi osztályon (Kolumbiában) nem volt elég inkubátor. Miután arra lettek figyelmesek, hogy az anyjukra vagy a nővérekre kötött babák meglepően jól teljesítenek, elkezdték a dolgot tudományos igénnyel is vizsgálni. A kengurumódszert azóta már a WHO is ajánlja, habár nem az inkubátor helyett, hanem mellette, vagy az abból való kikerülés után.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Időgazdálkodási kisokos tiniknek

Becca 2015. december 29., kedd 14:00

A HuffPost összegyűjtött pár praktikát, amik elsajátításával a gyerek rendszerezettebb életet tud élni, és ezáltal könnyebben veszi majd a terheket, amiket az iskola rájuk tesz. És bár valójában egyik tipp sem forradalmi, mégis jó, ha ezeket időnként végigvesszük a kiskamasszal, kamasszal, hiszen legtöbbünknek szintén tanulási folyamat volt, mire ezekre rájöttünk.

Szülői segítséggel, pláne, ha van egy kis belső motiváció, a kamasz gyerekeinknek is segíthetünk, hogy kevésbé essenek szét, és ne kerüljenek állandó időzavarba.

GettyImages-50672514
Fotó: Walter Sanders / Europress / Getty

Készüljenek fel a soron következő hétre

Minden vasárnap szánjon egy kis időt arra, hogy átbeszéli gyerekével, hogy mi lesz a következő héten. Ezek után készítsenek közösen egy listát, amelyek a következő kategóriákba kerülhetnek:

  • Készen kell lenni vele (amit feltétlenül meg kell csinálni)
  • Szeretnék kész lenni vele (egy kicsit várhat a megvalósítás)
  • Amit szeretnék csinálni (rekreációs tevékenység)

Ezek után rendszerezzék hétfőtől-péntekig, hogy mikor és mennyi időt fog az egyes tételek megvalósítására szánni a gyerek.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés