Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
2020. november 9-én a koronavírus második hulláma kapcsán a korábbinál szigorúbb korlátozó intézkedéseket vezettek be Magyarországon. Az egyre fokozódó társadalmi nyomással összefüggésben nemcsak a különböző szabadidős programhelyszínek bezárásáról, a családi rendezvények létszámkorlátozásáról döntöttek, de arról is, hogy a 14 éves kor feletti diákok esetében szerdától ismét digitális tanrendre állnak át az iskolák.
Az alsósok és az óvodások előtt – ahogy a miniszterelnök fogalmazott – az intézmények ajtajai továbbra is nyitva állnak. Arról, hogy miért probléma, hogy az óvodákkal kapcsolatban semmilyen érdemi intézkedés nem történik, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnöke, Fábián Katalin adott ki közleményt.
A koronavírus-járvány statisztikai adatai november elején már egyre nagyobb problémákat vetítenek előre az elkövetkező időszakban a szülők, a gyermekek, az óvodák számára. A helyzet rendkívül bizonytalan, hiszen hivatalos adatok szerint jelenleg 98 óvoda tart zárva, de arról például nincs adat, hogy szeptember óta hány óvodai csoport zárt be, majd nyitott ki újra. Nem tudni, pontosan hány óvodai dolgozó betegedett meg, közülük hányat teszteltek és mennyi lett a pozitív tesztek aránya.
„A gazdaságnak mennie kell, halljuk naponta a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatókon – ezzel együtt az óvodás gyermekeknek is mennie kell az óvodába, mert a szülőknek is muszáj dolgoznia. Valóban nincs más út? Tényleg nincs a gazdasági hasznon túl más szempont? Tényleg szükséges veszélynek kitenni a 3–7 éves korú gyermekeket, az őket nevelő intézményeket és azok dolgozóit, valamit a szülőket?!” – teszi fel a kérdést a szakember.
Járványkezelés és óvoda
Úgy tűnik, a járványkezelés jelenlegi gyakorlatában az óvoda egyáltalán nem tartozik a lényeges kérdések közé.
„A járványkezelés és tájékoztatás általában kizárólag csak az iskolákról, tanárokról szól, mintha az óvodákban nem is lenne probléma, az óvodapedagógusok nem is lennének pedagógusok. Az iskolai és óvodai technikai személyzetről pedig egyáltalán nincs szó, mintha nem is léteznének” – nehezményezi közleményében az egyesület.
Az óvodák dolgozóit központilag eddig nem tesztelték – kivéve, ahol a helyi önkormányzat azt saját forrásból megoldotta. Köztudott azonban, hogy az önkormányzatok nagy része, főleg a kistelepülések és a hátrányos helyzetű térségek esetében nem rendelkeznek ehhez megfelelő anyagi forrással, márpedig az óvodák több mint fele ezen településeken működik. Üdvözlendő ezért, hogy az új szabályozás szerint a jövőben heti szinten tesztelik majd az óvónőket és a bölcsődei dolgozókat, a szabályozás azonban nem tér ki az óvodában egyéb munkakörben dolgozókra, akik közül a dajkák szintén folyamatos és közvetlen kapcsolatban vannak a gyerekekkel. A lázmérés, a kézfertőtlenítés és az óvodák napi folyamatos fertőtlenítése jelenleg csak a dolgozók megfeszített munkájával megoldott. A maszkok központi beszerzése nem biztosított, sőt több intézményvezető jelezte az egyesület felé, hogy a tisztítószer-rendeléssel együtt maszkot kért, de elutasításban részesült.
A járvány elleni védekezés egyik központi mozzanata – a maszkviselésen túl a távolságtartás lenne, ami a szakember véleménye szerint az óvodában gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A gyerekek életkorából következően a gyerek – felnőtt és a gyerek – gyerek közötti távolságtartás nem életszerű, nem megvalósítható. Már csak azért sem, mert a szabvány szerinti 50 négyzetméteres óvodai csoportszobában 25 vagy annál 20 százalékkal több, azaz 30 gyerek tartózkodása is megengedett. Annak, hogy mindezen tényezők ellenére a szülők mégis óvodába küldik a gyerekeiket, és az óvodapedagógusok továbbra is emberfeletti erővel, akár betegen is teszik a dolgukat, elsősorban gazdasági okai vannak a szakember szerint.
Óvodakényszer
Az óvoda működésének fenntartása mellett jelenleg csak gazdasági érdekek szólnak: az, hogy a munkából való kiesés mind a szülőket, mind a pedagógusokat egészen ellehetetleníti.
„Dr. Kásler Miklós miniszter úr szeptemberben azzal áltatta a közvéleményt és a pedagógusokat, hogy a közoktatás – köznevelésben dolgozó és ott megfertőződött emberek 100 százalékos táppénzt kaphatnak a karantén időszakára. Most november van, a táppénz 60 százalékos mértékben jár a megbetegedetteknek” – mondja a szakember.
A szülők is hasonló cipőben járnak, ha otthon kell maradniuk a pozitív tesztjük miatt, ezért lehetőleg nem vallják be azt, ha megfertőződtek, hogy biztosítsák a családjuk megélhetését. Dolgozni mennek, óvodába viszik a gyermeküket, lehetőleg nagyszülők segítségét nem kérik, így biztosítva az ő egészségüket. Így aztán nem lehet tudni, melyik szülő, melyik gyerek, melyik óvodai dolgozó a vírushordozó és -terjesztő személy.
A szakember szerint a helyzet tarthatatlan. Javaslata szerint a jelenlegi intézkedéseket felül kellene vizsgálni és – a szülők és a pedagógusok megélhetésének védelme mellett – az óvodák bezárásáról kellene dönteni.
Mi lesz az óvodával?
A szakember szerint a mostani helyzet és annak kezelése hosszú távon nyomot hagyhat az óvodai nevelésen.
Az óvodai dolgozók félnek, elbizonytalanodnak, a létszámuk tovább csökken a vírusos megbetegedések miatt. Ennek hosszú távú következményei lesznek, amikkel érdemes már most számolni. A gyermekek hiányzásai egyre gyakoribbá és hosszabbá válhatnak. Ez azt fogja eredményezni, hogy a gyermekek fejlesztésére, az iskolai életre történő felkészülésére nem jut elegendő idő, ezért valószínűleg növekedni fog a nevelési év végén az iskolaéretlen gyerekek száma. Nem kiszámítható, hogy éppen melyik óvodát vagy óvodai csoportot kell a jövőben hosszabb-rövidebb időre bezárni. Ez tehát bármelyik gyereket érintheti olyan módon, hogy a fejlődésében visszaesés következik be. Azt tudjuk, hogy az óvodás gyerek nagyon gyorsan képes tanulni, fejlődni, de az visszaesések is ugyanilyen gyorsan következnek be.
„Ezt a tendenciát pedig felerősítik majd azon kormány- és EMMI-rendeletek, melyeket nagy sietve léptettek életbe szeptember 1-től – hogy tudniillik az óvodapedagógus-hiányt szakképzetlen munkaerő bevonásával is lehet pótolni. A szakképzett munkaerő hiánya ugyanakkor felerősíti majd az elmúlt év végén a szülők körében nagy tiltakozást kiváltó 6 éves kori kötelező beiskolázást elrendelő törvény ellentmondásait is. Elsősorban arra gondolok, hogy a gyermekek iskolai alkalmasságának megítélése adminisztratív útra terelődött, kizárva az óvodákat és az óvodapedagógusokat a megítélés folyamatából. A jogalkotás a szakemberek megkérdezése nélkül zajlott, kész tények elé állítva a szülőket és az intézményeket is. Az eredmény pedig lesújtó lesz – amikor tanulásra felkészületlen gyermekek nagy számban fognak bekerülni az iskolákba, ahol biztos kudarc vár rájuk.
A vírushelyzet kezelésében számomra egyértelműen a jövő – azaz a gyermek az első! Döbbenten tapasztalom, hogy más szempontok háttérbe szorítják a felnövő nemzedékek, a gyermekek igényeit, érdekeit. Az meg különösen elfogadhatatlan, ha ezt azok teszik, akiknek éppen a gyermekek biztonságának, érdekeinek védelme lenne a feladatuk” – zárja közleményt a szakember.
