Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Anya, mikor lesz vége a járványnak? Meddig járunk iskolába? Apa, tényleg elköltözünk, ha elveszíted a munkádat? Betegség, élet, halál, tragédiák: a gyerekek mostanában többet kérdeznek ezekben a témákban, mint valaha.
A gyerekek (is) szeretik biztonságban érezni magukat, azaz egyértelmű és megnyugtató válaszokat várnak tőlünk a kérdéseinkre. Csakhogy mi, szülők is épp a beláthatatlan jövő miatt aggódunk, egy sor olyan tényezőt látva, amik felett egyszerűen nincs hatalmunk. Bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk mindenre a választ. Sok esetben még annyira sem, hogy legalább magunkat megnyugtassuk. Mégis helyt kell állnunk szülőként, akár szorongunk, akár nem. Na de hogyan? Dr. Rebecca Schrag Hershberg klinikai pszichológus és tanácsadó három fontos tanáccsal és egy érzékletes példával látta el a szülőket:
Kezdd te a beszélgetést!
Nagyon könnyű a szőnyeg alá söpörni a problémákat azzal, hogy majd akkor beszélünk rázós kérdésekről a gyerekkel, ha kérdez. Ha meg sem szólal, talán nem is foglalkoztatja, mi lesz a jövőben. Ez persze a legtöbb esetben csupán szülői struccpolitika, aminek következtében a gyerek magára marad a félelmeivel – vagy talál egy olyan felnőttet, akivel beszélgethet, csak épp nem mi leszünk az. A gyerekek cseppet sem bolondok, nagyon is érzékelik, mi folyik körülöttük a világban, sokkal több mindent hallanak és éreznek meg, mint szeretnénk. Ha ezeket folyamatosan kommunikálják nekünk, szerencsénk van, ha nem, akkor nekünk kell szóba hoznunk a témát, mielőtt a gyerekben az rögzülne, hogy a szülei titkolóznak előtte. Hiszen minden sokkal félelmetesebb, amíg ismeretlen és amíg nem szabad róla beszélni.
Légy őszinte!
A komoly beszélgetések során nem kell megjátszanunk magunkat. Nem baj, ha nem vagyunk szupererősek, rendíthetetlenek és mindentudók. Az őszinteség azért is fontos, mert a gyerek így érzi magát biztonságban velünk. Az, hogy megbízhat a szüleiben, alapvető fontosságú élmény. Ha a járványveszély miatt egy ideig nem engedjük óvodába a csemetét, ne hazudjuk azt, hogy az intézmény bezárt – ezer módon visszajuthat az igazság a gyerek fülébe. Ha mégsem, akkor sem tanácsos füllenteni: ebben a zűrzavaros, komplikált érzelmekkel teli világban a gyereknek pont arra van szüksége, hogy azt érezze, a szülei kiállnak mellette, ott vannak vele, és együtt megbirkóznak a nehéz szituációkkal is. Ha nem engedjük óvodába egy ideig, vállaljuk a döntésünket, magyarázzuk el a miérteket úgy, hogy a gyerek is értse, és igen, nézzünk szembe a kérdésekkel és a reakciókkal.
Fontos átadnunk, hogy még ha nem is látjuk pontosan, mi vár ránk, mi fog történni, akkor is megbirkózunk a helyzettel. Ha megfelelő hangnemben, testbeszéddel, szavakkal fogalmazzuk meg mondanivalónkat, akkor megnyugtató válaszok nélkül is képesek leszünk oldani a szorongást. A példa kedvéért képzeljük el, hogy egy repülőgépen ülünk, ami turbulenciába keveredett, rázkódik, zuhan, fogalmunk sincs, mi fog történni. A pilóta pedig bejelenti: „Kedves utasaink, úgy néz ki, van egy kis turbulencia, igen. Fogalmam sincs, miért. Még sosem találkoztam ilyennel, de hát, nos... majd csak kitalálok valamit. Kérem maradjanak a helyükön nyugodtan és csendesen, nagyon kell koncentrálnom, és a zaj elvonja a figyelmemet.” Ezt hallva megnyugszunk? Aligha.
A jó pilóta példája
Ezek a szavak nem fejeznek ki magabiztosságot, nem árasztanak nyugalmat. A tétovázó és bizonytalankodó vezető jelenlétében pedig csak még nagyobb pánik tör ki. Ám ha a pilóta határozottan, világosan közli, hogy „Turbulenciába kerültünk. Több gépet is vezettem már ilyen helyzetben biztonsággal. Tudom, hogy ott hátul minden nagyon ijesztőnek tűnik, de biztosíthatom önöket, hogy épségben földet fogunk érni” – e szavaktól sokkal inkább megnyugszunk, biztonságérzetünk erősödik, hiszen van valaki, aki minden tudásával azon van, hogy megoldja a rázós helyzetet.
Hogy szól ez „anyanyelven”?
Szülőként tehát valami ilyesmit kéne megfogalmaznunk a gyerekünknek: „A dolgok most éppen bizonytalanok. Nem tudjuk, mi történik az óvodával, az iskolával, s ha most ez is a tanrend, később megváltozhat. Tudom, hogy ez rossz érzés, nekem is nehéz sokszor. De korábban is átvészeltem nehéz helyzeteket, tudom, mit kell tennünk. Itt leszek veled és gondoskodom arról, hogy túljussunk a nehézségeken.” Így kifejeztük, hogy mi sem látunk át mindent, de ami még fontosabb, azt is, hogy minden erőnkkel a megoldáson vagyunk, és le fogjuk győzni a problémákat.
