Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szorongás gyakran ismeretlen fogalom és jelenség a gyerekek számára. Nem értik, hogy mi történik velük, mi váltja ki ezt a rossz érzést, egyszerűen blokkolva érzik magukat, ami rémisztő. Ezért van szükségük a szülő elfogadására és érzelmi útmutatására.
Napjainkban szinte minden gyerek szorong valami miatt. Mi, szülők pedig szorongunk a szorongó gyerekeink miatt. A stressz szerves részévé vált az életünknek, ott van a munkahelyen, az iskolában, az edzésen, de még a családban is. A stressz és a szorongás alapvetően természetes dolog, és hasznos is, hiszen üzenetet közvetít, és védeni próbál, a mai emberek életében azonban elveszítette ezt a szerepét. Míg a múltban elősegítette, hogy megmeneküljünk a ragadozók elől, ma inkább bizonyos érzések elől igyekszünk általa menekülni, mint például a megszégyenülés, csalódottság vagy kitaszítottság.
A szorongás okát a mai ember nem nagyon keresi, inkább csak megszüntetni próbálja. A gyerekeinket is kizökkenteni igyekszünk ebből az érzésből, és kevéssé foglalkozunk azzal, hogy valójában mi váltotta ki, hogy a szorongás milyen üzenetet próbál közvetíteni. A tüneti kezelés azonban sosem fog hosszú távú megoldást nyújtani. A gyerekeket nem tudjuk megvédeni attól a stresszes világtól, amiben élnek, de megfelelő odafigyeléssel és megközelítéssel segíthetünk nekik abban, hogy megfelelően kezeljék és még az előnyükre is fordíthassák.
Miért szoronganak a mai gyerekek?
A mai gyerekek nagy része kerüli a feltűnést, legalábbis azt a fajta feltűnést, amit a felnőtt világ értékelni tudna: a bátor feleléseket, felszólalásokat, (színi)előadásokat, bemutatókat, egyéni munkákat, versenyeket. Miért? Mert a jelenlegi társadalmi felfogás az, hogy ha nem nyersz, akkor vesztettél. Egyszerűen annyit várunk el a gyerekektől, aminek képtelenség megfelelni, ezért nem is érdemes. Már kisgyerekkortól azt sugalljuk számukra, hogy nincs idejük, hogy ha most nem erőltetik meg magukat, azzal elpazarolják ezeket az éveket. De vajon helyes-e várni és elvárni egy gyerektől, hogy erőltesse meg magát? Vezet-e az bármi jóra, ha már egy gyerek is magát megerőltetve próbálja elsajátítani a mások által kívánt tudást és képességeket?
Társadalmi szinten azt közvetítjük számukra (kevéssé tudatosan), hogy a teljesítményük, a jegyeik, a mások által kapott értékeléseik determinálják az identitásukat és a későbbi életminőségüket. Ez persze nem is olyan meglepő, tekintve hogy többnyire mi is hasonló értékrend szerint nevelkedtünk. Akik pedig ilyen elvárások közepette nőnek fel, azoknak valóban nem marad idejük önmagukat megtalálni. A szülőknek (s emiatt általában a tanároknak) való megfelelés iránti vágy természetes, de elveszi a gyerek figyelmét önmaga megismeréséről, saját céljainak felkutatásáról. A gyerekek sürgetve érzik magukat, hogy elérjenek egy olyan célt, ami vagy még ismeretlen a számukra, vagy egyszerűen nem a sajátjuk. Pedig ahelyett, hogy mihamarabb célt érjenek, sokkal fontosabb lenne, hogy az ő valódi, saját életcéljukat érjék el. Ehhez pedig türelem kell.
Szülői minta
A rohanó, állandó időhiányban szenvedő és magas elvárásokat támasztó világ azonban nem az egyetlen oka a gyerekek szorongásainak. A mi szülői példánk, az, ahogy mi meg akarunk felelni az elvárásoknak, és ahogy mi kezeljük a saját szorongásainkat, legalább akkora befolyással lehet a viselkedésükre, mint az egyéb külső ingerek. Ahhoz, hogy a gyerekeink be tudják ismerni nekünk a félelmeiket, mi pedig valódi segítséget tudjunk nekik nyújtani, először is nekünk kell önvizsgálatot tartanunk. Nekünk kell végiggondolni, hogy milyen mintát nyújtunk a számukra: Mi beismerjük magunknak és szeretteinknek az aggodalmainkat? Merünk sebezhetőnek mutatkozni? Mi is inkább kizökkentjük magunkat a helyzetből anélkül, hogy elgondolkodnánk, mi váltotta ki a szorongást?
A gyerekek rendkívül érzékenyek a szülők érzelemvilágára, ezért a saját „gyengeségeink” takargatása egyértelművé teszi számukra, hogy ezekről nem beszélünk. A félelmek és aggodalmak folytonos elnyomása azonban hosszú távon csak fokozza a szorongást. A stressznek megvannak az előnyei, a minket buzdító, motiváló hatása, ez viszont csak akkor érhető el, ha nyitottak, őszinték és elfogadók tudunk lenni a minket és gyermekeinket érő negatív érzések iránt is.
A stressz pozitív szemlélete
A stressz negatív hatásaival a legtöbben tisztában vagyunk. Tudjuk, hogy rossz hatással van a teljesítményre, hogy betegségekhez vezethet, és hogy el kéne kerülni mindenáron. Csakhogy ez ma kivitelezhetetlen, s az emiatt kialakuló további aggodalmunk nem fog segíteni nekünk se, a gyerekeinknek pedig végképp nem.
Szerencsére a stressznek vannak pozitív hatásai is, s ezek hatékonyabb érvényesítése csupán a nézőpontunkon múlik. Információt közöl, lehetőséget ad valami új megtanulására, fejlődésre, és serkenti a kreativitást, hogy rátaláljunk új válaszokra, megoldásokra. A bizonytalanság nem kell, hogy pánikot keltsen, ha az újabb lehetőségeket látjuk meg benne. Ehhez persze kell a rugalmasságunk, amihez nem nélkülözhető a negatív érzéseink elfogadása sem. Frusztrációink akkor oldódnak, ha meghallgatjuk őket, ha felismerjük, hogy mi hozta elő. Nem kell, hogy azonnal megoldást találjunk rájuk, de hogy érezzük, kifejezzük és elfogadjuk őket, az fontos, különben nyomasztó szorongássá válhatnak. Ez az alapfeltétele annak is, hogy megláthassuk bennük az újabb lehetőségeket. A stressz pozitív szemlélete nem erőltethető a gyerekeinkre, elsajátításához szükséges a mi példamutatásunk, a saját és a gyerekeink félelmeinek, szorongásainak elsődleges elfogadása.
Hogyan lehetünk a gyerekek segítségére?
A szorongás gyakran ismeretlen fogalom és jelenség a gyerekek számára. Nem értik, hogy mi történik velük és hogy mi váltja ki ezt a rossz érzést, egyszerűen blokkolva érzik magukat, ami rémisztő. Az elfogadásunk során fontos, hogy segítsünk a gyerekeknek megfogalmazni egyfelől azokat az érzéseket, amiket a viselkedés hátterében gyanítunk, másrészt mindazt, ami kiválthatta bennük a szorongást: Látom, nyomaszt a holnapi dolgozat. Félsz, hogy nem lesz elég időd megírni? Látom, szorongást kelt benned a holnapi parti. Aggódsz, hogy nem tudsz majd beilleszkedni? Akár megerősíti, vagy megcáfolja, a mondatok mankóként szolgálhatnak neki ahhoz, hogy elindulhasson a felismerés és megértés felé. Idővel pedig nélkülünk is képes lesz erre.
Sok gyerek számára nyújthat segítséget az is, ha érzéseiket játékosan megszemélyesítjük. Miután ők a problémamegoldás során még sokat támaszkodnak a fantáziájukra és képi gondolkodásmódjukra, az érzések karakterekké formálása (lásd pl. Agymanók című film szereplői) barátságosabbá, s ezáltal kezelhetőbbé teheti a gyerek szorongását. Mindezek mellett és a rohanó világunk ellenére pedig érdemes időt szakítani meditációra, ami segít ellazulni mind fizikálisan, mind mentálisan, hogy a gyerek elengedhesse a jövőbe mutató félelmeit, s újra visszakerülhessen a jelenbe. A gyerekek ugyanis bár sokkal jobban képesek megélni a „mostot”, mint mi, a társadalmi nyomás hatására idejekorán kényszerülnek figyelmet fordítani a jövőjükre, ami fokozza a frusztrációjukat.
Sajnos nem vehetünk le minden terhet a gyerekeink válláról, de kellő felismeréssel, önvizsgálattal és példamutatással sokat könnyíthetünk a lelkükön. Adjunk nekik időt, csendet és nyugalmat, hogy merjenek gyerekek maradni, és gyerekként megismerni, kifejezni és megvalósítani valódi önmagukat.
