Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Milyen előre megjósolható változásokon megy keresztül az ember élete során, és ezekben a változásokban milyen szerepe van a genetikai örökségének és a környezetének? Ezek a legégetőbb kérdések, amik a fejlődéspszichológusokat foglalkoztatják. Mi az, amit az ikerkutatásokból eddig tudni lehet?
Csecsemőkorukban szétválasztott, majd felnőttként ismét összekerült ikerpár – a pszichológus Thomas Bouchard számos ilyen történetet gyűjtött össze a Minnesotai Egyetemen végzett híres ikerkutatásaihoz. A médiát leginkább az olyan esetek foglalkoztatják az ikrekkel kapcsolatban, amikor egypetéjű ikrek rejtélyes hasonlóságokat mutatnak viselkedésükben és szokásaikban, dacára annak, hogy más szülőpár nevelte fel őket, más iskolákba jártak, más barátok, családtagok hatottak rájuk, ráadásul teljesen más kultúrában nőttek fel.
Vegyük például a Jim ikreket. Az egypetéjű ikreket alig néhány hetes korukban választották szét: más szülők fogadták örökbe Jim Springert és Jim Lewist. Az életük, mondhatni, párhuzamos vágányon haladt, de 39 éves korukig nem találkoztak egymással. Amikor aztán ez mégis megtörtént, számos hasonlóságot fedeztek fel egymásban, például:
- Majdnem azonos pontszámokat értek el a személyiséget, az intelligenciát, az attitűdöt és az érdeklődési kört vizsgáló felméréseken.
- Mindkettőjük vérnyomása magas volt kicsit, egyes tünetek miatt mindketten tévesen gyanakodtak szívinfarktusra, mindketten átestek vazektómián (az ondóvezeték elkötése), és mindkettejüket rendszeresen gyötörte migrén.
- Láncdohányosok voltak, Salem cigarettát szívtak és Miller Lite sört ittak.
- A tanulmányi eredmények terén egyikük sem mutatott fel sokat: Jim Lewis abbahagyta a gimnáziumot, a testvére ugyan leérettségizett, de nem tanult tovább.
- Mindketten kétszer nősültek, az első feleségeik neve egyaránt Linda volt, míg a második feleségek neve Betty. Mindketten szerettek kis szerelmes üzeneteket hagyni itt-ott a házban.
- Lewisnek három fia volt, az egyik neve James Allan, Springernek három lánya született, és egy fia: James Allan.
- Mindkettejük kutyáját Toynak hívták.
- Chevroletet vezettek, rágták a körmüket, szerették az olyan autóversenyeket, ahol a sofőrök szériakocsikban mérik össze tudásukat, és utálták a baseballt.
- Mindketten seriffhelyettesek voltak.
- A hobbijuk az asztalosság és a fafaragás volt. Lewis miniatűr piknikasztalokat készített, Springer aprócska hintaszékeket. Az udvarukra mindketten fehér padokat készítettek a fák köré.
Amikor először olvasott az ikrek esetéről egy újságban, Bouchard tudta, hogy itt a ritka lehetőség az örökletes tényezők és a környezet relatív hatásának tanulmányozására, annak vizsgálatára, hogy ez a két hatás miként bontakozik ki a fejlődésnek nevezett folyamat során. A Jim ikrek beleegyeztek a vizsgálatba, és ezzel ők lettek az elsők abból a 115, felnőttként találkozó ikerpárból (illetve volt még négy hármas iker is), akik az elkövetkező húsz év során részt vettek a Minnesotai Egyetem kutatásában.
Egy másik figyelemre méltó páros tagjait, Oskar Stöhrt és Jack Yufét szintén a születésük után választották szét, és annyira különböző irányt vett az életük, hogy azt tervezni sem lehetett volna eltérőbbre: Stöhrt a nagyanyja nevelte fel Csehszlovákiában, és a második világháború alatt a nácik által üzemeltetett iskolába járt, Yufe eközben Trinidadon élt, ahol biológiai apja zsidóként nevelte. Oskar boldog házasságban és aktív közösségi életet élt, és imádott síelni. Jack elvált, üzletember volt, saját bevallása szerint munkamániás. A hatalmas különbségek ellenére a kutatók mégis találtak köztük pár megdöbbentő hasonlóságot látszólag triviális viselkedések, szokások terén: mindketten gondosan nyírt bajuszt viseltek, hátul kezdték az újság olvasását, mindketten a gyűrűsujjukkal vakarták a fejüket, szerették a fűszeres ételeket, a befőttesgumit a csuklójukra húzva tárolták, használat előtt is lehúzták a vécét, szerettek vajas pirítóst tunkolni a kávéjukba, és mindkettejük viccesnek találta, ha valaki hangosan tüsszent mások előtt.
A nagy kérdés az, hogy az egymástól szeparáltan felnövő egypetéjű ikreknél megfigyelhető nagyszámú hasonlóság annak jele-e, hogy elsődlegesen a génjeink határoznak meg minket, vagy a génállományunk és a környezetünk együttműködve hat az élethosszon át tartó fejlődésünkre?
A fejlődéspszichológia törekvése
A fejlődéspszichológia nagy vonalakban a fogantatástól a halálig tartó fejlődés, változás, illetve állandóság pszichológiája. Művelői arra kíváncsiak, milyen gondolkodási, érzelmi és viselkedési változások jellemeznek minket csecsemő- és gyermekkortól a kamaszkoron át a felnőttkorig. Ezeket a változásokat sokféle, többek között pszichés, érzelmi, kognitív és szociokulturális szemszögből vizsgálják. A fejlődéspszichológusok elsődleges kérdései tehát ezek: az egyén milyen előre megjósolható változásokon megy keresztül az élete során, és ezekben a változásokban milyen szerepe van a genetikai örökségének és a környezetének?
Jeanne A. Phelps és munkatársai szerint bármilyen meggyőzőnek tűnjenek is a fenti történetek, mindenképpen óvatosan kell kezelni őket, a kritikai gondolkodás mentén érdemes feltenni például az alábbi kérdéseket is:
- Ezek az ikertörténetek minden szétválasztott ikerre vonatkozóan reprezentatívak, vagy kivételes esetek?
- Amikor biológiai rokonok – ikrek, testvérek, szülők – közötti feltűnő hasonlóságokra figyelünk fel, a genetikain kívül milyen tényezők állhatnak még e hasonlóságok mögött?
- Léteznek olyan módszerek, melyekkel megbízhatóan szétválaszthatjuk a genetikai és a környezeti hatásokat, hogy pontosan meghatározhassuk, melyik milyen mértékben van jelen?
Az öröklött tulajdonságok és a környezet viszonya
Ez az, amit az angol nyelvben nature or nurture problémának hívnak: a nature (természet) az öröklődésre, a génekre utal, míg a nurture (nevelés) a környezeti hatásokra. Régebben az öröklés–környezet problémára vagy-vagy kérdésként tekintettek, manapság azonban már jóval többet tudunk erről az összetett témáról: a szakemberek úgy gondolják, hogy a genetikai örökségünk és a ránk ható környezet egyaránt szerepet játszik az emberi viselkedés szinte minden aspektusának alakulásában. Így ma inkább az a kérdés, hogy milyen súllyal esik a latba az egyik, és milyennel a másik, illetve hogyan, milyen kölcsönhatáson keresztül működik együtt ez a két tényező, hogy végül kialakuljon egy adott tulajdonság.
De mit értünk kölcsönhatáson?
Dióhéjban azt, hogy bizonyos hajlamokkal, fogékonyságokkal születünk (természet), melyek megfelelő körülmények között (környezet) képesek teljesen kibontakozni. Ha jók vagyunk például a matematikában vagy a zenében, az a genetikai potenciálunk és a tapasztalataink együttes eredményének tekinthető. Az „örökségünk” alapozza meg a képességeinket, de a tanulás, a tapasztalat határozza meg, mi valósul meg ebből a potenciálból. Más szóval: a gének hajlamosítanak, a környezet kibontakoztat. Harry Potter jó példa a gének–környezet kölcsönhatásra. A tisztavérűnek született (mindkét szülője mágikus erővel bírt), de muglik (mágikus erővel nem rendelkező emberek) által felnevelt Harry varázslói képességei addig nem kezdtek kibontakozni, amíg be nem került az ezt támogató környezetbe, azaz a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
Melyek a génjeink által leginkább befolyásolt tulajdonságaink?
És melyek azok, amelyek esetében legnagyobb súllyal esik latba a tanulás vagy olyan környezeti tényezők, mint például a betegségek vagy a táplálkozás minősége?
E kérdések megválaszolásához egyre több információ áll rendelkezésünkre, óvatosnak kell lennünk azonban az eredmények értelmezésekor: tudjuk például, hogy a Down-szindróma nevű, genetikai hátterű állapot esetében a biológia igen nagy hatású. A Down-szindrómásoknál az abnormális kromoszómaszám áll a mentális retardáció hátterében, gyógyír nem létezik az állapotra. Ez a tudás azonban kétélű fegyver: az ilyen gyerekek szülei vagy tanárai azt a konklúziót vonhatják le belőle, hogy a biológia kérlelhetetlenül meghatározza a gyermek sorsát, és nincs számára remény. Ha azonban a szindróma genetikai oldalára koncentrálnak, könnyen elsiklik a figyelmük a tanulásalapú terápiák nyújtotta lehetőségek felett, melyekkel pedig mérhetően javíthatók az érintett gyerekek életvezetési képességei.
Mindazonáltal – az ilyen és hasonló veszélyek észben tartása mellett – a pszichológusok nagy léptékkel haladnak előre abban, hogy feltérképezzék és megértsék az örökölt jellemzőink és a környezeti tényezők gondolkodásra és viselkedésre tett hatását. Ehhez számos okos módszert dolgoztak ki a gének és a környezet hatásainak vizsgálatára.
Az ikerkutatások és az adoptációs vizsgálatok szerepe
Ami tehát az ikerkutatások módszerét és jelentőségét illeti, Thomas Bouchard munkássága a környezet és öröklés szerepének megértéséhez fontos kulcsot adott a külön nevelkedő egypetéjű ikrek vizsgálatával: ezekben az esetekben bármely hasonlóság inkább a közös genetikai háttér számlájára írható, mintsem a környezeti hatásokéra, hiszen ezek az ikrek eltérő környezetben, eltérő hatásoknak kitéve nevelkedtek fel. Az egymástól szeparáltan nevelkedő ikrekből azonban kevés van, sokkal gyakrabban fordul elő, hogy egy családban, ugyanabban a környezetben cseperednek fel. Szerencsére a pszichológusok megtalálták a módját, hogy ezeket az ikreket is jól tudják tanulmányozni. Mivel az egypetéjű ikrek genotípusa egyforma, a kétpetéjűeké viszont átlagban csak 50 százalékban azonos, az egypetéjűek esetében a genetikai hatás erősebben megmutatkozik. (A különböző ikreket tanulmányozó vizsgálatokban a kétpetéjű ikreket szokták egyfajta kontrollcsoportként használni.)
Az ikerkutatások mellett a másik hasznos módszert az adoptációs vizsgálatok jelentik, melyek arra a kérdésre keresik a választ, hogy az örökbe fogadott gyermek kire hasonlít majd jobban: a biológiai szülőkre vagy az őt felnevelő szülőkre? A vizsgálatok során a kutatók az adoptált gyerekek tulajdonságait összevetik az örökbe fogadó család tagjainak tulajdonságaival, és a hasonlóságok a biológiai szülőkkel az öröklődés hatását húzzák alá, a hasonlóságok az örökbe fogadó szülőkkel pedig a nevelés, a környezet hatását.
Az ikerkutatásokkal együtt az ilyen vizsgálatok számos pszichés tulajdonság, így az intelligencia, a szexuális orientáció, a temperamentum és az impulzív viselkedés esetében mutattak ki genetikai hatást, illetve nyújtanak értékes információt a genetikai öröklés szerepéről számos mentális és viselkedési zavar és betegség tekintetében, mint amilyen az alkoholizmus, az Alzheimer-kór, a skizofrénia, a depresszió vagy az autizmus.
