Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A biztos keretek teszik lehetővé a gyerekek egyéni szabadságának biztonságos gyakorlását. A mi következetességünk mutatja meg nekik, hogy mit mennyire kell komolyan venniük. A baj az, hogy néha mi sem tudjuk a választ.
A szülőség talán egyik legnagyobb kihívása, hogy kellőképpen következetesek legyünk a gyerekeink viselkedésével szemben. Tisztáznunk kell velük a játékszabályokat, amelyek megteremtik a biztonságot, a tiszteletet, a kiszámíthatóságot, a társadalmi elfogadást és az egyéni szükségletek kielégítését. Csakhogy ezek a szabályok nem mindig olyan egyértelműek és könnyen betarthatók. Befolyással van rájuk a pillanatnyi környezetünk és a saját lelkiállapotunk is. Hiszen hiába szeretnénk, hogy a gyerekünk ne bámuljon képernyőt és ne egyen annyi édességet, vagy hogy most már játék helyett menjen lefeküdni, ha egyszer csak így őrizhető meg mindenki nyugalma. Lássuk be, az egész napos munka után nincs kedvünk keménykedni és 20 perces dühkitöréseket eltűrni, amikor tudjuk, hogy ha „kivételesen” beadjuk a derekunkat, megőrizhető a nyugalom és az egymás iránti szeretet. Ezekben a helyzetekben érthető módon nem könnyű a hosszú távú nevelési célokra és sikerekre gondolnunk, pedig sajnos azok elérését nehezítjük meg, ha engedünk. Minél hamarabb szeretnénk elérni, hogy a gyerekeinkből életrevaló, önálló emberek legyenek, akik képesek felelősséget vállalni a döntéseikért és a tetteikért, tiszteletben tartva mások határait is, annál egyértelműbbnek és következetesebbnek kell lennünk.
Keretek és egyéniségek
Sokan nőttünk fel túlszabályozott családokban, ahol figyelmen kívül hagyva az egyéni igényeket és gondolatokat minden csak meg lett mondva, ránk lett erőltetve. Aki ilyen családban nő fel, tartózkodóvá válhat egy előre megtervezett és következetesen betartott renddel szemben. Rengeteget lehet olvasni a korábbi évszázadok merev hozzáállásának negatív következményeiről, miközben kevés szó esik azok pozitívumairól. Kétség sem fér ahhoz, hogy az egyéni különbségeket észre kell vennünk és a gyerekeink saját ritmusához alkalmazkodnunk kell, amennyire lehet. Ugyanakkor az egyértelműen felállított határok szintén a gyerekek támogatását szolgálják. Kisgyerekkorban a biztonság és a kiszámíthatóság érzése alapvető fontosságú, és hogy ez megvalósuljon, nélkülözhetetlen egy jól működő rend felállítása. A jól ismert rutinok teszik a kicsik számára kiismerhetővé a mindennapok különböző helyzeteit, miközben az időbeli tájékozódást is segítik. Arról nem is beszélve, hogy a tisztázott keretek minket is nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá tesznek, ami tovább erősíti a gyerekeink biztonságérzetét. Új, nem várt helyzetek persze mindig adódnak, mégis minél több helyzet kiszámítható, annál könnyebb megbirkózni egy új kihívással.
Hol bukik el a következetesség?
Következetesnek lenni a még képzeletbeli gyerekünkkel igazán nem jelent problémát. Amíg nem válik valósággá, szinte fel sem merül bennünk, hogy ezzel majd gondunk lesz. Miért is lenne, amikor minden a mi hozzáállásunkon és irányításunkon múlik? Hamar kiderül aztán, hogy irányítás ide vagy oda, tehetetlenek vagyunk ezzel az újonccal szemben. Felelősséget kell vállalnunk minden egyes lépésünkért és döntésünkért, amire kevesen vagyunk felkészülve. Hogyan is lehetnénk, amikor valójában nem sokat tudunk a szülőségről?! Ez a bizonytalanságunk megingat minden képzeletben szépen felállított következetességet. Mi van, ha nem adjuk meg a gyerekünknek azt, amire szüksége van, ha rosszul döntünk? Félünk, hogy nem értjük, hogy túlzásba visszük, hogy elrontjuk. Aggódunk a társadalom ítélete miatt, de főként a gyerekünk elutasításától félünk. Ez a bizonytalanság pedig lehetetlenné teszi a következetességet. A keretek, szabályok fenntartásához és betartatásához tisztán kell látnunk, hogy mit miért teszünk. Ennek következtében fogunk tudni hinni abban, hogy jó döntést hozunk.
A megfelelő határok felállítása és fenntartása biztosítja, hogy a gyerekeinket biztonságban tudjuk. Hogy megvédjük őket a fizikai sérülésektől, az egészségtelen életmódtól, a betegségektől, a lelki kimerültségtől és a társadalmi kirekesztettségtől. Ugyanakkor az irányítási vágyunk, hogy mindent kézben tartsunk, képes túlzottan leszűkíteni a gyerekeink önálló terét. A kereteknek az a lényege, hogy elválassza a veszélyest a veszélytelentől. A határon kívül szükséges a mi irányításunk, közbenjárásunk a biztonság érdekében. A határon belül viszont nem. A jól átgondolt rend teszi lehetővé, hogy a gyerekünk kipróbálhassa és gyakorolhassa a szabadságát. Hiszen a saját tapasztalataiból tanul igazán. Ötletel, próbálkozik, hibázik és gyakorol, hogy később képes legyen ő is önálló, jó döntéseket hozni, és azokért felelősséget vállalni. Túlzott szabályozásaink és irányításunk ezt akadályozza. Gátolja, hogy a gyerekünk egyfelől megismerhesse önmagát, másfelől hogy higgyen önmagában. Van, aki küzdve ez ellen, eltávolodik a szülőktől, más pedig egyszerűen elhiszi nekik, hogy képtelen az önállóságra. A keretek biztosítják az egyéni szabadság biztonságos gyakorlását, hogy valóban mihamarabb önállóvá válhasson a gyerekünk. Mi pedig ezt szeretnénk.
A kommunikáció ereje
Talán úgy gondoljunk, szülőként már magabiztosan tudnunk és éreznünk kéne, hogy mikor mivel teszünk jót. A folyamatos lelki teher viszont, hogy jó döntéseket hozzunk, könnyen felemésztheti az embert. Belső vívódásainkat igyekszünk láthatatlanná tenni a gyerekeink, de néha még a partnerünk előtt is. Álarcot húzunk, hogy határozottságot színleljünk, és lehetőleg megtartsuk a tekintélyünket. Pedig a nyílt kommunikáció valójában segíthet. Míg a fejünkben összegabalyodott, kínzó gondolatok ritkán hoznak eredményt, a partnerünkkel és a gyerekeinkkel való közös beszélgetések annál inkább. Az őszinte megnyilvánulások, diskurzusok megengedik, hogy valóban kapcsolódni tudjunk egymáshoz és megértsük egymás nézőpontját. Támogatják a gyerekünk szociális készségének, empátiájának fejlődését, arról nem is beszélve, hogy így mindenki ki tudja venni a részét a problémamegoldásból. Az ugyanis nem csak a mi dolgunk. Nem egyedül kell vele megküzdenünk. A gyerekek általában már idejekorán értékelik is, ha számításba vesszük őket az ötletelés során. Nem azt kell látniuk, hogy hibátlanok és mindentudók vagyunk, hanem azt, hogy valódi emberek, akik merik felvállalni a problémákat, csapatban dolgoznak és bíznak egymás kompetenciájában.
Következetesség lépésről lépésre
- Hol vannak hézagok? Vannak területek, ahol nem jelent problémát a következetességünk, miközben máshol, úgy tűnik, lehetetlen határt húzni. Fontos, hogy megfogalmazzuk ezeket a helyzeteket, témaköröket, s általuk esetleg meglássunk olyan összefüggéseket, amelyeket eddig még nem sikerült.
- Miért olyan fontos nekünk? Van, hogy egy társadalmi elvárásnak akarunk megfelelni, van, hogy a folyamatos kontrollra való igényünk késztet egy szabály betartására, míg máskor a saját határainkat igyekszünk a gyerekeinkkel tiszteletben tartatni. Ha választ tudunk adni a kérdésre, sok minden tisztázódhat!
- Beszéljük meg! Amint tisztázódott számunkra a probléma annyira, hogy már megfelelően képesek vagyunk ezt kommunikálni a családunknak, akkor tegyük is meg! Tárulkozzunk ki, avassuk be őket abba, mi okoz nekünk nehézséget, hogy közösen találjunk rá valami megoldást! Így megelőzhetjük az irracionális és logikátlan („csak mert én azt mondtam”) elvárásokat, és helyette mindenki számára érthető lesz a határok fontossága.
- Próbaidő! Tűzzetek ki közösen egy behatárolt időt, hogy kipróbáljátok a következetesség eredményességét! Ha nem megy, beszéljétek újra! A megoldás egyre hamarabb meglesz.
