Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogyan kötődnek az evészavarok és az elhízás a gyerekkori évekhez? Az étkezéssel és ételekkel való kapcsolatunk gyerekkorunkban alapozódik meg, de a szülők tudatosabb jelenléte komoly védelmet jelenthet a gyerekkori problémák kialakulásával szemben.
Napjainkban a túlsúly és az evészavarok társadalmi szintű problémává váltak. Szinte lehetetlen olyan családot találni, ahol legalább az egyik hozzátartozó ne küzdene súlyproblémával. A klasszikus étkezési zavarok – anorexia, bulimia és falászavar – előfordulásának mértéke is folyamatosan nő a kiskamaszok, középiskolások körében. A tünetek hátterében általában bonyolult lélektani folyamatok, úgynevezett biopszihoszociális tényezők játszanak szerepet. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az örökölt hajlamunk és a feldolgozott, „mű” ételek és italok fogyasztása számít, de az egyén kapcsolata önmagával, a társadalmi elvárásokkal, az érzelmekkel, a szülői nyomással, a média üzeneteivel és az élet egyéb nehézségeivel is. Ezek a kapcsolatok pedig kisgyerekkorban alapozódnak meg.
Hogy megelőzhessük a gyerekek korai elhízását és evészavarainak kialakulását, szülőként fontos kellő figyelmet fordítanunk a gyerekkor korai éveire is. Meglepő módon ugyanis a legtöbb esetben már kisgyerekkorban érnek minket olyan élmények, amelyek hatással lesznek az étellel való kapcsolatunkra. Az első öt életévben fektetjük le értékrendünk alapjait. Ebben az időszakban adunk általános jelentést a dolgoknak, méghozzá az alapján, amit tapasztalunk. Amit látunk és hallunk a szüleinktől, azt összekötjük a saját élményeinkkel, és életre szóló következtetéseket vonunk le belőlük. Az egészséges életmód kialakításához fontos tehát, hogy szülőként tisztában legyünk azzal, hogy milyen üzenetet közvetítünk a gyerekeinknek az étkezéssel és az ételekkel kapcsolatban.
Önvizsgálat
Te elgondolkodtál már azon, hogy milyen a kapcsolatod az evéssel? Az étkezés alapvetően testünk táplálását szolgálja, azonban közösségformáló hatása is van, napjainkban pedig egyre inkább használjuk érzelmi szükségleteink kielégítésére is. Eszünk unalomból vagy épp stresszből. Olykor jutalmazzuk magunkat vele, olykor büntetjük. Van, hogy udvariasságból és illemből tömjük tele magunkat, máskor pedig azért utasítjuk el a finom falatokat, mert úgy érezzük, nem érdemeljük meg. A gyerekeink ételhez való hozzáállása szoros kapcsolatban áll a mi saját viszonyulásunkkal. Az aggodalmainkat a súlyunk miatt, a negatív önértékelésünket, a megfelelési vágyunkat, a szeretethiányunkat és az önmarcangolásunkat ők is érzik, és tanulnak belőle. A gyerekeink minket vesznek példaként. Kevésbé a szavainkra figyelnek, mint a viselkedésünkre. Számít nekik a mi önképünk, értékrendünk és megküzdési módunk az élet nehézségeivel szemben, ezért célszerű, hogy önvizsgálatot tartsunk, mielőtt őket kezdenénk el nevelni.
Étkezés és érzelmek
Az evés és az érzelmek már csecsemőkorban összekapcsolódnak, hiszen sírással jelezzük édesanyánknak, hogy éhesek vagyunk. A szoptatás pedig nemcsak a testünket táplálja, de a lelkünket is. Megvalósul általa a közelség, a törődés és az összetartozás érzése is. Az evéssel való kapcsolatunkat nagyban befolyásolja, hogy csecsemő- és kisgyerekkorunkban milyen tapasztalatok értek minket. Milyen hangulatban teltek a közös étkezések? Mennyire lehetett a beleszólásunk abba, hogy mikor, mit és mennyit eszünk? Gyakran dicsértek vagy zsaroltak minket étellel (édességgel)?
A kisgyermekes családokban mindennapos eset, hogy az étel nevelési eszközként jelenik meg. Használjuk jutalmazásra, vigasztalásra, figyelemelterelésre, de éppen zsarolásra is. Tény, hogy sok esetben nyújt gyors megoldást, ugyanakkor ez komoly negatív hatással lehet a későbbiekre. A gyerekek így tanulják meg, hogy az evéssel pótolhatják a szeretet és elismerés érzését, ami stresszoldó és nyugtató hatású. Ugyanakkor aki kisgyerekkorban „rossz evő”, annak éppen az elutasítottság érzését fokozhatja az étel, ezt pedig inkább elkerülni próbálja majd. Hogyan fogják a gyerekek így megismerni a saját testüket, a szükségleteiket, és megtanulni hallgatni rájuk?
Saját tapasztalat
Szülőként persze nagy rajtunk a nyomás. Kezdetben a mi felelősségünk, hogy a gyerek megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagot juttasson a szervezetébe. A csecsemőkor elteltével azonban a gyerekek egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak bizonyos önállósodásra, aminek nagy jelentősége van az egészséges felnőtté válásban. Egy önálló és kiegyensúlyozott egyén képes érezni, hogy mikor és mennyire éhes, ahogy azt is, hogy mi az, ami számára ínycsiklandó, és mi az, ami nem. Hogy ez letisztuljon számára, kezdetben kénytelen próbálkozni és önálló döntéseket hozni, amikből tanulhat. Gyakorolja az elutasítást és a követelést is. Kérdés, hogy mi, szülők mennyi teret engedünk ezeknek a megnyilvánulásoknak. Hagyjuk, hogy a gyerek önállóan egyen, maszatolva? Engedjük, hogy kevesebbet vagy többet egyen, mint amit mi jónak vélünk? S adunk számára lehetőséget, hogy kifejezze, éhes-e egyáltalán? A társadalmi elvárások, kulturális szokások és szülői megfelelési vágy sokszor elvakít minket. Az önállósodás támogatása nem könnyű feladat. Akár egy tánc: hol előre kell lépnünk egyet, hol hátra, hogy megmaradjon a kettőnk közötti bizalmi távolság. Ehhez pedig kénytelenek vagyunk értőn figyelni rájuk.
Engedékenység és szigor helyett tiszta keretek
Ahhoz, hogy lehetőséget biztosítsunk gyerekeink számára saját határaik megismerésére, nem szabad figyelmen kívül hagyni a környezete határait. A túlzott engedékenység legalább akkora bajt okozhat, mint a túlzott szigor. Az általunk fenntartott keretek fontosak a gyerekek életében, mert kiszámíthatóvá és biztonságossá teszik a számukra még ismeretlen világot, így könnyebben tudnak benne tájékozódni és tanulni. Saját igényeink fenntartására is szükség van, hiszen a mi lelki egyensúlyunk is a gyerekeink biztonságérzetét fogja erősíteni. Nem kell hogy mindig a kedvükben járjunk, csak az, hogy a tisztázott kereteken belül mindig legyen választási lehetőségük. Hogy érvényesítsék és kifejezzék önmagukat. Hogy megtapasztalják, ha nem esznek, éhesek lesznek, ha pedig elmennek az asztaltól, kimaradnak a társasági élményből.
Mellőzzük az étellel való jutalmazást, zsarolást és lekötést is, hogy ne deformáljuk egészséges kapcsolatukat az evéssel! Ajánljunk fel olyan lehetőségeket, amelyek közül ők választhatnak, és amelyek egyike sem büntetés (ami leginkább a hangsúlyunkon múlik). Ne fenyegessük őket, hiszen nem az a célunk, hogy félelemből fogadjanak szót, hanem hogy megtanuljanak észérvekkel dönteni. Ehhez viszont saját tapasztalatokra van szükségük. Így gyakorolhatják a döntéshozatalt, a felelősségvállalást, a tapasztalatokból való tanulást és az önkifejezést, ami mind a pozitív önértékelést erősíti.
Tippek az egészséges életmód lelki megalapozásához
- Végezz önvizsgálatot! Gondolkodj el, neked milyen kapcsolatod van önmagaddal és az evéssel, amely hatással lehet a gyereked hozzáállására!
- Tisztázd a határokat! Sokszor az okozza a legnagyobb lelki terhet, hogy egymás igényei nincsenek se tiszteletben tartva, se egyáltalán megfogalmazva.
- Legyen választási lehetősége! A kisgyerekeknek is szükségük van az önkifejezésre és az önálló próbálkozásokra, hogy megismerjék és elfogadják önmagukat.
- Beszélgessetek úgy, hogy érezze: meghallod és elfogadod őt úgy, ahogy van.
- Mindenképp fordulj szakemberhez, ha bizonytalannak érzed magad és aggódsz, hiszen a túlsúly és az evészavarok komoly lelki és testi betegségek okozói!
