Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érezted már, hogy nincsen eléggé értékelve a szereteted? Hogy hiába hozol áldozatokat, nincs viszonozva? Talán aggódsz, hogy nem is szeret igazán, pedig lehet, hogy csak nem ugyanazt a nyelvet beszélitek. Nem ugyanazt a szeretetnyelvet. Itt az ideje, hogy tisztázzuk a félreértéseket!
A gyerekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy érezzék a szüleik szeretetét. Bár a gyerekünk iránt érzett erős érzelem ritkán megkérdőjelezhető, nagy eltérés lehet abban, hogy milyen módon fejezzük ki. Gary Chapman kapcsolati szakértő ezt úgy fogalmazza meg: nem mindegy, hogy milyen szeretetnyelvet beszélünk. Elmélete szerint alapvetően öt kommunikációs csatorna van, amiket használva kifejezhetjük egymás iránti szeretetünket. Hogy ezek közül számunkra melyik a legnagyobb jelentőségű, az változó. Elgondolkodni és felismerni a saját, a gyerekünk és a partnerünk domináns szeretetnyelvét elősegíti a kiegyensúlyozott és mély kapcsolatot és a harmonikus együttműködést.
Szeretetnyelvek
Előfordul, hogy azt érezzük, a másik nem becsül meg kellőképpen – akár a gyerekünkről, akár a partnerünkről van szó. Azt gondolhatjuk, hogy nem szeretnek igazán, mert nem értékelik az értük vállalt áldozatainkat, nem mutatják ki az elismerésüket, hálájukat, köszönetüket. Ritkán gondolunk arra, hogy talán csak egyszerű félreértésről van szó. Talán csak arról, hogy mi másképp mutatjuk ki a szeretetünket, mint amire nekik szükségük van. Vagy fordítva: talán mi nem vesszük észre a visszajelzéseiket, mert ők nem a számunkra fontos kommunikációs csatornát használják. Az ekképpen kialakult konfliktusok orvosolhatók, ha megismerjük az öt szeretetnyelvet, és felfedezzük mind a saját, mind a másik igényét.
#1 Testi érintés
Vannak, akik számára a testi kontaktusok jelzik a szeretetet. Akik több jelentést tulajdonítanak egy ölelésnek, egy puszinak, egy simogatásnak, egy játékos bökésnek vagy egy birkózásnak, mint annak, hogy meleg étel várja őket az asztalon. És ez nem azt jelenti, hogy ők nem értékelik az erőfeszítéseket, amiket teszünk értük, mindössze nem ebből érzik az igazi szeretetünket.
A kisgyerekeknél a testi közelség alapvető fontosságú, hiszen ez jelenti számukra a biztonságot. Ahogy nőnek, ennek az igénynek az intenzitása és a módja változhat. Egy kamasz általában kevesebb ölelésre vágyik, vagy legalábbis kevesebbre a társai jelenlétében. A fiúk különösen, de a lányoknál is előfordul. Ettől még lehet a szeretetnyelve az érintés, ölelés helyett viszont talán jobban értékel egy vállveregetést, egy pacsit, vagy mondjuk egy játékos csípőlökést. Valamilyen gyengéd, elismerő vagy mókás fizikai érintkezést.
Előfordulhat azt is, hogy ez inkább a mi szeretetnyelvünk. Legszívesebben állandóan ölelgetnénk, meggyurmázgatnánk a másikat, vagy valamilyen módon folyamatosan érintenénk, amikor a közelünkben van. Ennek a felismerése azért fontos, mert könnyen a másik idegeire mehetünk, ha számára ez inkább taszító. És ez nem jelenti azt, hogy utál minket, csak azt, hogy neki más élménnyel jár, mint nekünk. Ilyenkor jobb, ha kicsit visszafogjuk magunkat.
#2 Elismerő szavak
Vannak, akik számára a szóbeli dicséret, elismerés és támogatás jelenti a szeretet kifejezését. Sok gyerek számol be arról, hogy azért biztos a szülei szeretetében, mert mindig mondják neki, hogy... Hogy pontosan mit is mondunk elismerésképpen, az náluk nem is lényeges, csak az, hogy verbálisan legyen kifejezve a figyelmünk, törődésünk. Lehet ez dicséret, bátorítás, elfogadás vagy gyengéd becézgetés: „Büszke vagyok rád, hogy ilyen keményen dolgoztál!”; „Bízom a képességeidben!”; „Hiányoztál, Maszatka!”; „Hallottam, hogy nem volt könnyű dolgod a suliban.”
Amennyiben a mi szeretetnyelvünk az elismerő szavak, az azt jelenti, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk a szeretteink verbális visszajelzéseinek. Ha pedig ezt nem kapjuk meg, úgy azt érezhetjük, hogy a számunkra fontos személyek szinte elvárásként, alapnak veszik a munkánkat. Talán van is benne valami – de mi van, ha csak nem tudják, hogy nekünk fontosak ezek a megnyilvánulások?
#3 Minőségi idő
Sokak elsődleges szeretetnyelve a minőségi idő. Számukra a másik fizikai és/vagy mentális jelenléte jelenti a valódi szeretetet. Meghitt telefonbeszélgetések, együtt játszás, különlegesebb közös programok. A fiatalabb gyerekeknél általában nagyobb hangsúly kerül a fizikai jelenlét fontosságára. Kielégülést adhat nekik egy közös játék, egy iskola utáni közös játszóterezés, tanulásban való türelmes segítségnyújtás, vagy éppen valamilyen különleges program kettesben. Idő, amikor minden csak rólatok szól. Az idő előrehaladtával a meghitt, őszinte beszélgetések, egymás érzéseinek elfogadása és megértése felértékelődik.
Ha csak nekünk jelent sokat a minőségi idő, gyerekünk kamaszkora kérdéseket vethet fel. Eltávolodása azt az érzést keltheti bennünk, hogy nem szeret minket, hogy a kettőnk kapcsolata veszélyben van. Egy bizonyos határig azonban természetes a kamaszok távolságtartása, hiszen ilyenkor igyekeznek önállósodni. Fontos mégis megvizsgálni, hogy csak a saját szükségletünk nincsen kellőképpen kielégítve, vagy esetleg a gyerekünk szeretetigényét is félreértjük, ami már komolyabb elszigetelődést okozhat.
#4 Ajándékozás
Vannak, akiket az ajándékok dobnak fel igazán. Ennél a szeretetnyelvnél azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem a drága ajándékok felhalmozásán van a hangsúly, hanem magán a gesztuson. Az a gyerek, akinek az ajándékozás a domináns szeretetnyelve, nagyon tudja értékelni, ha valami számára vagy számunkra értékes tárgyat nekiajándékozunk. Ha kézműveskedünk, vagy ha apró meglepetésekkel, figyelmességekkel készülünk neki. Ha nagy, drága ajándékról van szó, minél jobban meg kell gondolni a megvételét, annál nagyobb ajándékot fog végül számára is jelenteni. Ne felejtsük el azonban, hogy akiknek nem ez a fő szeretetnyelve, annak a gyakori ajándékozás inkább kacatfelhalmozás, mint valódi érték.
#5 Szívességek
Akik számára a szívességek jelentik a legnagyobb törődést, azok tudják a legjobban értékelni a szolgálatkészséget. Ők igazán tudják méltányolni mindazt, ami értük történik. Az jelenti számukra a szeretetet, hogy érzik, ránk lehet számítani. Ezek a gyerekek, amikor megkérnek, hogy javítsuk meg a biciklijüket, vagy varrjuk meg a babájuk ruháját, nem a segítségünkre vágynak igazán, hanem a szeretetünkre. Felnőttek esetén sem különb a helyzet. A szívességek formailag nagyon különbözők lehetnek, de az üzenet mindig ugyanaz marad: ránk lehet számítani. A kérdés: mennyire vagyunk figyelmesek, hogy felismerjük az aktuális igényt? Van, aki számára egy reggel ágyba hozott kávé elég ahhoz, hogy felvillanyozza őt egész napra. Másnak jólesik, ha a kemény munka után már nem kell foglalkoznia a meleg étel elkészítésével, megint másnak pedig nagy megkönnyebbülés, ha elintézzük azt, amit ő már egy jó ideje tervez. Mindezek mellett érdemes felismerni azt is, ha szeretteink nem ezen a nyelven beszélnek, mert számukra a mi áldozatkészségünk könnyen értelmezhető a saját szükségletünk kielégítésének.
Felismerés
Egymás szeretetnyelvének felismerése sokat lendíthet a családi együttműködés és harmónia megteremtésében. Ha nem tűnik egyértelműnek – általában gyerekeknél –, figyeld meg, ő hogyan fejezi ki a szeretetét irántad és mások iránt, mit kér leggyakrabban, mire panaszkodik leggyakrabban, és mit választ, ha van rá lehetősége? Ha egyszer ráismerünk, végre úgy szerethetjük, hogy ő is érezze, és ez kölcsönös lesz.
