Az otthon maradás sokunkból válthat ki feszültséget. Rosszul viselhetjük a bezártságot, az üres napokat, a tehetetlenségünket, vagy épp a saját terünk hiányát. Egész nap összezárva folyton izgő-mozgó gyerekeinkkel, vagy épp csak saját magunkkal szintén komoly megterhelést tud jelenteni. Néha olyan jó lenne egy kicsit megnyugodni, valóban ellazulni, és erre valamiképpen a gyerekeinket is rávenni. Elrugaszkodott meditációs gyakorlat helyett olyan játékokat kerestünk, amik megoldást nyújthatnak a közös relax megvalósításához.
Az állandó „csinálás” őrületében
Felgyorsult világban élünk, nemcsak a technikai fejlődést, hanem az életmódunkat tekintve is. Egyre több mindent várnak el tőlük, egyre rövidebb idő alatt. Megváltoztak a társadalmi struktúrák, miközben a követelmények csak bővültek. Ahhoz, hogy minden elvárásnak megfeleljünk – tanulmányi eredmények és végzettségek, munkatapasztalat és eredményesség, komoly párkapcsolat, korai családalapítás, sikeres gyereknevelés, háztartásvezetés, fittség – nincs vesztegetni való időnk. Igyekszünk mindent egyszerre, párhuzamosan csinálni. Ennek eredménye a feszült versenyfutás. Megtanultuk, hogy csak az állandó „csinálás” vezet sikerhez, és a gyerekeink is ebbe szocializálódnak. Az iskola, de már a bölcsőde mellett is úszásra, focira, festésre, zeneórára járnak, hogy el ne maradjanak már az elején.
A koronavírus okozta járvány miatt most mégis haza lettünk küldve, össze lettünk zárva. Feszültek vagyunk, mert ki lettünk zökkentve a megszokottból, mert nem tudjuk, mi lesz holnap, és hogy most mit kezdjünk magunkkal és a gyerekeinkkel. Mind mi, mind a gyerekeink ahhoz szoktak, hogy állandóan pörgés van, és most nem tudják, mibe fordítsák az energiájukat. És legyünk őszinték: mi sem.
Lelassulni, vajon minek?
Egy kicsit visszafogni az iramot, ellazulni és megtanulni nyugton maradni fontos lehet számunkra. Pozitívan hathat az életminőségünkre, építheti a jellemünket és a gyerekeinkét is. Segíthet önmagunk mélyebb megismerésében és a környezetünkkel való kapcsolat megerősítésében. Megtaníthatja nekünk, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy megszabaduljunk félelmeinktől, aggodalmainktól, és hogy megfelelő megoldást találjunk aktuális szükségleteink kielégítésére. Pozitív hatással lehet az önszabályozás fejlődésére, megtanítja, miképpen összpontosítsuk az energiáinkat, engedjünk el dolgokat és kommunikáljuk vágyainkat.
A karantén remek lehetőség lehet eszközök megismerésére és begyakorlására, amelyek segítenek nemcsak a gyerekeinknek, de nekünk is kicsit lelassulni, visszatalálni és kapcsolódni önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Hogy a kiszámíthatatlan jövő miatt inkább a mostra fókuszáljunk. Komolyabb meditáció és relaxációs gyakorlatok helyett összegyűjtöttünk 3 egyszerű mindful játékot, melyek könnyed ráhangolódásként szolgálhatnak, és élvezhetők lehetnek mind a gyerekek, mind a szülők számára.
5-4-3-2-1... érzékelem!
Egyszerű játék, ami visszarepít minket a jelenbe az érzékszerveinken keresztül. Megoldást jelenthet, amikor a gyerekeink túl vannak pörögve, aggódnak, vagy frusztráltnak látjuk őket. A nyugalom megteremtése mellett élesíti a gyerekek érzékelését és koncentrálóképességüket. A játék persze nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk is segíthet, amikor gondolataink nagyon a járvány vagy a jövőnk körül kezdenek el forogni. Visszahoz a pillanatba, megnyugtat, inspirál és építi a gyerekeinkkel való kapcsolatunkat is.
A játék az 5 érzékszervünkre és az aktuális pillanatra fókuszál. Először meg kell említenünk 5 dolgot, amit látunk, és ami jelent számunkra valamit. Ez lehet egy fénykép, egy étel, egy növény, egy személy, egy szín – akármi, ami éppen felkelti a figyelmünket, amiről esetleg eszünkbe jut valami. A látottak után jöhet 4 dolog, amit hallunk. Lehet a kutyánk szuszogása, a madárcsicsergés, a mosogatógép hangja, a szomszédék dübörgése, vagy a fürdőszobai csap csöpögése. Valami, ami éppen feltűnik, ha kellően figyelünk. A hangok után mondjunk 3 dolgot, amit érzünk a bőrünkkel! A zoknink puhaságát, a radiátorból szálló meleg levegőt, ahogy a hajunk csiklandozza a nyakunkat, vagy a kanapé érdes anyagát, ahogy hozzánk ér. A tapintás után jöhet az orr. Mondjunk 2 dolgot, amit szimatolunk! Esetleg a frissen mosott ruhák illatát, az odaégetett pirítóst, a frissen nyírt füvet a kertből, az eső illatát, vagy épp a csatornából áradó szúrós szagot. Legvégül pedig 1 dolgot, amit ízlelünk. A nemrég megivott kávé utóízét, a reggeli müzlit, ami még mindig a fogak között van, vagy épp a tegnap esti fogmosás okozta fogkrém utóízét. Nem kell, hogy kellemes legyen, amit érzékelünk, de nem is kell, hogy minősítsük, csak egyszerűen figyeljünk fel rá.
Szép munka!
Amikor hozzá vagyunk szokva a folyamatos pörgéshez, otthon könnyen érezhetjük haszontalannak magunkat. Néha észre sem vesszük, hogy mennyi mindent vittünk véghez, mert nagy, látványos dolgokhoz vagyunk szokva. A munka attól még munka. A figyelmesség, a segítőkészség, az udvariasság is fontos és értékelendő. Amikor nem vesszük észre az apró sikereket, könnyen demotiválttá válhatunk. A gyerekeinknek is most szinte több feladattal kell megküzdeniük, mint amúgy az iskolában. Csalódottak, feszültek lehetnek, ha az egész napos munkájuk végül kárba vész, mert mondjuk nem tudják feltölteni a rendszerbe. Nem is csoda, hiszen annyit dolgoztak érte. Azonban nem csak a végeredmény a fontos. Ez a játék abban segít, hogy felfigyeljünk az apró sikerekre, és elismerjük önmagunk munkáját.
Miután minden résztvevő kényelembe helyezte magát, egymás után osszunk meg egy-egy aznapi sikerélményt (összesen mondjuk ötöt). Ezek lehetnek akár nagyon aprók is. Valami, ami jókedvre derít, ami motivál, ami elismeri az energiabefektetést és erőt ad a folytatáshoz. Lehet egy beágyazás, egy feladat elvégzése önállóan, egy utálatos munka elvégzése, segítségnyújtás a rendrakásban, egy gyógypuszi adása a sérült kis tesónak vagy valakinek az értő végighallgatása. Fontos, hogy bármit mond a másik, ismerjük el! A lényeg az elgondolkozás, a kapcsolódás, az értő figyelem és a közös öröm.
Esti hálaadás
A hálaadás remek eszköz lehet a félelmeink és aggodalmaink megfékezésére, míg ráadásként a pozitív érzelmeinket is erősíti. Egyszerre félni és hálásnak lenni ugyanis nem tudunk. Leggyakrabban az esti lefekvéshez szokott társulni ez a gyakorlat. Értékelve az aktuális eseményeket, gondolatokat, érzéseket, szép és pozitív lezárást ad a napnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak este gyakorolható. A délelőtti önálló munka végén, a délutáni csendes pihenő kezdetén, vagy a lelki mélypontok megjelenésénél is nagyon hasznos tud lenni.
Csöndes, nyugodt, kényelmes környezetben elhelyezkedve osszunk meg felváltva 3-5 gondolatot, amiért hálásnak érezzük magunkat. Fontos, hogy ne olyat említsünk, ami miatt azt érezzük, hogy hálásnak kell lennünk, hanem ami tényleg elindítja bennünk az érzést. Lehet aznapi, de lehet korábbi esemény is, ami valamiért aznap eszünkbe jutott. Valami, ami abban a pillanatban jó érzéssel tölt el minket, amiért szerencsésnek, boldognak, izgatottnak, vidámnak, szeretettnek érezzük magunkat. Amiért köszönetet mondanánk.
