A gyerekek számára a játék nemcsak kikapcsolódás, hanem ismeretszerzés is önmagukról és a körülöttük lévő világról. A mi feladatunk nem az irányítás és a tanítás, hanem az alkalmazkodó részvétel.
A játék a gyermeki viselkedés legjellemzőbb tevékenységi formája. Mi, felnőttek, a játék jelentőségét könnyen alábecsüljük, és a pihenés egyik módjaként definiáljuk. Ennél azonban sokkal fontosabb szerepet tölt be a kisgyerekek életében, szoros összefüggésben áll ugyanis a fizikai, érzelmi, értelmi és szociális fejlődésükkel. Az idő múlásával a játék módja és funkciója is ennek tükrében változik. A kicsik általa ismerkednek meg saját testük, lelkük, szellemük és az őket körülvevő világ működésével és határaival. Hogy ez igazán érvényesülni tudjon, a közös játék során mindig vegyük figyelembe a következő 8 szabályt!
#1 Nem sok játék kell, hanem többfunkciósak
Gyerekeink csecsemőkorától kezdve hajlamosak vagyunk felhalmozni az újabb és újabb játékokat. Biztos sok drága ajándékot tudunk ugyanakkor felsorolni, amik pár hét eltelte után már egyáltalán nem kötötték le a gyerekünk figyelmét. Ennek egyik oka lehet a képzelőerő inaktivitása, amiben nagy szerepet játszhat a szülői minta hiánya. Egy másik jellemző ok, ha a játék túl speciális, azaz nem alkalmazható másnak, mint ami. Minél szimplább egy játék, annál több mindenre lehet használni. Egy pár fakocka, duplo vagy vonatsín lehet a szimbóluma építőanyagnak, útnak, telefonnak, távirányítónak, szendvicsnek, vagy éppen kalapácsnak. Ezzel szemben például egy nagyobb műanyag teknős három gombbal a hátán már sokkal kevésbé lehet teknősön kívül bármi más. A szimbólumok alkalmazását persze kezdetben mi tudjuk bemutatni apróságainknak, elindítva őket ezzel a fantázia világába, ami támogatója lesz a személyes fejlődés mellett a társas tanulásnak is.
#2 A játék mindig spontán és önkéntes legyen!
A gyerekek számára bármilyen tevékenység lehet játék, és bármely élmény játékká válhat. Ők még mindenben képesek a varázslatot látni. Még kifejezett játékeszközre sincs szükség. Számukra minden helyzet temérdek lehetőséget ajánl, amit kipróbálhatnak. A játékot ösztönös, belső késztetés, egyfajta kíváncsiság indítja el. A kíváncsiság arra, mi hogyan működik, mit mire lehet használni. A felnőttekkel szemben a kisebb gyerekek számára még nem egy előre megfogalmazott cél elérésén, hanem magán a felfedezés élményén van a hangsúly. Arra vágynak, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg a dolgokat. Bárhogy is alakul (balesetmentesen), sikerélményük lesz.
A játék tehát mindig legyen spontán és önkéntes. Felajánlhatunk lehetőségeket, de mindig a gyereké legyen a döntés! Ha ezt nem tartjuk be, nem lesz belőle valódi játék, hiszen maga a felfedezés öröme vész el.
#3 Csak akkor szállj be, ha ő igényt tart rá!
A szülők (vagy a jól ismert felnőttek) jelenléte fontos a gyerekek számára. Általuk érzik magukat biztonságban. A biztonság iránti szükségletük kielégítetlensége egyrészről akadályozhatja a játékban való elmélyülést, másrészt viszont a tényleges játékban való részvételünkre sok esetben nincs szükségük. A felnőttmentes játék során tudják ugyanis elengedni a felénk irányuló megfelelési vágyukat, így különösebb korlátok nélkül fejezhetik ki és dolgozhatják fel érzelmeiket, gondolataikat, élményeiket. Néha tehát csak az kell, hogy érezze: ott vagy a közelben. Aktívan azonban akkor vegyél csak részt a játékban, ha a gyereked megkér rá.
#4 Legyél jelen!
Mindegy, hogy távoli őrszemként van csak hasznod, vagy főszereplőként veszel részt a gyereked játékában, mindegyiknek megvan a maga szerepe az ő fejlődésében. A puszta fizikai jelenléted nem lesz azonban kielégítő a gyerek számára, ha a gondolataiddal teljesen máshol jársz. Rendkívül érzékeny az agyuk, sokkal kisebb jeleket is észlel, mint a te már kifejlett elméd. Ha csak a biztonságos környezetet kell teremtenünk a kicsi számára, akkor persze nem akkora ennek a jelentősége, mint amikor részt vállalunk a tényleges játékban.
A gyerekek állandó késztetést éreznek arra, hogy megszerezzék szüleik figyelmét. Hogy látva, hallva, megértve és elismerve érezzék magukat. Önbecsülésük is ezek által erősödik meg. Ha viszont a mi elménk éppen a holnapi nap megvalósításának logisztikáján dolgozik, vagy bánja, hogy a tegnapi prezentációt még mindig nem rakta össze, és ezért a főnök ma ráncolta a homlokát, úgy a fizikai jelenlétünk mit sem ér a gyerek számára. Neki se jó, nekünk se jó. Elengedni a múltat és a jövőt akár csak egy fél órára, amíg játszunk egyet a gyerekünkkel, mindkét félnek ajándék. Mi is élvezhetjük a gyermeki lét súlytalanságát, és a gyerekünk is fontosnak érezheti magát.
#5 Ne irányítsd, csak kövesd!
A gyerekekkel való közös játék során szinte észrevétlenül tudjuk átvenni az irányítást. Egyből tanácsokat osztunk, vagy minősítjük a gondolataikat, a megoldásaikat. Nem rosszindulat vezérel minket, csak az automatizmus. Ezzel viszont a játék elveszti a másik lényegét: a szabad önkifejezést. Gyermekeinknek az élet sok területén kell alárendelniük magukat a felnőttek igényeinek. Ahhoz, hogy később fejlett legyen az önszabályozó rendszerük – vagyis megtanuljanak uralkodni magukon –, kell egy hely, ahol ők irányíthatnak. Ahol kipróbálhatják magukat, feldolgozhatják az élményeiket és begyakorolhatják a fontosnak vélt viselkedésmintákat.
A játék a gyerek Sohaországa, ahol nincs különbség felnőtt és gyerek között. Ott a gyerek is lehet a mi főnökünk. Engedd át az irányítást mindaddig, amíg az nem balesetveszélyes! Ő invitál, ő osztja ki a feladatokat, ő irányítja a cselekményt, ő határozza meg a dolgok jelentését, és ő dönti el, hogy mikor van vége!
#6 Engedd szabadjára a fantáziádat, és hagyd a gyereket hibázni! Think outside the box!
Felnőttként olykor nehézséget jelent szabadjára engedni a fantáziánkat. A gyerekkorunk óta gyűjtögetett információkat a világról elménkben már jó ideje mappákba és sablonokba rendeztük, és ezektől nehezen szabadulunk. A gyerekek azonban még határok nélkül gondolkoznak, a maguk fejlettségi szintjének megfelelően. Hogy minél valósabb képet alakítsanak ki a világról, amelyben élnek, szükségük van az ötleteik kipróbálására. Szülőként sokszor értetlenkedünk azon, hogy miért nem csinálja meg a gyerekünk helyesen azt a „feladatot” (például jó irányba fektetni a babát a kiságyba), amit az előbb már egyszer tökéletesen véghezvitt. Erre lehet azt mondani: pont azért! Hiszen úgy már csinálta, most szeretné így is megpróbálni.
Megtaníthatjuk őket arra, hogy az általunk hozott szabályokat kövessék, akkor viszont ne várjuk, hogy szabad gondolkodókká váljanak. Szükségük van a saját tapasztalatokra.
#7 Erősítsd meg, dicsérd okosan!
A gyerekek tőlünk várják az elfogadást, a megértést és az elismerést, a mi megerősítésünkre van szükségük ahhoz, hogy saját magukat elfogadják, megértsék és megbecsüljék. Az erős pozitív önértékelés kialakulásában így hatalmas szerepünk van nekünk, szülőknek. A közös játék remek lehetőséget nyújt arra, hogy kifejezzük elismerésünket a gyerekünk felé. Ismerd fel a játék során azokat az apró lépéseket, amelyeket a gyereked nagy odafigyeléssel és komoly energiabefektetéssel igyekezett helyesen megcsinálni! Nem kell, hogy tökéletes legyen, elég, ha látod az erőfeszítést. A dicséret pedig legyen leíró, azaz az „ügyes vagy”-hoz tedd hozzá, hogy pontosan miben volt ügyes. Ezzel ő is jobban képet kap arról, hogy a feladat melyik részét teljesítette példásan, és a szókincse is szépen bővülhet tovább. Dicséret során szintén érdemes rávilágítanunk arra, hogy a gyerek maga is értékelheti a munkáját. Kérdezd csak meg: És te büszke vagy magadra, hogy így…?
#8 Hagyd, hogy kieressze a gőzt!
Játékkal tudják a gyerekek hatékonyan feldolgozni a bennük felgyülemlett érzelmeket is. Ha egy korábbi szorongást okozó élményt újraélhet a játékában úgy, hogy már tudja, mire számítson, az erős érzelem oldódik általa. Így például a dühöt kifejező agresszió is megjelenhet a játékban, és fontos szerepe is van. Segíts a gyerekednek olyan játékra is módit találni, amiben a haragját is megélheti és feldolgozhatja társadalmilag elfogadható módon. Ez lehet üvöltés, dobálózás, ugrálás, tulajdonképpen bármilyen nagy energiájú mozgás. Minél inkább elnyomja a negatív érzelmeit, annál erősebben és kiszámíthatatlanabbul fognak előtörni a későbbiekben. Dinóüvöltésekkel, képzeletbeli hangyataposással, vagy éppen párnacsatával viszont a gyerekek is könnyedén megbirkózhatnak ezekkel az érzelmekkel.
