Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A válás nem jelenti az élet végét: az anyuka, az apuka és a gyerek is előbb-utóbb hozzászokik az új családi berendezkedéshez. Mondhatnánk, hogy egy nyugalmasabb időszak veszi kezdetét – ha nem ekkor kopogtatnának az új szerelmek.
Tegyük fel, hogy a szülők válásában nem játszott szerepet harmadik fél, vagy ha igen, az új életben már nem vesz részt. Az anya és az apa is szabaddá válik, s miközben szerető, felelős szülei maradnak a közös gyereknek, a szerelmi életük is felpezsdülhet. Petra például egészen kivirágzott a válás után, önbizalma visszatért, és ötéves kislánya nevelése mellett jutott ideje az ismerkedésre is. A válás kimondása után fél évvel ment el az első találkájára egy régi baráttal, s már az elején látszott, hogy nagyobb ívet futnak majd be néhány lopott ebédnél. Az új szerelem, Dávid tökéletesnek tűnt: régóta ismerték egymást, megbíztak egymásban, Petra kislánya is könnyebben elfogadta, mint egy idegent – csakhogy itt kezdődtek a problémák. A nőtlen Dávid hiába volt megbízható munkaerő, kedves, odafigyelő társ, családot soha nem tervezett. Fogalma sem volt arról, hogy mihez kezdjen egy ötéves kislánnyal.
A szerelem nem mese
Azt gondoljuk, hogy a tökéletes szerelem az életünk minden területéhez passzol. Ez azonban csak a tündérmesékre igaz. A legtöbb esetben kompromisszumokat kell kötnünk, alkalmazkodni egy új helyzethez, főleg egy válás után. Problémát okozhatnak a nagyszülők, a régi-új barátok, a közös lakás, az anyagiak, és még hosszan sorolhatnánk. Az sem egyértelmű, hogy a szülei szakítását végigélő gyerek kitörő örömmel fogadja majd azt, hogy valamelyik szülőjének – esetünkben az édesanyának – új párja akad. Ezzel ugyanis véglegesen lezárul az álmodozás kora, nyilvánvalóvá válik, hogy anya és apa többé nem lesznek egy pár. Továbbléptek. Petra kislánya szerencsére nyitottan és kedvesen fogadta Dávidot, volt lehetősége arra, hogy megbeszélje a szüleivel az új helyzetet, és egy új játszópajtás reményében vitte ki magával a pónikészletét a nappaliba, majd borította az állatokat Dávid elé.
Anya két tűz között
Petra ugyanazt fogadta meg, amit a legtöbb elvált szülő szokott: ha a gyerekének nem szimpatikus az új mostohaapuka-jelölt, akkor nem erőlteti a kapcsolatot, hiszen mindennél fontosabb, hogy a gyereke jól érezze magát. Kislányának azonban nem voltak ellenérzései. Ennek ellenére hamarosan konfliktus adódott a gyereknevelés körül, mégpedig azért, mert Dávid megpróbált ugyan eljátszani egy szerepet, de nem bírta sokáig: nyilvánvalóvá vált, hogy számára a gyerekkel történő foglalkozás inkább teher, mint ajándék. Soha életében nem kellett hosszabb ideig gyerektársaságban töltenie az időt, nem tanulta meg, miben más így a kommunikáció. Petra volt az, aki kénytelen-kelletlen elmagyarázott néhány alapvetést Dávidnak, de egy hosszú tanulási folyamat kezdődött el, aminek nem az volt a végcélja, hogy Dávid szívből megszeresse a mostohalányát, hanem az, hogy beilleszkedjen az anya-lánya páros életébe, egy új szerepben.
Szeretet nélkül is lehet családban élni?
Nem véletlen, hogy a második, vagy akár sokadik házasságok esetében a válás esélye ötven százalékkal magasabb akkor, ha valamelyik félnek már van gyereke, mint ha nincs. A gyerekeknek nagyon kevés beleszólásuk van a szüleik új kapcsolatának a létrejöttébe, de ha már létrejött, kifejezetten nagy befolyásuk lehet a tönkremenetelére. Éveken át képesek ellenségesek és elutasítók lenni a mostohával szemben (úgy érzik, ha szeretik az új partnert, akkor elárulják valamelyik szülőjüket), ami komoly konfliktushelyzet elé állítja a szülőt. Ám ha a gyerek el tudja fogadni az új helyzetet, akkor előnyére válik.
Azok a gyerekek, akik jó kapcsolatot ápolnak elkötelezett mostohaapjukkal, kimutathatóan jobban teljesítenek az iskolában, egészségesebb kapcsolatot tudnak kiépíteni társaikkal, és kevésbé depressziósak, mint az egyszülős családban nevelkedő gyerekek. Petra is érezte az előnyeit az új kapcsolatnak: magabiztosabbnak érezte magát, az összeköltözést követően már nem félt esténként, élvezte, hogy újra teljes családban él. Ez kislányán is meglátszott, úgy tűnt, stabilizálódik az életük. De Dávid továbbra sem szerette meg a mostohalányát, és továbbra is rendszeres beszélgetésekre volt szükség a felnőttek között a helyzet rendezésére.
Inkább barátok, mint szülők
Általában két évre van szükség ahhoz, hogy egy gyerek el tudja fogadni a mostohaapát mint tekintélyszemélyt. Addig inkább a baráti viszony az, ami elfogadható mindkét fél számára. Ebből a szempontból kifejezetten jól jött, hogy Dávid nem erőltette az „én házam, az én szabályaim” attitűdöt, hanem inkább igyekezett a háttérbe vonulni. Nem harcolt az apaságért Petra volt férjével sem, nem szerette volna magát apának hívatni, így a köztük lévő viszony is konfliktusmentesen alakult. Ugyanakkor Petra gyakran volt szomorú amiatt, hogy nem látja ugyanazt a szeretetet csillogni Dávid szemében, amit ő maga érez a kislánya iránt. Azon ritka alkalmakkor, amikor lánya és új párja összevesztek, úgy érezte, két gyereket nevel, és mindegyiket meg kell tanítania a helyes kommunikációra. Dávid pedig ezek miatt az elvárások és a saját féltékenysége miatt élt meg több feszültséget a szokásosnál.
Nem kötelező szeretni a gyereket
Petra végül rádöbbent: azzal, hogy Dávid őt boldoggá teszi, rajta keresztül a lányát is kiegyensúlyozottabb gyerekké változtatja. Még akkor is, ha nem érez apai szeretetet iránta, és valószínűleg soha nem is fog. De leül vele tanulni egy héten egyszer, mert angolul ő tud a legjobban a családban. A közös étkezéseknél és a kirándulásokon is nyugodtan, elfogadóan viselkedik, nem vonul vissza, hármasban is képes működni. Ugyanakkor nem jár szülői értekezletre, nem mondja Petra lányának, mennyire szereti, nem ölelgeti naphosszat, és nem engedi, hogy a közös ágyukban aludjon. Olyan szempontból képes rálátni a kislány viselkedésére, amilyenből Petra vagy a volt férje nem. Ez ugyanannyira fájdalmas, mint amennyire felszabadító.
Dávid soha nem lesz igazi társa Petrának a gyereknevelésben. Ez azonban teret ad a volt férjnek, hogy kiteljesedjen a saját apaságában. Petra pedig – miután századszorra vetette össze a Dáviddal folytatott kapcsolat előnyeit és hátrányait – végül elfogadta ezt, tudva, hogy csak a viselkedésen lehet változtatni, az érzelmeket nem erőltetheti rá senkire. Vagy kialakulnak, vagy nem, de azok állandó elvárása és kierőltetése inkább rosszat tesz a kapcsolatnak, mint a semlegesség.
Az apáknak nehezebb
Irene Goldenberg pszichológus maga is mostohaszülővé vált, így szakemberként élte át a helyzet nehézségeit. Véleménye szerint általában a nők azok, akik számára a gyereknevelés természetes folyamat, könnyen belehelyezkednek a mostohaanya-szerepbe akkor is, ha nincsenek ilyen irányú tapasztalataik. De ők azok is, akik azt gondolják, sokkal jobb anyák lesznek, mint az exfeleség volt, és irreális elvárásokat támasztanak. A férfiaknak ez általában nehezebb. Ők azt sem feltétlenül tudják, hogy a szeretet kialakulásához időre van szükség, energiabefektetésre, a sebezhetőség bátor vállalására, egy döntésre, semmi sem automatizált. Ám amikor a mostohaapák megtanulják, hogyan kontrollálják saját érzelmeiket, hogyan osszák meg azokat párjukkal (és soha nem a gyerekkel), amikor rádöbbennek, hogy nem kell szeretniük a gyereket ahhoz, hogy jó pótszülei legyenek, általában csökken a bűntudatuk, a féltékenységük, és kialakul egy élhető családmodell.
