Az abortusz kérdése meglehetősen megosztó téma. Időről időre fellángol körülötte a vita, amelynek középpontjában jellemzően a magzat élethez való joga kerül szembe azzal, hogy a nők szabadon dönthetnek-e a saját testüket érintő kérdésekben.
Mindenkinek alapvető joga, hogy rendelkezhet a testével – ez nem is lehet vita tárgya. Ebből adódóan a nők önrendelkezési jogának része az is, hogy dönthetnek a terhességükről. Az állam tehát nem kényszeríthet senkit a magzat kihordására, ennek ellenére a társadalom hajlamos megbélyegezni azokat a nőket, akik megszakítják a terhességüket. Pedig a legtöbben évekkel később sem bánják meg a döntésüket.
Meglepő eredmények?
Egy nemrég készült tanulmány az abortuszon átesett nőket vizsgálta. A kaliforniai San Franciscó-i egyetem kutatása szerint a megkérdezett nők 95 százaléka öt évvel a beavatkozás után sem bánta meg korábbi döntését. Amerikában egyre több államban merül fel az abortusz szigorításának kérdése, amit azzal indokolnak, hogy a legtöbb nő idővel megbánja a döntését.
A kutatás eredményei a felvetéssel ellentétben egyáltalán nem mutatnak arra utaló jeleket, hogy a nők körében gyakran előfordulna, hogy megbánják az abortuszt. Öt évvel a beavatkozás után a nők 84 százaléka pozitív vagy semleges érzésekkel gondolt vissza az abortuszra, összességében pedig elmondható, hogy az idő múlásával csökkent az abortuszhoz kapcsolódó érzések intenzitása.
A terhességmegszakítás döntését rengeteg külső tényező nehezíti, hiszen amellett, hogy az ember egy életre szóló döntést hoz, a társadalom is előszeretettel bélyegzi meg azokat a nőket, akik az abortusz mellett döntenek. A kutatás eredményei szerint viszont az abortuszon átesett nők túlnyomó többsége a felmerülő nehézségek ellenére is úgy gondolja, hogy helyesen döntött. Azok a nők, akik bizonytalansággal küzdenek, általában szomorúnak, bűnösnek vagy dühösnek érzik magukat a beavatkozást követően, de a negatív érzéseket átlagosan egy éven belül felváltotta a megkönnyebbülés.
Az itthoni helyzet
Egy másik felmérés eredményei szerint Európában a luxemburgi, a brit és a magyar nők esetében van a legnagyobb esély arra, hogy életük során abortuszon essenek át. Európában jellemzően a 20-24 éves kor közötti nők végeztetnek abortuszt, Magyarország azonban ez alól kivétel: itthon a terhességmegszakítások leginkább a 15 és 19 év közötti lányok körében fordulnak elő. Ennek oka valószínűleg az, hogy Magyarországon a 72 órás esemény utáni tablettát kizárólag orvosi receptre adják ki, emiatt sok lány nem jut hozzá időben, illetve egyáltalán nem talál olyan orvost, aki felírná nekik a gyógyszert.
Mindezek ellenére itthon évről évre csökken a művi terhességmegszakítások száma: míg 2000-ben 59 249 beavatkozás történt, addig 2017-ben már csak 28 496 esetről számolnak be a statisztikák. Az abortuszt igénylő nők átlagéletkora azonban évről évre csökken. 1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb a művi abortusz, tíz évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében.
A Magyarországon hatályos szabályok szerint a legtöbb esetben a 12. hétig szakítható meg a terhesség, amennyiben az az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyezteti, a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenved, a terhesség erőszak, bűncselekmény következménye, vagy ha súlyos válsághelyzetben van a nő. A legtöbb feltétel egyértelmű, de vannak esetek, amikor a magzat kihordása olyan súlyos áldozatot kíván a nőtől, amelyet az állam nem várhat el és nem kényszeríthet ki. A súlyos fogyatékosság vagy egészségkárosodás mellett ilyen ok lehet például, ha a gyermekvállalás a család életének pénzügyi ellehetetlenülését eredményezné, illetve minden olyan esetben, amikor a nő számára súlyos válsághelyzetet, testi vagy lelki megrendülést okoz a várandósság, a nőnek joga van az abortuszhoz.
Általánosságban rendkívül nehéz megfogalmazni, hogy mi minden eredményez súlyos válsághelyzetet, hiszen mindig adódhat új helyzet, ami legitimálja az abortuszt. Éppen ezért nem az államra és nem az orvosokra, sokkal inkább magukra a terhes nőkre kell bízni annak mérlegelését, hogy a gyermekvállalás válsághelyzetet teremtene-e számukra. Így az egyetlen járható út az lehet, hogy a várandós nők a terhesség felismerése után, megfelelő információk birtokában, a társadalmi megbélyegzéstől nem tartva, felelősségteljesen mérlegeljék az abortusz lehetőségét, a többiek pedig – mind egyéni, mind társadalmi szinten – támogatják őket a döntésükben.
