Az anyatejes táplálás a világ egyik legcsodálatosabb dolga. Minden megtalálható a tejben, amire a babának szüksége van élete legalább első fél évében. Akár otthon, akár útközben, elkendőzve: mindenkinek joga van így táplálni a gyerekét. De ejtsünk szót azokról is, akiknek ez nem megy.
Az anyaság nagyon rázós terület. Mindenkinek megvan róla a véleménye kortól és nemtől függetlenül, és a legszívesebben azok adnak tanácsokat, akiktől senki sem kért, sem a közértben sorban állva, sem a közösségi oldalon. Mégis mindenki úgy érzi, hozzá kell szólnia a témához, mert ő tudja a legjobban, mi a jó a mások gyerekének – ha már a magáét ilyen szépen felnevelte, ha máshogy nem, legalább képzeletben. A terhesség, a szülés, a szoptatás, az öltöztetés, tulajdonképpen a csecsemő- és gyermekgondozás minden területén harcmezők és frontok alakulnak ki. Ahelyett, hogy megfelelően tájékoztatnák az édesanyákat, segítséget nyújtanának nekik, a legtöbb esetben csak a bizonytalanságukat és értéktelenségérzésüket erősítik. Tápszer, lefejt tej, üvegben adott tej, pénzen vett tej, lefagyasztott tej: mindenki tudni véli, mi a legjobb, csak az anya kapkodja a fejét, hogy mégis mihez kezdjen.
Szoptatni jó
Az Egészségügyi Világszervezet, azaz a WHO javaslata szerint a babáknak hat hónapos korukig tökéletesen megfelel a kizárólag anyatejes táplálás. A szoptatást a hozzátáplálás során nem kell elhagyni, a világszervezet szerint a gyerek kétéves koráig érdemes megtartani. S hogy miért? Mert az anyatej a tökéletes tápláléka a gyerekünknek, összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármilyen tápszer. Biztonságos, garantáltan tiszta, elegendő folyadékot és tápanyagot tartalmaz. Erősebb immunrendszer, kevesebb allergia, egészségesebb bélflóra, jobb tanulási képességek, kisebb esély az elhízásra és a cukorbetegségre: még hosszan sorolhatnánk az anyatejes táplálás előnyeit. De mit tehetünk akkor, ha hiba csúszik a számításba, és nem tudjuk anyatejjel táplálni a gyerekünket? Egyáltalán: van ilyen?
Ki az elég jó anya?
Az utóbbi években egyre nagyobb nyilvánosságot kap az anyatejes táplálás. Miközben évtizedekkel ezelőtt a legtöbb édesanya maga küszködött ennek nehézségeivel, és szó sem lehetett arról, hogy mondjuk egy étteremben diszkréten félrevonulhasson szoptatni, mára megváltozott a helyzet. Az anyák sokkal több támogatást kapnak, laktációs tanácsadókhoz fordulhatnak, sztárok segítenek népszerűsíteni az igény szerinti és akár nyilvános helyen történő szoptatást. Ezek az irányok nagyon jók. Ugyanakkor azok az anyák, akik nem tudnak, vagy nem akarnak szoptatni, hihetetlen előítéletekkel szembesülnek. Miközben a történelmünk során túljutottunk a szoptatós dajkákon, az állati eredetű tejes tápláláson és a kezdetleges tápszereken is, a mai modern nőket azzal vádolják, hogy egy életre tönkreteszik a gyereküket, ha nem tudják szoptatni. Azokról a nőkről már alig merünk szót ejteni, akik nem is akarják: a legtöbb esetben felelős és szuverén döntésről van szó, amit mégis elítélnek minden oldalról.
Ha nem elég a tej
Állhat az anyuka mellett hat üveg tejszaporító tea, öt csecsemős nővér és egy szoptatási tanácsadó is, ha a szervezete nem termel elegendő tejet, egy ponton túl nincs mit tenni. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mérleg ide vagy oda, sok nő csak úgy gondolja, hogy a teje nem elég, a baba köszöni szépen, rendkívül elégedett a helyzettel és szépen gyarapodik. Az időközben fellépő szopási sztrájkok, mennyiségi változások is a legtöbb esetben jól kezelhetők szakértő bevonásával, és a leggyakrabban az derül ki, hogy az a kevés pont elég. Ha mégsem, sokféle technika áll az anyukák rendelkezésére a tejszaporításhoz, például más testhelyzet, igény szerinti szoptatás, étrendbeli változtatások.
Erőltetni azonban – ráadásul mindenáron – nem biztos, hogy hatásos. Van, volt és lesz is olyan anyuka, akinek nem indul meg a tejtermelődése, akármit is csinál. Például azért, mert nem fejlődött ki kellő mértékben a melle mirigyállománya, vagy hormonális problémákkal küzd, amelyek befolyásolják a keletkező tej mennyiségét, de például a fogamzásgátló tabletta szedése is hasonló hatással lehet. A különböző, emlőt érintő korábbi műtétek is nehézségeket okozhatnak, ahogy egyes rendszeresen szedett gyógyszerek, gyógynövények, sőt lelki problémák is.
Ha van rajta sapka, ha nincs...
Másoknak megindul, de a mennyiség nem elegendő a kizárólagos szoptatáshoz. Mindkét jelenséget el kell tudnunk fogadni, már csak azért is, mert léteznek. Az anyák kényszerítése, megszégyenítése, a bűntudatkeltés nem azok az eszközök, amelyekkel egy frissen szült, alapvetően szorongó kismamát, akinek a lelki stabilitása kiemelten fontos a baba jóléte szempontjából is, motiválni lehet. Mégis: amit 20-30 vagy 100 évvel ezelőtt elnéztek az anyáknak (nem tud, vagy nem akar szoptatni), azt ma már a legtöbben nem bocsátják meg. Gonosz hozzászólások online és a valódi életben, szégyen, önértékelési problémák: ezekkel kell szembenéznie az anyukáknak. A helyzet ahhoz hasonlítható, amit korábban a császármetszéssel kapcsolatban átéltek.
Ha vizes a tej
Mivel szoptatni sokak szerint egyszerűen kötelező, az anyukákat nem világosítják fel arról sem, milyen problémák jelentkezhetnek a folyamat közben. Egy begyulladó mell legrosszabb esetben akár a műtőasztalra is juttathatja a tapasztalatlan édesanyát. Az elfertőződött vagy kisebesedett mellbimbó kifejezetten fájdalmassá teheti az összes szoptatást, amit az egyébként is nehézségekkel küszködő anyák nehezen viselnek. A legtöbb esetben szakértőktől kaphatnak olyan tanácsokat, amelyek segítenek - sőt, jobb előre felkészülni még a terhesség ideje alatt - de olyan anya is akad, akinek nem sikerül eljutnia a kizárólagos szoptatáshoz. Ráadásul arról is szót kell ejtenünk, hogy bizonyos nőknek egyszerűen „vizes” a tejük. Ez azt jelenti, hogy mennyiségre kielégítő, ám hígabb, nincs benne elegendő tápanyag. A baba szomját jól oltja, idővel azonban a testsúly csökkenése következhet be, azaz a gyerek éhezik két-három óránkénti szoptatás mellett is (ezért is fontos a rendszeres gyermekorvosi, védőnői kontroll, hogy észrevegyék a bajt, ha az anyuka nem méri rendszeresen a babát). Nincs sok anyuka, aki ezzel a problémával küzdene. De azoknak a keveseknek, akiknek ez a rideg valóságot jelenti, nagy megkönnyebbülést jelent, ha tudnak róla, hogy van ilyen, ez nem egy régi tévhit, hanem a valóságban létező probléma, és nem hibáztatják saját magukat. Nem a tápszer a létező legrosszabb, ami egy babával történhet, hanem egy össztűz alá került, kétségbeesett anyuka, aki azt hiszi, sosem lesz elég jó anyja a gyerekének.
