Nincs tökéletes recept arra, hogy hogyan kommunikáljunk hatékonyan egy kamasszal, de az már ígéretes kiindulópont, ha tisztában vagyunk a gyerek aktuális elmeállapotával.
A gondolatolvasás képessége – szerencsére – még mindig csak az (anti)utópiákban létezik, de azért néha tényleg jó lenne belelátni a kamasz fejébe. Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta szerint egy-egy bosszantó helyzetben érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy mi is voltunk fiatalok, nekünk is voltak világfájdalmaink, amiket nem feltétlenül a szüleinkkel akartunk megosztani. De van itt még valami, ami segíthet megérteni, miért nem hallgat rád, vagy miért olyan szűkszavú a gyerek, vagy hogy miért beszéltek el sokszor egymás mellett – azon túl, hogy éppen olyanja van.
A dialektikus viselkedésterápia alapvetően három elmeállapotot különböztet meg, amelyek meghatározzák a viselkedésünket. Ezek közül az érzelemvezérelt gondolkodás és a racionális gondolkodás a spektrum két végén található, a harmadik, úgynevezett bölcs elme pedig e két tudatállapotnak a szintéziseként fogható fel – írja Alisa Crossfield pszichológus a Psychology Today oldalán megjelent cikkében.
#Érzelemvezérelt gondolkodás
Legyen szó egy új szerelem okozta örömmámorról, egy igazságtalan osztályzat szülte mérhetetlen dühről vagy egy családtag elvesztése miatt érzett mély fájdalomról, az érzelemvezérelt elmeállapotban – ahogy a neve is tükrözi – a hangulatunk, az érzelmeink kontrollálják döntéseinket és tetteinket, míg a logika és a racionalitás ilyenkor háttérbe szorul. Az érzelmi elme működésének köszönhetőek olyan bátor, önzetlen szeretetről árulkodó cselekedetek, mint mások életének megmentése a saját épségünk kockáztatásával, ugyanakkor az intenzív érzelmek olyan impulzív, meggondolatlan tettekhez is vezethetnek, amelyek legfeljebb rövid távon jelentenek megkönnyebbülést, hosszú távon pedig már kevésbé pozitív következményeik vannak.
„Fontos megjegyezni, hogy a kimondottan emocionális természetű emberek sem állandóan ebben az elmeállapotban vannak. Azt, hogy mikor igen, az alapján állapíthatjuk meg, hogy az intenzív érzelmek felülírják-e a racionális gondolkodást vagy sem” – magyarázza a pszichológus.
#Racionális gondolkodás
A fentivel ellentétben racionális tudatállapotban a tények és a logika irányít, ami leginkább olyankor válik előnyünkre, amikor utasításokat követünk, tervezünk, amikor problémát próbálunk megoldani, vagy amikor igyekszünk logikusan értékelni egy-egy helyzetet – és sokkal kevésbé olyankor, amikor például megkérik a kezünket. Nem sok értelme van tehát azt mondani a kamasznak, hogy gondolkodjon már egy kicsit józanabbul, amikor éppen érzelmileg túlfűtött állapotban van.
#Bölcs elme
Nem nehéz kitalálni, hogy amennyiben a hatékony kommunikáció a cél, a bölcs elme állapotra, vagyis az értelem és érzelem dialektikus egyensúlyának elérésére érdemes törekedni. Ebben a tudatállapotban képesek vagyunk egyszerre racionálisan gondolkodni, elemezni, valamint a számunkra értékes szempontokat figyelembe venni (és megértetni azokat a másikkal), illetve a megérzéseinkre hallgatni. Bár a legtöbb embernél nem a bölcs elme az alapértelmezett tudatállapot, mindenki képes elérni – jegyzi meg a szakember. Az a szülő tehát, aki ismeri, érti és képes felismerni ezt a három elmeállapotot, sokkal könnyebben átláthatja, mi zajlik éppen a gyereke fejében.
Többre mész, ha higgadt maradsz
Valószínűleg te is egyetértesz azzal, hogy a kamaszkor az egyik legnehezebb fejlődési krízis az ember életében: az addig kiszámítható és biztonságos rend felborul, a frissen pallérozott logika, a jól fejlett igazságérzet és a serdülő hirtelen fellángoló érzelmi világa egymásnak feszül, és soha nem látott kihívásokat okoz neki és a környezetének egyaránt.
Az amerikai Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Akadémia kutatásai is alátámasztják, hogy a kamaszok döntéseit és cselekedeteit sokkal inkább az érzelmi és reaktív amigdala irányítja, mintsem a logikus gondolkodásért felelős frontális kéreg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a serdülők nonstop érzelemvezérelt tudatállapotban vannak, és nem képesek a bölcs gondolkodásra.
Ugyanakkor az is igaz, hogy tetteiket sokszor aktuális lelkiállapotuk irányítja, amit a szülők gyakran a racionális gondolkodás alkalmazásával igyekeznek kompenzálni. Ám ez a módszer nemhogy nem segít, de csak azt éri el vele a szülő, hogy a gyerek azt érezze, nem értik meg, nem figyelnek rá – ez pedig még több frusztrációhoz és a helyzet elmérgesedéséhez vezet. Ha pedig mindkét felet az érzelmeik vezérlik, elképzelhető, mennyire eldurvulhatnak az indulatok.
A megoldás?
Nincs biztos recept a kamaszokkal való hatékony kommunikációra, de az már ígéretes kiindulópont, ha felismerjük a gyerek aktuális elmeállapotát. Ha tudod, hogy éppen érzelmi elmeállapotban van, kérdezgesd türelmesen, higgadtan a gyereket a hogylétéről, engedd, hogy kifejezhesse, ami benne zajlik, és biztosítsd afelől, hogy mindig számíthat rád. Ha úgy látod, időre van szüksége, hagyd, hogy megnyugodjon, és egyezzetek meg, hogy később folytatjátok a beszélgetést. Ha pedig úgy érzed, egyre jobban elszabadulnak az indulataid, tarts egy kis szünetet, kösd le magad valamilyen megnyugtató tevékenységgel, vizsgáld meg a rád törő érzéseket és a gyerekkel kapcsolatos gondolataidat, majd térjetek vissza a kérdésre egy alkalmasabb pillanatban.
