Minden szülő jót akar a gyerekének. Csak sajnos egyik nagykönyvben sincs megírva, hogy mi az a jó – vagy mindegyikben mást írnak. Alap, hogy szeressük őt. De mi kell még? És hogyan szeretünk jól? Tudományos kutatások azért adnak támpontokat, hogy mik legyenek nagy vonalakban azok az alapvetések, amiket jó, ha szülőként észben tartunk.
A szülőség tele van nehéz dilemmákkal. Már az első pillanattól kezdve nagy fontosságúnak tűnő kérdésekben kell dönteni, amiknek pusztán annyi a tétje, hogy ne sérüljön a gyerekünk végzetesen. Olajozzam a köldökcsonkot, hintőporozzam, vagy ne csináljak semmit vele? Ha nem csinálom jól, elfertőződik, vagy allergiás lesz, vagy ki tudja, mi történhet. De melyik a jó? Az orvos A-t mond, a védőnő B-t, az anyám C-t... Hagyjam, hogy a nagymamánál csokit egyen, amikor nem is szabadna még neki, vagy inkább ne vigyem a nagyihoz, mert nem tudja felfogni, mit ehet egy egyéves? Kimutassam az érzéseimet, amikor szinte kiugrom a bőrömből az idegességtől, mert akkor hiteles vagyok, vagy fojtsam vissza az érzéseimet bármi áron, hiszen szegény gyerek tönkremegy egy ordítozó anyával?
Ezek csak a problémamentes család napi szintű dilemmái. A legtöbb családban persze nemcsak ilyenek fordulnak elő, hanem olyan élethelyzetek is adódnak, amikről egyértelműen tudjuk, hogy törést okoznak a gyerekekben. A szülők nem bírnak már együtt élni tovább. Haláleset vagy tartós betegség következik be. Valamelyik szülő érzelmileg sérült vagy függő. Bántalmazás van. Az anyagi helyzet nem teszi lehetővé, hogy a gyerek megkaphassa, amire vágyik, vagy hogy egyáltalán a fizikai igényei nagy biztonsággal mindig ki legyenek elégítve, enni tudjunk adni neki. Az ilyen fájdalmas gyerekkori tapasztalások azzal járhatnak, hogy a gyerek esélye a kiegyensúlyozott, alkotóképes felnőttkorra sérül.
A rossz élmények hatása ellensúlyozható, ha megkapja a gyerek azt, amire érzelmileg szüksége van
A jó hír az, hogy a gyerekek elképesztően rugalmas kis lények. Egy-egy rossz döntés vagy a nehéz élethelyzet negatív hatása ellensúlyozható. Kutatók definiálták azt a hét pozitív gyerekkori tapasztalást, amik hozzájárulnak a felnőttkori érzelmi stabilitáshoz. Ha ezekben része van a gyerekednek, akkor a sajnálatos negatív események hatása is enyhíthető vagy megszüntethető. A gyerek pedig megkapja azt az érzelmi alapot, ami szükséges ahhoz, hogy jó megküzdési stratégiái legyenek az életben. Szerencsés módon ezek közül jó pár élményt nem a szülőknek kell szolgáltatni. Éppen ellenkezőleg, a szülőnek azt jó biztosítani, hogy a gyerekük másokhoz kapcsolódhasson, a családján kívül egyéb értékes érzelmi kapcsolatai is lehessenek.
A mai, nukleáris családokra szabdalt világunkban ez fontos tanulság: hiába hiszed azt, hogy te tudod, mi a jó a gyereknek, te adsz meg neki „mindent”, vagy hiába tartasz attól, hogy máshol rossz impulzusok érik – mégis akkor vagy jó szülő, ha idejekorán kiengeded a világba. Ehhez pedig szülőként néha le kell győzni önmagunkat, és elengedni nevelési elveinket (például hogy fennmaradhat-e sokáig, jó-e, ha X órát Viberen lóg, ehet-e cukrot stb.).
Mire figyelj szülőként?
A dőlt betűvel írt mondatok pozitív gyerekkori élmények listájának állításai. Meg tudod-e adni ezt a gyerekednek? A válasz igen vagy nem lehet – nincs helye magyarázatnak, nem, de-nek vagy tulajdonképpennek...
1. Képes voltam a családtagjaimmal az érzéseimről beszélni. Ez szülőként elsősorban a te dolgod. És nem könnyű. Néha a gyerekednek olyan érzései vannak, amiket nehéz elviselni. Lehet, hogy éppen rád mérges, vagy benned csalódott. Vagy csak szomorú, kiközösített, és beleszakad a szíved, hogy ezt kell hallanod. Vagy nem helyénvaló érzései vannak, például irigy. Nagy a késztetés, hogy elhessegesd a dolgot, gondolván, hogy nem tart soká, vagy nem komoly, inkább ne beszéljünk róla. De a gyereknek szüksége van arra, hogy éppen akkor, éppen az adott érzést feldolgozhassa, kiadja magából. A segítségeddel tanulja meg megnevezni, megkülönböztetni, és végül kezelni a saját érzelmeit. Ezért legyen rendszeres, hogy módja van az érzelmeiről beszélni, anélkül, hogy félnie kelljen az elutasítástól, attól, hogy elszomorít téged, vagy egyéb szankcióktól.
2. Éreztem, hogy a családom a nehéz időkben mögöttem áll. A kisgyereknek nehéz idők lehetnek, ha mondjuk leszidják az oviban, rossz jegyet kap, vagy ő maga viselkedett csúnyán egy másik gyerekkel, amiért bünteti a közösség. Vonzó lehetőség, hogy szigorú hangon elmagyarázd a helyes viselkedést, vagy a tanulás fontosságáról papolj. Jobb, ha ezt nem teszed, hanem inkább jelzed, hogy mellette állsz, megoldjátok majd. Később, ha már kisebb benne a feszültség, akkor beszélgethettek az okos viselkedésről. Ha nagy, számodra is durva krízis a nehéz helyzet, akkor is jó, ha valahogyan képes vagy jelezni a gyereked számára, hogy számíthat rád.
3. Örömmel vettem részt a helyi közösség tevékenységeiben. Erre add meg neki a lehetőséget. Ha te magad visszavonultabban élsz, akkor is találjatok egy-két olyan helyet, ahova rendszeresen jártok, ahol más emberek vannak, ahol juthat közösségi élmény a gyereked számára.
4. Középiskolában úgy éreztem, tartozom valahova. Itt a kütyüutálatodat, a mások rossz hatásához kapcsolódó aggodalmaidat és a rózsaszín haj iránti ellenérzéseket érdemes leküzdeni magadban. A kamaszok fiziológiás kényszerből is nagyon megváltoznak. Ebben a korban a legfontosabb életfeladat a saját identitás kialakítása, ami próbálkozásokkal, a kortársak visszajelzéseinek tükrében történik. Fontos a szoros kortárs kapcsolat, és ha ez manapság chaten történik, akkor nem biztos, hogy jót teszel, ha elveszed a telefont, és kizárod a gyerekedet ebből. Lehet, hogy fura dolgokat csinál, keveset tanul, és őrült módon öltözködik – de ha ez a dresszkód és szokás náluk, akkor nem jó kilógni, tartoznia kell valahova. Bízz a gyerekedben, ha jó alapjai vannak kiskorából, akkor nagyon durva dolgokat nem fog csinálni (ha igen, akkor vissza a kettes ponthoz!), és fogadd el, hogy ebben a korban leginkább a barátai élveznek prioritást.
5. Éreztem, hogy a barátaimra támaszkodhatok. Segítsd őt abban, hogy szorosabb barátságokat alakíthasson ki, hívj meg gyerekeket, engedd el őt másokhoz. Heti öt különóránál többet ér, ha van ideje mély és meghatározó barátságokra.
6. Volt legalább két olyan felnőtt, akik nem a szüleim, és mégis őszinte érdeklődést mutattak irántam. Ők lehetnek a nagyszülők, lehet egy sűrűn látott bébiszitter, a nagynéni vagy anya barátnője, de lehetnek tanárok vagy a pénztáros néni a boltból is. Tartsd észben, hogy a gyereked annál gazdagabb, minél többen szeretik. Egy időben kapott egészséges vacsoránál fontosabb, hogy megtapasztalhassa, hogy ő egyén nélküled is, akit a felnőttek érdekesnek, fontosnak tartanak, aki tud velük beszélgetni.
7. Legalább egy felnőtt volt otthon, akivel biztonságban, védve éreztem magam. Ez a felnőtt éppen te lehetsz. Ehhez fontos, hogy ne bántsd. Se fizikailag, se érzelmileg, gúnnyal vagy kemény szavakkal. Az erős elvárások is gátjai a biztonságérzetnek. Akármilyenek is a körülmények otthon, legyen olyan rendszeres közös hely és idő (akár csak egy péntekenkénti közös ücsörgés a parkban egy padon), ahol nyugalmat talál, ahol békében, elvárások nélkül lehet veled.
Mit tegyek, ha ez nálunk nincs meg?
Minél több van meg a gyerekednek a lista hét pontjából, annál nyugodtabb lehetsz, hogy a jövőre nézve megvannak neki az érzelmi rugalmassághoz, boldoguláshoz szükséges alapok. Ha azt gondolod, hogy aggasztóan kevés pont kipipálható, akkor sincs veszve minden, lehet változtatni. Nem igaz, hogy egy- vagy akár ötéves korára eldől minden. Sosem késő javítani a dolgokon. Ha azt gondolod, hogy akárhogyan is igyekszel, belső vagy külső körülmények miatt nem tudod megadni a gyerekednek azt, amit szeretnél, akkor kérj segítséget. A lakhelyetek közelében lévő pedagógiai szakszolgálat felkeresése ehhez jó kiindulópont lehet (elérhetőségek az oldal alján).
