Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindannyian arra vágyunk, hogy a gyerekeinkből boldog és sikeres felnőttek legyenek, és a saját tapasztalataink és elképzeléseink alapján próbáljuk őket ebbe az irányba terelni. Eredményességünk viszont csak 15-20-25 év után derül ki, ezért amikor a fő irányelveket megfogalmazzuk magunknak, érdemes figyelembe venni olyan szülők tanácsait, akik már „bizonyítottak”.
Közéjük tartozik Esther Wojcicki, akinek Susan nevű lánya a YouTube ügyvezető igazgatója, Anne a 23andMe (egy bárki számára elérhető DNS-vizsgálattal foglalkozó cég) egyik vezetője, Janet pedig a San Francisco-i Kalifornia Egyetem tanára. A pedagógus Wojcicki 36 éve tanít, és világhírű művészeti programot hozott létre a Palo Alto Középiskolában. Nem véletlen hát, hogy rendszeresen gyereknevelési tanácsokkal keresik meg – írja a Quartz.
Wojcicki tapasztalatait és tanácsait egy közelmúltban megjelent könyvben foglalta össze. Ezek a tanácsok nem egy-egy alkalomra szólnak, hanem inkább szemléletmódot adnak. Ami számára fontos: a bizalom, a tisztelet, a függetlenség, az együttműködés és a kedvesség (angolul trust, respect, independence, collaboration és kindness, azaz TRICK). A lényeg: szeresd őket azért, akik, és ne azért, akivé szeretnéd, hogy váljanak.
Mi lehet még a sikeresség mögött?
Wojcicki gyereknevelési elvei mellett valószínűleg sokat nyom még a latba az is, hogy a lányai az 1970-es években a Szilícium-völgyben nőttek fel. Szergej Brin és Larry Page például Susanék garázsában indították el a Google-t, és a lány az első alkalmazottak egyike volt.
Esther férje a Stanfordon fizikaprofesszor, aki Einstein teóriáival foglalkozik, és bár a munkája miatt nem vett részt túl aktívan a lányok felnevelésében, a tudományos szemléletet megtanította nekik.
Az önállóság nagyon fontos
Wojcicki szerint szülőként nem az a feladatunk, hogy a gyereket mindentől megvédjük, és állandóan boldoggá tegyük, hanem hogy segítsünk neki hatékony, funkcionális felnőtté válni. A magabiztosság pedig nem a védelemből születik, hanem abból, hogy tudja, képes valamire. Ő például már a kezdetektől úgy beszélt a gyerekeivel, mint a felnőttekkel, és engedte őket próbálkozni, például hagyta őket kószálni az élelmiszerboltban, és 3-4 évesen már engedte őket egyedül vásárolni. (A közelmúltban ezt megtette a két unokájával is: egy órára otthagyta őket egy üzletben – de amikor a lánya ezt megtudta, nem volt elragadtatva.)
Esther könyvében azt írja, hogy a gyerekek sokkal többre képesek, mint gondolnánk, ezért fontos, hogy bízzunk magunkban és bennük is, amikor például kisgyerekként rájuk bízunk egy házimunkát. A szülő dolga, hogy példát mutasson a gyereknek, ő felel a következményekért, ha a gyerek valamit elrontott, és meg is kell bocsátania.
Az ösztöneire hagyatkozott
Wojcicki korán megtanulta, hogy ne bízzon senkiben, ugyanis az öccse 16 hónaposan megevett egy doboz aszpirint. Az ortodox zsidó bevándorló anyát négy kórház is lerázta, a kisfiú pedig végül meghalt. A szintén bevándorló apa a fiait részesítette előnyben, míg a lányával rideg és távolságtartó volt. Esther minderre rácáfolva ösztöndíjas lett a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley), ahol megismerte kísérleti fizikus férjét, és az ösztöneit követve felnevelt három gyereket, valamint rengeteg diáknak segített az iskolában.
Amikor 36 évvel ezelőtt oktatni kezdett, azt mondták neki, hogy ne barátkozzon a gyerekekkel, és hogy a tekintélye megőrzése érdekében büntesse őket, ha kell. Ennek ellenére úgy döntött, hogy inkább megismeri őket és megbízik bennük. Voltak persze ballépései, és az iskola úgy gondolta, hogy nem képes kontrollálni a gyerekeket, mert amikor az igazgató bement az órájára, akkor a gyerekek beszélgettek és jól érezték magukat. Ezek után megmondta a diákjainak, hogy ha nem maradnak csendben, amikor az igazgató bejön, akkor el fogja veszíteni az állását. És láss csodát, a gyerekek legközelebb már csendben voltak.
Vannak dolgok, amelyekben Wojcicki nagyon következetes. Például:
- a vacsora minden este közös program,
- nincs kütyüzés az asztalnál,
- nem kell a gyerekek minden percét betáblázni,
- a tiniknek munkát kell vállalniuk,
- használd a humort, amikor csak tudod, és
- ne segíts a házi feladatban!
Ez utóbbi nehéz kérdés, mert fel kell ismernünk, hogy a gyereknek mikor van szüksége valóban segítségre. Ilyenkor biztassuk arra, hogy próbálja meg egyedül megoldani a feladatot, de tudassuk vele, hogy ott vagyunk, és segítünk, ha nem boldogul.
Esther Wojcicki tanácsai
1. Légy bátor! Ne azt neveld bele a gyerekbe, hogy mindenhol veszély leselkedik rá, hanem inkább tanítsd meg neki, hogyan kell átkelni az úttesten, hogyan kell spórolni, és hogyan kell egyedül vásárolni.
2. Kezdd korán! Sokan azt gondolják, hogy a kisbabák semmire sem emlékeznek, de Wojcicki szerint az ötéves korig tartó időszak nagyon fontos, sőt a legfontosabb szokásokat hároméves korig meg kell alapozni.
3. Kerüld a veszekedést a gyerek előtt, de ne félj a vitától! Nem baj, ha látja, hogy az emberek nem mindig értenek egyet.
4. Maradjatok együtt, ha lehet! Wojcickinek határozott véleménye van a válásról: szerinte csak akkor elfogadható, ha tényleg nincs más megoldás, mert a következmények gyakran nem jók. A házasságért meg kell dolgozni, de ez a munka meghozza a gyümölcsét.
5. Csak okosan a kütyükkel! Kétéves kor alatt ellenzi az okoskészülékek használatát, ötéves kor felett pedig javasolja egy olyan szabály bevezetését, mely szerint a gyerek maga dönthet, hogy mit csinál egy órán keresztül, ha cserébe az utána következő órában a szülő döntheti el, hogy mit csinálnak.
6. Ismerd el a hibáidat! A gyerekek óhatatlanul látni fogják, amikor hibázol, de többet tanulnak abból, ahogy a helyzetet kezeled, mint magából a hibából.
7. Ne félj a boldogtalanságtól! Wojcicki szerint az egyik legnagyobb hiba, amit szülőként elkövetünk, hogy úgy érezzük, felelősek vagyunk a gyerekünk érzéseiért. Teljesen mindegy, hogy mennyire szereted a gyereked, úgyis szenvedni fog. Ez része a felnőtté válásnak.
