Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyolctól négyig: sokunknak ismerős munkarend, ami szervesen illeszkedik felnőtt életünk rutinjába is. A tótvázsonyi Janka Tanyán is ebben a sávban dolgoznak együtt foglalkoztató pedagógusok, mentorok és önkéntes segítők, valamint autista és értelmi sérült munkatársaik. Az itt dolgozó hátrányos helyzetű felnőttek nemcsak a védett munkahely biztonságát és a személyre szabott fejlesztő foglalkozások előnyeit élvezik, de egy tartalmasabb, jelentésteli élet lehetőségét is megkapják.
Definíciója szerint a 2015 óta működő Janka Tanya fejlesztő foglalkoztató. De az itteni mindennapok messze túlmutatnak a száraz meghatározáson. Olyan befogadó közösség működik itt, mely a sérült és autista felnőttek számára a mindennapok értelmes eltöltésének lehetőségét kínálja, miközben segít megtalálni a hidat az épek és a sérültek között. A Tanyán folyó munkáról nemrégiben dokumentumfilm is készült, melynek sajtóbemutatójára mi is hivatalosak voltunk.
A Janka
Tótvázsony a Balaton-felvidék egyik gyönyörű medencéjében, Budapesttől bő 100 kilométerre fekszik – Hollandiától pedig még nagyobb kőhajításnyira. Mégis itt valósította meg hosszú idő óta dédelgetett álmát Bárányos Katalin és Janneke Brinks, akik budapesti, majd holland közös élményeik és a gyógypedagógia iránti elköteleződésük alapján Magyarországon szerettek volna példaértékű, befogadó szemléletű foglalkoztató intézményt létrehozni.
Az immár négy éve működő tanyán 11 értelmi sérült, illetve autista foglalkoztatott dolgozik együtt ép segítőikkel kiszámítható, ugyanakkor meglehetősen sűrű napirend szerint, természetesen fizetésért. A tanya területén állatgondozási, növényápolási és takarítási feladatokat végeznek, a település önkormányzatával, valamint helyi és megyei vállalkozásokkal együttműködve házon kívül is munkát vállalnak. A tanya célja, hogy a munkán, az értelmes elfoglaltságon és a közösség felé való nyitáson keresztül támogassa az autista és értelmi fogyatékos felnőttek társadalmi beilleszkedését. Valódi munkahelyeken, a valódi, értelmes munkavégzés örömét megtapasztalva.
Módszerek
A tanyán dolgozó pedagógusok egy Hollandiában kidolgozott gyógypedagógiai modell (az úgynevezett tripla c) alapján végzik feladataikat; a módszereket pszichés zavarokkal élő értelmi fogyatékos személyek gondozói számára fejlesztették ki. A szikár pedagógiai megfogalmazásnál azonban többet mond a napi munkában is megnyilvánuló demokratikus és nagyon természetesnek tűnő szemlélet. Az itteni filozófia szerint ugyanis drága fejlesztő eszközök és eljárások helyett életszerű, sőt életteli közegbe helyezhetők a halmozottan sérült emberek is, fejlődésük kulcsa pedig egy sor mindennapos és értelmes cselekedet: elsősorban a munka és az önellátás.
A mindennapok kiemelten fontos része (épp azért, mert az autizmussal élő emberek számára a társas kapcsolatok, a másik ember érzéseinek, nézőpontjának megértése a legnehezebb terep), hogy folyamatosan fenntartsák és erősítsék a társas együttlétet. A munkás hétköznapok rendjében többször visszatér a közös kávézás, teázás, és a tanya lakói rendszeresen nyitnak az őket befogadó közösség felé is. Vásáraikon nemcsak saját termékeiket (például raklapokból készülő dísztárgyakat), de helyi termelők portékáit is meg lehet találni. A fejlesztés nagyon fontos eleme a demokratikus szemlélet, melyben nincsenek se hierarchikus viszonyok, se klienssegítő kapcsolat: az itt dolgozók tevékenységüktől függetlenül munkatársak.
A film
A Janka Tanya 2017 óta együttműködik a Spar Magyarországgal is, a vállalat veszprémi nagyáruházában pedig lehetőséget láttak a Tanyával való együttműködésben. Ahogy Katalin fogalmaz: „Versenyképesnek láttak minket. Nem volt babusgatás, szerződést kötöttünk és volt próbaidő is. Nem az volt, hogy jaj, szegény fogyatékosok, hanem azt látták, hogy tudunk valami pluszt adni.”
A Tanya dolgozói ma két helyi önkéntes mentor bevonásával polcfeltöltési, üvegvisszaváltási feladatokban vesznek részt, az áruház vezetője szerint éppen úgy, mint a többi dolgozó. Az együttműködés sikere és a Tanyán folyó munka inspirálta a nagyvállalat képviselőit, hogy a Next Production közreműködésével dokumentumfilmet készítsenek a Tanya életéről. Így jött létre a Kovács Krisztián és Boros Balázs rendezte Hosszú út című esélyegyenlőségi dokumentumfilm, amely a mai naptól online is elérhető az érdeklődők számára, ezen a linken angol felirattal is. A szerkesztői-riporteri illetve vágási munkákat Hinkel Dávid végezte.
Gyerekek felnőtt testben
Az autizmussal élő és értelmileg sérült felnőttek és családtagjaik ma Magyarországon nincsenek könnyű helyzetben. Míg 18 éves kor alatt különböző oktatási-nevelési intézményekben van helyük az érintett gyerekeknek, felnőtt korukra a lehetőségeik nagyon erősen beszűkülnek, nagyon kevesen vannak közöttük, aki megtalálják az utat a munka, ezáltal egy tartalmasabb felnőtt lét irányába. Szüleik valójában sosem engedhetik el a kezüket.
A filmben megszólalnak érintett szülők is, akiknek a Tanya létrehozói rendszeres szülőklubokat is szerveznek. Közös tapasztalatuk, hogy a Tanyán töltött idő hatására felnőtt gyerekük kinyílt, önállósodott, nagyon élvezi, amit csinál. Ez nem csupán az érintett fiatalnak óriási változás. Azoknak a szülőknek, akiknek a felnőtt gyereke korábban a cipőjét sem akarta megkötni, vagy teljesen bezárkózott, elszigetelődött az emberektől, most aktívan, mások örömére és hasznosan tevékenykedik. Az itteni egyszerre szakmai és nagyon emberi munkának köszönhetően a szülők élete is pozitív irányban változik. Ahogy egyikük említette:
Mindent ugyanúgy tudok csinálni, mintha ép gyerekem lenne.
A Tanyán folyó munka (noha Janneke és Katalin egyöntetűen úgy nyilatkoznak, hogy semmi másra nem cserélnék el), természetesen nem mindig könnyű. Nemcsak szakmailag, de emberileg is nagyon nagy kihívás egy ilyen vertikális csoporttal együtt dolgozni. Az itteniek biológiai életkora is szórt (most 20 és 43 éves kor közöttiek), mentális életkoruk pedig jelentősen elmarad ettől: a felnőtt testben tulajdonképpen kisgyerekek laknak, akik között komoly konfliktusok is előfordulnak. Ezek kezelése határozottságot, türelmet és empátiát kíván. Csak feltétel nélküli elfogadással lehet mindezt csinálni, olyan attitűddel, ami nem engedi meg, hogy elmenjünk, amikor nehéz vagy már nem kényelmes. Cserébe viszont kapni is sokat kap az ember, a Tanya dolgozóitól például ritkán megtapasztalható, teljes őszinteséget. Ahogy Katalin fogalmaz: az autista emberek a legőszintébb emberek a világon.
Merre tovább?
Janneke és Katalin bő tíz évvel ezelőtt álmodták meg a ma már négy éve működő Tanyát. Az elgondolás nagyon sikeresnek tűnik, hiszen el- és befogadta őket a helyi közösség, sőt az itt megvalósított módszer híre is terjedni kezdett. A kérdésre, hogyan is képzelik el magukat újabb tíz év múlva, úgy feleltek, hogy egy pohár jó borral a kezükben látják magukat, miközben épp a harmadik-negyedik Tanya aktuális feladatairól beszélgetnek. Azt szeretnék, ha terjedne, hogy ezt így is lehet, hogy mindez jól működik. Addig is? Magától értetődő természetességgel szerveznek szülinapot, vásárt, keresnek újabb együttműködéseket. Teszik a dolgukat.
