A plasztikai sebészet nem csupán a mellnagyobbításról és a zsírleszívásról szól, ennél jóval szerteágazóbb, és szélesebb réteget is érint, köztük gyerekeket is. Balesetek nyomai, születési rendellenességek után éppúgy végeznek helyreállító műtéteket, mint ahogy egy elálló fül, nagy méretű anyajegy miatt. Kérdés, hogy ha csupán esztétikai célja van az operációnak, valóban szükség van-e rá?
Manapság szinte nincs is olyan híresség, aki ne csináltatott volna meg magán valamit. Sőt, talán nincs is olyan testrész, amit ne lehetne műtéti úton fiatalítani, felvarratni vagy épp feltöltetni. Egyre több tinédzser kér a 18. vagy a 21. születésnapjára mell- vagy orrplasztikát. De mi a helyzet a kisgyerekekkel? Őket is érdemes kés alá küldeni? Vajon ki dönti el, szükség van-e az operációra: a gyerek, akit esetenként megszégyenítenek a külseje miatt? A szülő, aki tökéletesnek akarja látni a gyerekét? És azt vajon tudják-e, milyen kockázatokat vállalnak?
Gyerekek a műtőasztalon
Léteznek olyan egészségügyi problémák és deformációk, amelyek esetében egyértelmű, hogy vállalni kell az operáció és az azzal járó altatás kockázatát. Ugyanakkor felmerül a kérdés, mit tegyünk, ha a gyereknek tűzfolt, érdaganat vagy jókora sötét anyajegy virít az arcán, eláll a füle, több mellbimbója nőtt a kelleténél, hegesen gyógyultak a sebei, esetleg kiáll a köldöke. Vagy mit csináljunk, ha a tinédzser gyerekünk szeretné eltüntettetni a pattanások után maradt hegeket, esetleg egy fiú szeretné, ha a kelleténél feltűnőbb mellszövetétől megszabadítanák?
Mindezek a példák, hacsak nem jelentenek egészségügyi veszélyt, pusztán esztétikai problémaként merülnek fel. Elképzelhető, hogy csökkentik a gyerek önbizalmát, szegényesebb miattuk a társasági élete, utál a tükörbe nézni, csúfolják, szégyelli magát. Más esetekben a szülők érzik úgy, hogy ezzel az elváltozással nem tudnak együtt élni, mert biztosan károsan hat majd a gyerek életére, későbbi érvényesülésére. De vajon a műtét képes-e helyreállítani a megtépázott önbizalmat, megnyugtatni a szülőt, vagy épp ellenkezőleg: meg kéne tanulni elfogadni és szeretni magunkat – és a gyerekünket – úgy, ahogy vagyunk?
A leggyakoribb beavatkozás a gyerekek körében
A legtöbbet végzett, pusztán esztétikai célú plasztikai műtét az elálló fül operációja. Kisiskoláskorra a fül általában már eléri a majdnem végleges méretét, és a formája már nemigen változik, azaz ha eláll, akkor valószínűleg a jövőben is el fog. A kortársak gyakran gúnyolják az ilyen gyerekeket, a lapátfülű még csak az enyhébb csúfnév a sok közül. A kislányok rá tudják fésülni a hajukat, de egy rövid hajú fiú esetében már esély sincs arra, hogy elrejtse a fülét. Épp ezért végeznek a legtöbb kórházban akár már ötéves kortól olyan operációt, amelynek során a füleket a koponyához simítják. Nagyjából egy órát vesz igénybe, rutinműtét, általában fájdalmak és szövődmények nélkül gyógyul, igaz, egy hétig, vagy a varratok eltávolításáig kötést kell viselni. Altatásban és helyi érzéstelenítésben is elvégzik, utóbbit azonban érdemes átgondolni a stressz miatt.
Amikor fizetni sem kell érte
A műtétek több százezer forintos költségét sok esetben átvállalja az állam. Alapvetően a fejlődési rendellenesség, baleseti sérülés miatt kialakult deformitásokat, problémákat orvosi javallatra ingyenesen is elvégeztethetjük. Az orr és a fül fejlődési eltérései, a nyúlszáj után maradt heg korrekciója, a hegkimetszés, a veleszületett kopaszság, a balesetek után visszamaradó maradandó elváltozások térítésmentesen operáltathatók: 2015-ben például több mint ezer 18 év alatti gyereknél végeztek plasztikai beavatkozást az OEP támogatásával.
Veszélyek
Akár ingyenes, akár nem, az operáció mindenképpen olyan döntés, amit érdemes nagyon alaposan megfontolni, és ha kell, szakembert, pszichológust megkérdezni. Senkinek sem vált még varázsütésre problémamentessé az élete egy plasztikai műtét miatt. Ha valakinek alacsony az önbizalma, nehezen nyílik meg társaságban, az nagy valószínűséggel a beavatkozás után is visszahúzódó marad. A műtét csak a testet kezeli, ám a lelki tényezőket sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Őszintén fel kell tennünk magunknak a kérdést: valóban akarja a gyerek a műtétet? Nem csak a szülők ki nem mondott elvárásai vagy a kortársak visszajelzései tükröződnek ebben a nagy akarásban? Tisztában van a gyerekünk azzal, hogy az operáció veszélyekkel jár? Kórházba kell feküdni, előtte vérvételre és egy sor másik vizsgálatra kerül sor, akár napokig a kórházban maradhat, fájdalmakat, varratokat, kötéseket kell elviselni. Az altatásnak szintén megvannak a maga kockázatai, és az sem garantált, hogy a műtét teljes sikerrel jár. Azt is át kell gondolnunk a kiválasztott orvos segítségével, melyik időpont alkalmas a műtétre: sok testrész a korral még növekszik, vagy épp az arc és a test alakul úgy, hogy ami most feltűnő, évek múlva teljesen átlagosan néz majd ki.
Kinek akarunk megfelelni?
Cassandra Aspinall, a Seattle-i Gyermekkórház vezető szociális munkása szerint (akinek a harmadik gyereke hozzá hasonlóan ajakhasadékkal született) akár rászánjuk magunkat a műtétre, akár nem, ez egy bonyolult döntés. A műtét célja nemcsak az adott szerv helyreállítása, de az emberi interakciók, viszonyok kezelése is. A társas kapcsolatok azonban sokkal bonyolultabbak annál, mint hogy csak a megjelenés befolyásolná őket. Sok múlik azon, mit tettek, tesznek a szülők azért, hogy az átlagtól eltérő kinézetű gyereküket elfogadják, elfogadtassák.
A gúnyolódás miatt elvégzett plasztikai műtét ráadásul magában hordozza annak a kockázatát is, hogy a család úgy érzi, a bántalmazók győztek, ők pedig áldozatok, mert nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megbirkózzanak a gúnyolódókkal. Minden gyerek meg tudja tanulni, hogy azokkal töltsön időt, akik támogatják, és elkerülje azokat, akik nem. Megtanulhatják azt is, hogy vannak, akik változtatnak a testükön, hogy néhány kívülállót elégedetté tegyenek, és vannak olyanok is, akik inkább azok társaságát választják, akikkel közös az érdeklődési körük és a világnézetük. Mindig az adott gyereken, családon és közösségen múlik, hogyan dönt, mennyire tartja súlyosnak a helyzetet, és milyen megoldást választ.
Vigyázzunk a különböző filterekkel és alkalmazásokkal!
A műtétek veszélyei és költségei ellenére a plasztikai beavatkozások egyre gyakoribbá váltak a tinédzserek körében. A kozmetikai eljárások közvetítésével foglalkozó RealSelf szerint sokkal több tini jelentkezik ajakfeltöltéssel, botoxos kezeléssel, mellnagyobbítással kapcsolatos konzultációkra, mint korábban. A beavatkozásokat a nyári vakáció időszakára tervezik, amikor van idő a lábadozásra, és szeptemberben már egy megváltozott külsejű diák térhet vissza az osztálytársai közé.
A megnövekedett érdeklődés mögött különböző applikációk és játékok is állnak. A szelfiző gyerekek sokkal részletesebben foglalkoznak arcuk, testük arányaival, a vágyott tökéletesség elérésével, mint az okostelefonok előtti időszakban. Léteznek olyan népszerű alkalmazások, mint a Beauty Clinic Plastic Surgery, a Princess Plastic Surgery, a Dream Cosmetic Surgery vagy a Superhero Surgery Surgeon, amelyek segítségével a gyerekek eljátszhatják, mi történne, ha kés alá feküdnének egy menő klinikán. Plasztikai sebészek szerint a játékok grafikája alapján egyértelmű, hogy nem a tinédzsereket, hanem a náluk fiatalabb korosztályt, például a kilencéveseket célozzák meg. Elképzelhető, hogy kialakítanak egy olyan igényt a fiatalokban, ami miatt plasztikai műtétre vágynak, miközben a testük még ki sem fejlődött.
Nem lehet elégszer elmondani: felnőttkorig rengeteget változik az emberi test, vele együtt a testkép is. Nem érdemes semmit sem elkapkodni.
