Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szülőség szent és sérthetetlen. Sokan ezt tekintik életük fő céljának, a lehető legnemesebb dolognak, amit elérhetnek. De ilyen hozzáállás mellett vajon mennyire megy az anyák kimerültségének, társadalmi életből való kiszakadásának elfogadása?
Bár vannak, akik valóban megbánják, hogy gyereket vállaltak, a szülői lét dicsőítése mellett sokáig tabunak számított beszélni azokról a dolgokról, amiket sajnálunk, amik nehézséget okoznak vagy amikről le kellett mondanunk a gyerekünk miatt. Egy nemrég végzett amerikai kutatás eredményei szerint a megkérdezettek 7 százaléka bánta meg, hogy végül szülővé vált.
Mit bánunk meg a szülőségben?
Mit csinálnának másképp vagy kerülnének el leginkább a szülők, ha visszamehetnének az időben? Ezekre összpontosított Julia Moore és Jenna Abetz, akik online tették fel a kérdéseket, ezzel biztosítva a válaszadók anonimitását. Így több mint 12 ezer hozzászólás született arról, hogy az emberek szülőként mit bántak meg a leginkább. Ezeket különböző tematikák szerint csoportosították, végül majdnem 300 választ elemeztek. Az eredmények alapján két fő kategória született: azoké, akik a gyerekekkel kapcsolatos helyzeteket, körülményeket módosítanák, és azoké, akik összességében a gyerekvállalást bánták meg.
1. Akik nem a gyerekvállalást bánják meg, csak egyes részleteket
A megbánásnak ez a formája akkor jelenik meg, amikor a szülő a gyerek iránt pozitív érzéseket táplál, bizonyos külső körülményekkel kapcsolatban viszont negatív érzései vannak. Ha szeretjük a gyerekünket, tehát alapvetően örülünk annak, hogy szülővé váltunk, csak bizonyos döntéseinken változtatnánk, ha tehetnénk, az kisebb stigma, mint ha a szülőség létének egészével lenne problémánk.
Az első ilyen körülmény a gyerekvállalás időpontja. A válaszadók közül sokan voltak, akik ma már inkább korábban vagy később vállalnának gyereket. Ez a megbánás jellemzően az elszalasztott lehetőségekre épül, hiszen rengeteg olyan eset van, amikor valaki nem fejezi be a tanulmányait, nem rendelkezik a szükséges egzisztenciával, amikor gyereket vállal, pedig ez később megkönnyítené a család életét. A második körülmény a vállalt gyerekek száma. Nem ritka, hogy a kis korkülönbség miatt a párok gyorsan egymás után több gyereket is vállalnak, de pár év után kiderül, hogy így nem tudnak megfelelő figyelmet fordítani a gyerekekre, esetleg túl sok feladat kerül a szülők – főleg az anya – vállára. Ez a megbánás azonban változhat az idő múlásával, hiszen amikor a nehezén már túl vagyunk, a gyerekek felnőttek, lekerül a teher a szülőkről, ezzel együtt pedig csökken a rossz érzés is.
Sokaknak az volt nehézség, hogy az új élethelyzet túl sok áldozatot követelt. Általában a családba fektetett idő, pénz és energia mértékének változásai jelentettek nehézséget a válaszadóknak, de többen hangsúlyozták a pihenés és a szülők közötti intimitás hiányát is. Emellett felmerült, hogy gyerekek nélkül senki sem gátolja meg az embert abban, hogy utazzon, sportoljon, a hobbijainak éljen, vagy csapjon egy laza, pihenős hétvégét. Rengeteg szülő van, aki miután megszületik a gyerek, bezárva érzi magát, hiszen nem tud részt venni azokon a programokon, amiket korábban a barátaival együtt látogatott.
Az sem ritka, hogy évekkel később már más embert választanánk magunk mellé szülőtársnak. Ennek okai rendkívül széles skálán mozognak. Ilyenkor a legtöbb esetben elválnak a szülők, ezt azonban sokan kudarcként élik meg, hiszen így a gyerekek gyakran csonka családban nőnek fel. Az eredményekből kiderült az is, hogy sok embert aggaszt, hogy a gyereke születése óta a világ kevésbé biztonságos és vidám hely, nem ilyen környezetet szerettek volna az utókorra hagyni. Volt olyan résztvevő, aki éppen a szeptember 11-i terrortámadást hozta fel példának. Őt ugyanis annyira elrettentették a történtek, hogy ha azt követően döntött volna a gyerekvállalásról, biztos, hogy nem szül gyereket.
2. Akik magát a gyerekvállalást bánták meg
Lényegesen kisebb volt azoknak a szülőknek a száma, akik a gyerekvállalás egészét megbánták. Akik így éreznek, bűntudatról és szégyenérzetről is beszámoltak, ugyanis a társadalom erősen megbélyegzi azokat a szülőket, akik megbánják, hogy a gyerekvállalás mellett döntöttek.
Előfordul az is, hogy a gyerek olyan tulajdonságokkal, olyan betegséggel születik, amit ha előre tudtak volna, a szülők inkább nem vállalták volna. Ezek jellemzően olyan problémák, amelyekre nem derült fény a terhesség során, de a gyerek életét jelentősen megnehezítik. Emellett az eredményekből kirajzolódott az is, hogy gyakran rossz szülőként tekintenek magukra az emberek: ez általában a rossz fizikai vagy mentális állapotban lévő válaszadók esetében volt igaz, ők ugyanis gyakran érzik úgy, hogy terhet jelentenek a gyerekeiknek.
Leggyakrabban azonban a szabadság elvesztése, az alárendeltség érzése miatt bánták meg emberek, hogy szülők lettek – ez pedig különösen igaz azokra az anyákra, akik a szülést követően egyedül maradtak a gyerek körüli teendők elvégzésében. Több válasz árulkodott arról, hogy egyáltalán nem ritka, amikor az ember csak a párja által gyakorolt nyomás miatt vállal gyereket, ő maga egyáltalán nem szeretne szülővé válni.
Moore és Abetz tanulmányának eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük egymást, megpróbáljuk elfogadni: nem vagyunk egyformák, nem ugyanolyanok az érzéseink és a vágyaink. Sok ember számára nagy könnyebbséget jelentene, ha a társadalom nem várná el a nőktől, hogy gyereket szüljenek, nem lenne tabu a szülés utáni depresszió vagy az anyák kiégése, és az amúgy is hatalmas felelősség mellett nem nyomná a vállukat a kérdés, hogy vajon elég jó anyák-e.
