Akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó, a békés együttélés érdekében mindenkinek be kell tartania bizonyos viselkedési normákat, ha közösségben élünk. Ez már csak azért is fontos, hogy problémamentesen, gördülékenyen teljenek a mindennapok. De kinek a feladata, hogy megtanítsa mindezt a gyerekeknek?
Nyilván a szülőké, hiszen mire a gyerek iskolába kerül, már jó pár szokást és viselkedési mintát elsajátított, amiken nem minden esetben egyszerű változtatni. És kinek a feladata megoldani az iskolában felmerülő magatartási problémákat? Egy korábbi cikkünkben vizsgáltuk a szempontokat, olvasóink pedig a Facebookon osztották meg velünk a véleményüket.
A siker kulcsa az együttműködés
A válaszadók 66 százaléka szerint bizony szükség van az otthoni nevelésre ahhoz, hogy megoldódjanak a közösségen belüli konfliktusok. Sokan úgy gondolják, hogy a gyerek már egy kész csomaggal érkezik az iskolába, hiszen ekkora korára már a legfontosabb tulajdonságai kialakultak, emiatt pedig különösen fontos, hogy az iskolát megelőző években megfelelő nevelésben részesüljön. Olvasóink többnyire egyetértettek abban, hogy alapvetően a szülő dolga a gyerek nevelése.
„A gyerek iskolai magatartásproblémái az otthoni nevelés hiányosságai miatt adódhatnak. Ha ebben nagy a defekt, akkor a tanár nem tud csodát tenni. Ha kisebb, akkor próbálkozhat. Kéz a kézben megy ez pedagógus és szülő között, ideális esetben partnerek abban a projektben, hogy vigye valamire a kölök.”
„A nevelést, a mintát otthonról hozzuk. Nem a tanár dolga a nevelés. Büntesse meg a gyereket, a szülő pedig beszélje meg a gyerekkel, mit miért kapott. Az a legnagyobb probléma, hogy nem beszélnek a gyerekkel, nem következetesek a szülők. Akármilyen jól neveled, mindig csinálni fog valami kis hülyeséget, ezért gyerek. Feszegeti a határait, de ha egyszer elmagyarázod neki, mi a helyzet, akkor még egyszer nem teszi meg ugyanazt. Jó esetben ezt a tanár is észreveszi, és úgy fogja kezelni a gyerekedet.”
Emellett fontos kiemelni azt is, hogy már csak azért sem érdemes az iskolai nevelésre alapozni, mert különböző eszközök állnak a tanárok és a szülők rendelkezésére. Nagyon fontos, hogy a szülők és a pedagógusok egyetértsenek az alkalmazott módszerekben, hiszen hiába próbálkozik a tanár valamivel, ha otthon azt hallja a gyerek, hogy hülyeség, ami az iskolában történik.
„Csak szülői együttműködéssel lehetséges hatékony az iskolai nevelés! Csak úgy, hogy tényleg egyetértenek a szülők is a kijelölt célokban és eszközökben. Ha ez nincs meg, akkor az iskolának legfeljebb arra lehet lehetősége, hogy valahogy sakkban tartsa a gyereket, de az meg nem nevelés.”
Olyan olvasónktól nem érkezett hozzászólás, aki azzal ért egyet, hogy kizárólag a pedagógus feladata lenne megoldani a gyerekek viselkedésében felmerülő problémákat, és a legtöbben egyetértenek abban, hogy együtt kell működnie a családnak és az iskolának. A következő alkalommal kiderül, vajon mit gondolnak olvasóink, szerethetjük-e zaklató művészek munkáját?
