Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szülőként a dicséret jó esetben a mindennapjaink része. Van, amikor igazán őszintén elámulunk gyermekünk képességeitől, és van olyan is, amikor már kicsit fásultan jegyezzük meg, hogy milyen szép lett a tizedik ugyanolyan póni.
A dicséret, vagyis a pozitív megerősítés nagyon hatékony gyereknevelési módszer, ugyanis nemcsak jó érzéssel tölt el, és erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, de hatására a megdicsért viselkedés jó eséllyel gyakrabban fordul majd elő. A Psychology Today hat pontban gyűjtötte össze, hogyan tehetjük még hatékonyabbá a dicséretet, ezek pedig a következők:
#1 Fogalmazzunk pontosan!
Ne csak általánosságban dicsérjük meg a gyereket, hanem mondjuk meg pontosan, hogy mi tetszett. Tehát a „De ügyes vagy!” helyett mondjuk inkább, hogy „Milyen szép arcot rajzoltál ennek az embernek!” vagy „Nagyon szépen elpakoltad a könyveidet!”
#2 Keressük a pozitívat!
Általában könnyebb azokat a viselkedéseket megfogalmaznunk, amelyektől szeretnénk megszabadulni, mert helytelenek vagy bosszantóak. Ha ezek megvannak, akkor keressük meg ezeknek az ellentettjét, és sokkal tudatosabban dicsérjük meg ezekért. Tekintsünk a dicséretre úgy, mint egy reflektorra, amivel rávilágítunk a kívánatos viselkedésre.
#3 Ne csak a végeredményre fókuszáljunk!
Dicsérjük meg azt is, ha kitartó, bátor, vagy látjuk, hogy próbálja a legjobbat nyújtani. Ne csak az eredményt vegyük észre, hanem az afelé vezető utat is. Ezzel támogatjuk őt abban, hogy ne adja fel akkor sem, ha nehézségek támadnak.
#4 Kerüljük a dicséretnek álcázott célzásokat!
Nagyon csábító úgy dicsérni, hogy közben megjegyezzük azt is, amit szeretnénk elkerülni, például: „De ügyes vagy, ugye mennyivel jobb úgy vacsorázni, hogy nem nyavalyogsz közben”. Ezzel ugyanis kritikát fogalmazunk meg. Ennél sokkal hatékonyabb, ha azt mondjuk: „Olyan jó együtt vacsorázni, amikor ilyen vidám vagy!”.
#5 Ne a gyereket címkézd a viselkedés helyett!
Csábító azt mondani, hogy „De ügyes kislány vagy!”, de ezzel kapásból megbukunk az első ponton, vagyis, hogy legyünk pontosak. Másrészt azt szeretnénk, ha a gyerekünk nem azonosítaná magát a döntéseivel, hiszen mindannyian hibázunk, de ettől még nem leszünk rosszak.
#6 Sose szúrd be, hogy „de”!
Minden, amit a „de” előtt mondasz, mehet is a kukába. Hiába dicsérsz meg, mondjuk, egy prezentációt, hogy „Milyen jó volt, kár hogy elütések voltak benne”, csak az fog megmaradni, hogy elütések voltak, és nem az, hogy amúgy milyen jó volt. Ugyanilyen, amikor a gyereket megdicséred azért, mert a kistesóját bevonta a játékba, de közben megjegyzed, hogy igazán elpakolhatta volna a legóit. Ha bizonytalan vagy, akkor fejben próbáld meg a „de”-t lecserélni egy „és”-re, és mindjárt kiderül, hogy mit hall ki belőle a másik.
A dicséret fontos. Nemcsak a gyerekeknél, de a felnőtteknél is. Nem szokásunk visszajelzést adni a másiknak, különösen, ha ez pozitív, pedig nagyon sokat számít, gondoljunk csak arra, nekünk milyen jólesik a dicséret, legyen szó akár a munkánkról, akár az öltözékünkről. Ezek az apró figyelmességek nagyon sokat adnak a mindennapokban, és talán pont akkor ér vissza hozzánk, amikor épp a leginkább szükségünk lesz rá.
