Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legtöbb anya számára ismerős változás, hogy szülés után feledékenyebb lett és sokkal könnyebben elérzékenyül, mint korábban. Bár ezek nem kimondottan előnyös tulajdonságok, van rá mentség: a szülővé válás.
Alapból könnyen elérzékenyülök, például iszonyatosan meg tudok hatódni attól, ha valakinek sikerül egy igazán ütős ajándékot vennem – gyakran jobban, mint az ünnepelt. A gyerekek óta ez csak rosszabb lett, így már nem is próbálom leplezni a dolgot. Mondjuk, a mélypont az volt, amikor képes voltam egy tévéreklámon is elérzékenyülni.
Ez a jelenség a feledékenységgel karöltve a kismamák számára nem újdonság, rendszerint a hormonokra és a fáradtságra szoktuk fogni a dolgot. De a helyzet az, hogy az első gyerekvállalással megváltozik a nő agya, mégpedig azért, hogy jobban megértse a kisbaba jelzéseit, írja dr. Vanessa LoBue a Psychology Today hasábjain.
A Barcelonai Autonóm Egyetem kutatói nők agyának szülés előtti és szülés utáni felvételeit összehasonlítva megállapították, hogy az agy szerkezetében tapasztalható változások tartósak, legalább két évig fennállnak. Ezek a változások alapvetően az agynak azokra a területeire terjednek ki, amelyek akkor aktiválódnak, amikor a nőknek a saját kisbabájuk képét mutatták. A szakemberek szerint a változások segítenek abban, hogy a nők felkészüljenek az anyaságra, és hogy könnyebben megértsék a kisbaba jelzéseit, felismerjék a szükségleteit.
Elsőre talán meglepő lehet, de még az apák agya is megváltozhat a születés után. Egy másik kutatásban anyák és apák agyát vizsgálták, miközben egy olyan videót vetítettek nekik, amin a kisbabájukkal foglalkoztak. A szülőknél nemtől függetlenül fokozott aktivitást tapasztaltak az agy amigdala nevű területén, mely az érzelmek feldolgozásáért felelős. Sőt, minél jobban kivette a részét az apa a kisbaba gondozásából, annál jobban hasonlított ez az agyterület az anyáéhoz. Ezek alapján pedig egyértelmű, hogy az agyban zajló változások nem a terhességhez vagy a szüléshez kötődnek, hanem pusztán a szülői viselkedés elég lehet ahhoz, hogy az agy megváltozzon. A kutatók régóta feltételezik, hogy ezeknek a változásoknak a célja alapvetően az, hogy jobb szülővé váljunk, ugyanakkor mellékhatás lehet a bevezetőben már említett túlzott érzékenység, különösen, ha a gyerek jóllétéről van szó.
A feledékenység már inkább a kialvatlanság számlájára írható, ugyanakkor a memóriára is hatással van a baba születése, csak másképp. Elképzelések szerint ugyanis a terhesség, a vajúdás és a szoptatás alatt is termelődő oxitocin megóvja az anyákat a kellemetlen emlékektől, vagyis hatására könnyebb megfeledkezni a kevésbé jó részekről, ami lényeges lehet az ismételt gyerekvállalás érdekében.
Szóval az agyunk valóban megváltozik, ez tény. De bármennyire is kellemetlenek eleinte ezek a változások, az „új” agyunknak köszönhetően valójában jobb, felelősségteljesebb szülőkké válunk.
