Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hogyan védheti meg magát a gyerek, ha verbálisan vagy fizikailag bántalmazzák? Hogyan előzhet meg ilyen krízishelyzeteket? És hogyan avatkozzon be, ha a környezetében tapasztal erőszakot? Kovács Ildikó önvédelmi instruktortól kértünk tanácsot.
Magyarországon a diákok 51 százaléka részese volt már valamilyen módon az erőszaknak: vagy bántalmazták vagy verekedett – derül ki az UNICEF tavalyi jelentéséből. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minden szülő felkészüljön arra a helyzetre, ha zaklatják a gyerekét. Ahogy az is, hogy a gyerekek hatékonyan meg tudják magukat védeni egy utcai támadás vagy iskolai bántalmazás során.
Magabiztos fellépés
Rengeteget számít a testbeszéd: aki görnyedten, lehorgasztott fejjel, tekintetét a földre szegezve közlekedik, az ideális célpontja lehet az erőszaktevőknek. Ezzel szemben az egyenes testtartás és a szemkontaktus megtartása magabiztosságot áraszt. Ugyanígy a határozott beszédnek is fontos szerepe van egy esetleges támadás megelőzésében. Érdemes ezeket otthon, akár szerepjátékok keretében gyakorolni, hiszen még ha nem is érzi magát magabiztosnak a gyerek, azt megtanulhatja, hogyan keltheti annak látszatát. Másrészt, minél többet gyakorolja, annál természetesebbé válik, és éles helyzetekben is menni fog a határozott fellépés. A legjobb stratégia persze az, ha a gyerek eleve egészséges énképpel rendelkezik.
„Ha tudja, hogy ő értékes ember, ha van önbizalma, és az édesapja vagy édesanyja már beszélgetett vele arról, hogy bárki lehet verbális vagy fizikai erőszak áldozata, jól fog tudni reagálni. Fontos, hogy ez a tanulási folyamat minél előbb, akár az óvodában vagy kisiskoláskorban elkezdődjön, így kamaszként megfelelően fogja tudni kezelni az éles helyzeteket. Ha verbális erőszakról van szó, akkor vagy úgy, hogy nem veszi komolyan és továbblép, vagy frappánsan válaszol. Ez egy hosszabb folyamat, amelyhez a szülő és a pedagógusok támogatása elengedhetetlen” – mondta a Díványnak Kovács Ildikó önvédelmi instruktor.
Ami pedig a fizikai bántalmazást illeti: önvédelmi edzéseken elsajátíthatják a gyerekek a megfelelő választechnikákat, legyen szó egy váratlan utcai támadásról, esetleg olyan tipikus iskolai szituációkról, mint a fellökés, a falhoz szorítás és a ruharáncigálás.
Többségben az erő
Barátokkal lógni nemcsak jó buli, de fontos szerepe van a zaklatás elkerülésében is. Ösztönözzük a gyereket arra, hogy amikor csak lehet, közlekedjen barátok, osztálytársak társaságában, menjenek együtt az iskolába, a büfébe vagy az udvarra, így kisebb eséllyel pécézik ki maguknak a nagyobb, erősebb iskolatársak vagy más erőszaktevők.
Hallgasson a megérzéseire
Persze nem lehet mindig mindenhova egymást kísérgetni, ezért tanítsuk meg arra is, hogy amikor egyedül jár-kel az utcán, a telefon nyomkodása vagy zenehallgatás helyett inkább a környezetét figyelje. A gyanús jelek észlelése természetesen nemcsak az iskolai bántalmazás vagy egy utcai támadás elkerülése érdekében hasznos, de a megfelelő döntések meghozatalához, így az életben való boldoguláshoz is elengedhetetlen képesség. Apropó, jó döntések:
Pánikolás helyett keresse a kiutat
Biztosítsuk afelől, hogy nem gyávaság, hanem okos és bátor döntés kilépni egy elmérgesedő helyzetből. Előfordulhat azonban, hogy fizikailag lehetetlen vagy túl kockázatos elmenekülni, de ilyenkor sem szabad pánikolnia vagy leblokkolnia. Egy jó tanács, amit adhatunk a gyereknek, hogy próbáljon a menekülési útvonalak keresésére összpontosítani, és amikor lehetősége nyílik rá, szaladjon. Emlékeztessük rá, hogy a saját biztonsága érdekében ez nagyon fontos és bátor tett – ahogy az is, ha segítséget kér, ha hangos beszéddel, kiabálással, sikítással felhívja a környezete figyelmét a vészhelyzetre.
Iskolai zaklatás
„Iskolai közegben a szemlélők szerepe kiemelkedő. A környezetnek – legyen szó akár a pedagógusról, akár az osztálytársakról – a bántalmazott védelmére kell kelnie. Nem szabad hagyni, hogy a zaklatás, másnak a piszkálása rendszeressé és menő dologgá váljon. Fontos, hogy a gyerek, akit szekálnak, megértse: nem árulkodás, ha szól a pedagógusnak, hanem segítségkérés egy problémára. A tanároknak pedig az érintett szülőkkel, a bántalmazó és a bántalmazott gyerek bevonásával közösen kell megoldást találniuk a konfliktushelyzetre” – tanácsolja Kovács Ildikó.
De hogyan avatkozzon be a gyerek, ha a környezetében bántanak valakit? „Egyrészt mindenképpen jelezze a problémát egy felnőttnek, másrészt álljon a bántalmazott oldalára, együtt jelezzék a bántalmazó számára, hogy nem megfelelően viselkedik. A szülőknek kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy megtanítsák a gyerekeket arra, hogyan reagáljanak ezekre a helyzetekre. A pedagógusok pedig példát mutatva tudnak elöl járni a verbális és fizikai bántalmazások visszaszorításában” – fűzte hozzá Kovács Ildikó.
