Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy amerikai kutatásból kiderült, hogy az újdonsült apák közelebb érzik magukat a partnerükhöz mind szülő-, mind romantikus társként, amikor úgy érzik, a másik bátran bízza rájuk a babagondozást.
Egy gyerek érkezése a családba csodálatos esemény, de az biztos, hogy fenekestül forgatja fel a szülők életét. Nem csak azért, mert egy kisbabával rengeteg a feladat, mert megváltoznak, a gyerek köré szerveződnek a szülők mindennapjai vagy mert ilyenkor jóval kevesebb szabadidő – és persze alvás – jut a szülőknek. Van ennek egy még mélyebb, lelki következménye is.
A gyerek születésével a család bővül, a rendszerben onnantól kezdve két ember helyett már három szerepel. Ebben az új helyzetben pedig a pár tagjainak nemcsak a szülőszerepbe kell beletanulniuk, de abba is, hogyan élhetnek a szülőség mellett továbbra is boldog párkapcsolatban. Ez utóbbira sajnos gyakran kevés figyelem, idő jut, a felek között csökken az intimitás, ritkul a szex, ami szépen lassan eltávolodáshoz, magányhoz, boldogtalansághoz vezet. Arról, mire is érdemes figyelni ahhoz, hogy hosszú távon is boldogan éljünk, már korábban is írtunk, most egy, a Psycentral oldalán megjelent friss kutatás újabb fontos szempontot ad a témához.
Az, hogy egy újdonsült apa hogyan érzi magát a párkapcsolatában, erősen függ attól, mennyire támogatja őt partnere az újszülött gondozásában – derül ki az Ohio Egyetem vizsgálatából.
„A mai világban a férfiak sokkal jobban bevonódnak a gyereknevelésbe, mint valaha, ennek ellenére a társadalom az anyákat tekinti profi gondozónak” – állítja Anna Olsavsky, a kutatás vezetője, aki szerint „éppen ezért rengeteget számít, hogyan reagálnak az anyák partnerükre. Ez hatással lesz arra is, hogyan éreznek az apák az egész családdal kapcsolatban, beleértve az anyával való viszonyukat”.
Van-e támogatás az első hónapokban?
A Family Process nevű szaklapban megjelent kutatásban 182 jómódú, iskolázott, kétkeresős családot követtek nyomon közel egy évig, mely során négyszer találkoztak szülőkkel: először akkor, amikor az anya a harmadik trimeszterben járt, majd a gyerek 3, 6 és 9 hónapos korában. A második találkozáskor a kutatók kérdéseket tettek fel az apáknak arról, milyennek látják az anya „kapuőr”-funkcióját, vagyis azt, hogy az anya mennyire akadályozza vagy támogatja a bevonódásukat a gyerekgondozásba, hogy mennyire nyitottak vagy zárkózottak akkor, amikor az apa foglalkozik a bébivel.
Minden apa beszámolt például arról, hányszor tapasztalta, hogy partnere átvette tőle a gyerekkel kapcsolatos feladatokat, mert úgy gondolta, hogy nem végzi azokat elég jól, vagy milyen gyakran nézett rá rosszalló szemmel a nő, ha a gyereket gondozta. Ezek a viselkedések a zárkózott „kapuőr”-funkciót példázzák, míg az, ha az anya bátorította az apát a közös fürdetésre vagy kifejezte elismerését, a nyitottságát tükrözte.
Amikor a gyerek elérte a féléves kort, az apákat arról is megkérdezték, mennyire érzik magukat közel partnerükhöz szülőtársként, mennyit fejlődtek szülőként. Végül, amikor a gyerek 9 hónapos lett, az apák azt értékelték, mennyire érzik jól magukat a párkapcsolatukban. Az eredmények pedig azt mutatták, hogy a válasz erősen függött attól, hogy az anya mennyire volt nyitott vagy zárkózott „kapuőri” funkciójában.
„Ha az anyák kritikusak és nem támogatják a partner szülői megnyilvánulásait, az a családi dinamika egészére is hatással lehet” – állítja Sarah Schoppe-Sullivan pszichológiaprofesszor, a tanulmány társszerzője, aki hozzáteszi: „Ennek hatására az apák nemcsak kisebb részt vesznek ki a gyerekgondozásból, de a párkapcsolatot is negatívabban láthatják”.
Ennek szerencsére az ellentéte is igaz volt. Az anyai nyitottságnak pozitív hatása volt arra, ahogy az apa hozzáállt a párkapcsolathoz. Bár korábbi vizsgálatokban felmerült, hogy az anyai nyitottság egyfajta nyomásgyakorlásként csapódhat le a férfiakban, erre azonban ez a kutatás nem talált bizonyítékot.
Úgy tűnik tehát, hogy társadalmunkban az apáknak fokozottan szüksége van a megerősítésre partnerüktől a szülői tevékenységüket illetően, hiszen az anyákkal szemben ők jóval kevesebb támogatást kapnak a külvilágból.
