Jó szülőnek lenni néha elég nyomasztó. Rengeteg döntést kell a gyerekkel együttműködve meghozni: milyen különórákra, táborokba járjon? Melyik iskolát válassza? Mi legyen az ebéd, amivel vitamin is jut a szervezetébe? A mindennapi rohanás közepette előfordulhat, hogy összekuszálódnak a prioritások. A jó hír az, hogy érzelmi szinten ennél lényegesen egyértelműbbek a gyerek szükségletei.
A kötődéselméletek ugyanis úgy tartják, hogy a gyerek számára a legfontosabb, hogy egészséges és biztonságos emberi kötődést tapasztaljon meg az őt nevelő felnőttekkel, leggyakrabban a szüleivel. Olyan kapcsolatot, amelyben biztonságban érzi magát, amelyben azt éli meg, hogy látják őt, és amelyben képes másokhoz fordulni megnyugtatásért. Igen ám, de mit jelent mindez a gyakorlatban? Most Lisa Firestone pszichológus gyűjtötte össze, hogy milyen irányelveket érdemes követned, ha elég jó szülő szeretnél lenni.
#1 Azt élje meg, hogy látják
Törekedj arra, hogy a róla dédelgetett képed, illetve a különböző projekcióid (amiket te vetítesz ki rá) helyett valóban meg tudd ismerni a gyereked személyiségét.
Hallgasd meg! A megélhetés biztosítása, a karriercélok megvalósítása, a háztartás egyben tartása óriási terheket tud róni a szülőkre a gyereknevelés mellett. Fontos azonban, hogy a hétköznapi mókuskerékben is legyen időd arra, hogy meghallgasd a gyerekeidet. Ehhez egy olyan biztonságos teret érdemes megteremtened, amelyben bátran megoszthatják az élményeiket, mert te nem kapcsolsz védekező üzemmódba és veszekedni sem kezdesz velük. Ehelyett reflektálsz arra, amit mondanak, ezzel kifejezve, hogy figyelsz rájuk. Így azt fogják megélni, hogy megérted őket és kíváncsi vagy a belső folyamataikra.
Kerüld a címkézést! Születésük pillanatától kezdve könnyű címkéket aggatni a gyerekekre: a fontoskodó kisbaba, az álomjó gyerek, az igazi bébi úr, félénk fiúcska, tündéri kislány, mamlasz kamasz, stb. Sajnos ezek a címkék jobban tudják formálni a gyerekek alakuló identitását, mint ahogy a gyerekek viselkedése a címkéket. A skatulyák sokszor önbeteljesítő jóslatként funkcionálnak, azaz a gyerek valóban elkezd úgy viselkedni, hogy tudattalanul vagy tudatosan kommunikált elvárásainkat visszaigazolja. Gyakran még a pozitív címkék is ártalmasak, mert azt az üzenetet közvetíthetik, hogy csak akkor szerethető, ha megfelel a szülők elvárásainak. Érdemes inkább kerülni az ilyen kijelentéseket és kíváncsisággal kísérni a gyerek fejlődését, nyitottnak lenni arra, hogy ki is ő valójában.
Különböztesd meg a saját élményeidet az övétől! Ahhoz, hogy tisztán lásd a gyerekeidet, először a saját múltaddal kell szembenézned. Hogyan bántak veled a szüleid, milyen mintákat hozol? Ismétled a veled kapcsolatos viselkedésüket, vagy mindent teljesen máshogy szeretnél csinálni? Lényeges, hogy ki tudj lépni a szüleiddel való azonosulás–ellenazonosulás leegyszerűsítő köreiből, és a gyerekeidre hangolódva képes legyél egyedi megoldási módok kidolgozására.
Élvezd a velük töltött időt! A gyerekeid iránt mutatott kedves és kíváncsi attitűd rendkívül értékes. Tulajdonképpen az egyik legjobb dolog, amit tehetsz értük, hogy őszintén örömödet leled a velük töltött időben. Szívből tudsz nevetni a fantasztikus dumáikon, elcsodálkozol a gondolkodásukon, érdeklődve figyeled, ahogyan a játékaikon keresztül kifejezik önmagukat.
#2 Azt tapasztalja meg, hogy biztonságban van
Legyél egy olyan biztos pont a gyerekeid életében, ahonnan felfedezhetik a világot! Egy hely, ahol mindig fel tudnak tankolni, hogy aztán szabadon tudjon pörögni az érdeklődésük motorja, ne kösse őket az irántad érzett aggodalom, vagy az, hogy a te várható reagálásodat kelljen monitorozniuk. Ehhez arra van szükség, hogy stabil, megbízható és konzisztens legyél a velük való kapcsolatodban, amelyet a szeretet, a melegség, a gondoskodás jellemez.
Ha a széltől is óvod őket, akkor nem tanulják meg, hogy képesek helyzeteket megoldani, kihívásokat sikeresen kezelni, az érzelmeiket szabályozni. Lásd el inkább eszközökkel őket ahhoz, hogy később is biztonságban érezzék magukat a nagyvilágban. Az is lényeges, hogy a máshonnan jövő igényeidet ne told rá a gyerekeidre, azokat ne nekik kelljen kielégíteniük (például ha magányos vagy). Ha a gyereked az életed, az előbb-utóbb problémákat szül és túlságosan nagy nyomást helyez rá. Mutass inkább példát arról, hogy milyen egy független, gazdag, elégedett élet, aminek persze fontos része a gyereked, de nem a kizárólagos értelme.
#3 Fordulhat hozzád megnyugtatásért
Amikor valami stressz éri a gyereket (megijedt, álmos, elesett stb.) a szüleihez fordul támogatásért, megnyugtatásért. Ilyenkor reflektálj arra, hogy mi történt vele, tükrözd vissza az érzéseit, jelezd, hogy megérted őt. Miközben együttérzést fejezel ki, érdemes észben tartanod, hogy ezek elsősorban a gyereked egyedi érzelmei: nem feltétlenül olyan amplitúdóval és időtartamban éli meg őket, ahogyan te annak idején. A túlóvás helyett segíts kifejleszteni azokat a képességeket, amikkel tolerálni tudja a stresszt jelentő ingereket, és felnőttkorában is szabályozni tudja az érzelmi állapotait.
A gyerekkorod újraélése
Előfordulhat, hogy mi magunk sem éltünk meg biztonságos kötődést az elsődleges gondozóinkkal, vagy feldolgozatlan élményeink vannak a saját gyerekkorunkból. A fájdalmas múltbéli emlékekkel való tudatos foglalkozás létfontosságú, hiszen a gyerek érkezése kiválthatja a bennünk lévő, régről hozott feszültségek újraélését. Megeshet például, hogy valaki azért nem tudja szülőként elfogadni a gyereke szeretetét, mert az egész helyzet annak gyötrelmét eleveníti fel benne, hogy gyerekként ő sem érezte magát soha szeretve. Ha ezeket a mélyről jövő, zsigeri reakciókat le tudod szedegetni a gyerekeddel való kapcsolatodról, mázsás súlyoktól szabadíthatod meg. Esélyed lesz megismerni őt, hiszen nem a saját projekcióiddal fogsz folyamatosan hadakozni.
