Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekek hogylétére nincs negatív hatással, ha csak az egyik szülővel él együtt, derül ki egy kutatásból. Az egyedülálló szülők pedig sokkal nagyobb számban vannak jelen, mint ahogy azt gondolnánk.
Az Egyesült Királyságban 2009 és 2017 között 27 834 családot kísértek figyelemmel a szakemberek. Azok a gyerekek, akik egyszülős családban nőnek fel, jellemzően ugyanannyira, vagy elégedettebbek voltak azoknál, akiket két szülő nevel. A Science Alert által bemutatott kutatásban az életükkel való elégedettségüket, a társas kapcsolataik minőségét vizsgálták, valamint a családi életük minőségéről kérdezték a gyerekeket.
Nem okoz kárt a gyerek fejlődésében
A vizsgálat mögött álló kutatók arra kérik a kormányt és az egyszülős családokkal foglalkozó szervezeteket, hogy próbáljanak leszámolni azzal az előítélettel, miszerint nehezebb és rosszabb azoknak a gyerekeknek a sorsa, akiket csak az egyik szülő nevel. Több szervezet is régóta foglalkozik az egyszülős családok segítésével és támogatásával, ezáltal első kézből tudják, hogy milyen erősek és sokszínűek ezek a családok.
Az egyszülős háztartásokat vizsgáló kutatás eredményei az ilyen felállású családokról kialakult tévhiteket hivatott megcáfolni, ahogy azt is megmutatja, hogy a gyerekekre nincs negatív hatással, ha egyedülálló szülő neveli őket. A tanulmány készítői szerint
a gyermek jóllétének legfontosabb tényezője a pozitív és egészséges kapcsolatok jelenléte.
Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk
A kutatócsoport azt is szeretné megvizsgálni, hogy milyen változatos lehet a család szerkezete. Az eddigi eredmények szerint háromból egy családban a vizsgált évek legalább egy bizonyos időszakában jelen volt az egyszülős felállás. Ugyanebben az időszakban minden hetedik egyedülálló szülő kezdett élettársi vagy házastársi kapcsolatban – meglepő módon az esetek háromnegyedében a gyermek másik biológiai szülőjével. Az eredmények szerint az Egyesült Királyságban élő családok 24 százaléka egyszülős, az együtt élő szülők 13 százalékot, míg a házastársként élők 63 százalékot tesznek ki. Nemcsak az egyszülős család előfordulása gyakoribb, mint azt korábban megállapították, de a szülői és gondozói kapcsolatok is sokkal összetettebbek, és sokszor túlmutatnak a háztartási egységen.
Különösen a gyermekjóléti hivatalokban dolgozó szakembereknek kell figyelemmel kísérniük a modern családok alakulását, és fontos szem előtt tartani azt is, hogy a válások következtében a különélő szülő nem minden esetben tűnik el teljesen. A szakértők hangsúlyt fektetnek a gyermek jóllétét biztosító tényezőkre is, azon kívül, hogy hány szülővel él együtt, kiemelten fontos a szélesebb támogatói közeg kialakítása, hiszen a nagyszülők által nyújtott segítség leginkább az egyszülős családoknál volt jellemző.
Érdemes lenne változtatni azon a politikai állásfoglaláson, miszerint az egyedülálló szülők automatikusan problémát jelentenek a gyermekek számára. Ehelyett csapjuk ezt is inkább a tudomány által megcáfolt, téves felvetések listájához – csakúgy, mint azt a tévhitet, hogy a meleg szülők gyerekei hátrányos helyzetben vannak.
