Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyereknevelésből általában az apáknak jut a legélvezetesebb rész, a játék a gyerekkel, miközben az anyára hárulnak a mindennapos kötelező teendők, és az ezzel járó mentális teher is. De ha az apák ebből is jobban kivennék a részüket, mindenki boldogabb lenne.
Bár manapság egyre több családban jellemző a munkamegosztás a gyerekek körül, mégis nagyon sok olyan teendő és láthatatlan munka van, ami az anyákra hárul. Fejben tartani a mindenféle időpontokat, a szülinapi kívánságokat, az allergiákat – a legtöbb családban ezekért az anya felelős. És akkor nem beszéltünk még a mindennapi teendőkről, például az öltöztetésről, a reggeli/vacsora készítéséről, az oviba, suliba vagy edzésre szállításról, és még lehetne sorolni a különböző feladatokat. Mindezt úgy, hogy mellette az anya dolgozik és háztartást is vezet.
Ehhez képest a legtöbb családban az apáknak jut a krémje, például az esti fürdetés vagy egy apás kimozdulás otthonról – amíg anya takarít, vagy jobb esetben magára fordítja azt a pár órát. Nem véletlen hát, hogy az apák boldogabb szülők, mint az anyák, derült ki a riverside-i Kaliforniai Egyetem friss tanulmányából.
A szakemberek három kutatást elemeztek, melyekben összesen 18 000 felnőtt nyilatkozott arról, hogy mennyire elégedett az életével, és hogy a szülők mennyire boldogok a gyerekeikkel eltöltött időben. Az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy más tevékenységekhez képest a szülők boldogabbak, ha a gyerekeikkel lehetnek, és az apák sokkal boldogabbak ilyenkor, mint az anyák, írja a Motherly.
Ennek az oka pedig nagyon prózai: az apák rendszerint játszanak a gyerekekkel, míg az anyák számára a közös időt nagyobb részt a mindennapi rutinfeladatok teszik ki. Ez pedig, akárhogy is nézzük, mégis csak munka, és nem meglepő, ha az anyáknak ezek után kevesebb energiájuk marad arra, hogy a gyerekekkel játsszanak. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a legtöbb családban az anya a „rossz zsaru”, ami egy kifejezetten hálátlan szerep.
A megoldás azonban nem olyan egyszerű, hogy akkor azt mondjuk, az anyák játsszanak többet a gyerekükkel, hiszen attól még az egyéb teendők nem tűnnek el. Helyette inkább arra lenne szükség, hogy tudatosítsuk: az apák nemcsak játszópartnerek, hanem egyenértékű szülők, akik képesek arra, hogy kivegyék a részüket az egyéb terhekből. Azért, hogy mi is játszhassunk egy kicsit.
