Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyre több szó esik mostanában a mosható pelenkákról, párhuzamosan a zero waste témájának előtérbe kerülésével. Ahogy egyre többünkben realizálódik, hogy a jelenlegi ütemben zajló szeméttermelés egyszerűen fenntarthatatlan – nem véletlenül kongatják a vészharangot a sajtóban és a közösségi médiában –, próbálunk megoldásokat keresni a hulladékmennyiségünk csökkentésére.
Amikor szülőkké válunk, ráébredünk arra, hogy a családos életmód mennyivel több szemetet termel. Ebben is az egyik fő bűnös az eldobható pelenka. Mivel a szobatisztaság elérése manapság akár 3 évig is eltarthat, és főleg az első életév után jelentősen megnövekszik a babák napi pelenkaigénye – akár napi 8-10 darabra is szükség lehet – igen hamar az az érzésünk támad, hogy ez így nem tartható fenn, semmilyen szempontból. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs rendben ez a rengeteg szemét és pazarlás.
Persze sokat hallani egyévesen már gyönyörűen biliző babákról, főleg az idősebb generáció tagjaitól – de a mai gyerekközpontúbb nevelési trendek már mást diktálnak, az erőszakosabb módszerek ki vannak zárva. Marad a kínlódás az egyre többet mellépisilő és egyre nehezebben pelenkázható totyogósokkal. És a hatalmas pelenkahegyek. Vagy mégsem? A fenti problémákra választ keresve fordult a figyelmem egy-két hónapja a mosható pelenkák felé – és persze azért is, mert a hordozás kapcsán sok hasonló szemléletű anyukával ismerkedtem meg, akiktől korábban már hallottam erről a pelenkázási módszerről.
Miről van szó? Néhány adat a mosiról
A mai pelenkák már egészen mások, mint anyáink és nagyanyáink idejében. Ezek gyönyörűen kivitelezett, speciális vízzáró, ám levegőző réteggel bevont (úgynevezett PUL) külsőből és természetes, általában bambusz vagy pamut anyagból készült belső részből állnak. Nem olcsók, sőt egyes darabok akár 10 ezer forintra is rúghatnak, de Kínából akár 1000 Ft/darab áron is rendelhető elfogadható minőségű pelenka. Egy kezdőkészlet kialakítása nagyjából 80-100 ezer forint, ezzel vásárolható meg egy körülbelül 8-10 külsőből és 18-24 belsőből álló készlet, amellyel nem kell naponta mosnunk ahhoz, hogy mindig legyen elegendő tiszta pelus kéznél. Persze ez az ár attól is függ, hogy újonnan vagy használtan vásárolunk, ezeknek a pelenkáknak ugyanis nagyon élénk másod- és harmadlagos kereskedelme van – ez egyben azt is jelenti, hogy könnyen túl tudunk adni a feleslegessé vált darabokon.
Zavarba ejtő a sokféleségük, nemcsak a szín, hanem a forma és a típus tekintetében is. Kezdőként könnyű elveszni a szakkifejezések, rövidítések és a „mamiszleng” tengerében.
Ezt megkönnyítendő, több webshop igen informatív pelenkakódexet állított össze, mások olyan bemutatótermet tartanak fenn, ahol ingyenesen a babánkra próbálható a pelus; van mód kölcsönzésre, tanácsadásra, pelenkatapogatásra is. A különböző Facebook-csoportok és moshatópelenka-klubok is nagy segítséget nyújtanak, amelyekben segítő közösségként működve látják el egymást tanáccsal az anyukák. Van egy úgynevezett „Moshatópelenka-misszió” nevű csoport is, ahol a rászoruló családok számára igyekeznek kezdő pelenkakészletet biztosítani.
Az első nehézségek – szakzsargon, kudarcok, mentorálás
A szakkifejezésekről (wahm, aio, sio, prefold, pul és még sorolhatnám) már említést tettem, de ezen egy kis olvasgatással hamar túl lehet lendülni. Ezt a fajta pelust kicsit nehezebb összeállítani és a babára adni, mint az eldobóst. Itt is vannak tépőzáras és patentos fajták, de az összerakott belső és külső könnyen szétcsúszhat egy ficánkoló baba alatt. Nekem mindenesetre ezzel hosszabb ideig tart egy-egy pelenkázás.
Nyilvánvalóan több munka és fáradozás a pelenkák tisztítása és előkészítése, betöltése, mint az egyszer használatos „papír” pelenka esetében. A használt pelenkákat ugyanis ajánlatos kiöblíteni, mielőtt betesszük a gépbe, és ez persze plusz macerával jár. Engem ez egyáltalán nem visel meg, pedig plusz két vizesvödörnyivel több hellyel kell számolni a fürdőszobában, és ezeket sokszor emelgetni is kell.
Eleinte sok lehet a kudarc és ázhat a pelus: talán nem megfelelő méretet vagy fazont választottunk, esetleg a töltés nem volt jó. Nagyon fontos, hogy ebben a kezdeti időszakban segítséget kapjunk: a legjobb, ha egy ismerős, már mosis anyuka személyében, aki úgymond mentorál minket. Nekem nagy szerencsém volt, mert egy önzetlen és kedves anyuka sokat segített a kezdetekben, főleg azzal, hogy már meglevő készletéből többet odaadott kipróbálásra. De a meg- és átbeszélések, a panaszok megvitatása is sokat jelent, ha az ember már-már feladná. Ha ez nincs, maradnak az internetes lehetőségek és a mintabolt, amelyekről már fentebb említést tettem – természetesen ez is járható út.
Akkor nézzük a hátrányokat!
Ahogy belerázódunk a mosizásba, jobban rálátunk az előnyeire és hátrányaira is.
Magasabb költségek
Nekem elsősorban a költségessége volt a megterhelő – persze ezt sokan vitatják, és sok példa van arra is, hogy valaki kevés pénzből is viszonylag kis készlettel zökkenőmentesen megoldja a dolgot – ez nekem nem sikerült. Számomra biztos, hogy negatív lesz anyagilag a dolog, de azért, mert viszonylag későn, a gyerek másfél éves korában fogtunk bele, ráadásul sok bölcsőde is elzárkózik a használatától, igaz, ez ügyben egyre több jó példáról is hallani. Újszülöttkortól használva és több testvér esetén viszont bizonyára pozitív lenne a szaldó.
Tartósság
Számolni kell azzal is, hogy bár tartósak, de nem örök életűek ezek a darabok – bár ezt az anyukák nem mindig veszik figyelembe, ezért ha használt pelust veszünk, nem árt, ha körültekintők vagyunk. Mintha a gyártók is kezdenének ráérezni erre, és gyengébb minőségben kezdenék előállítani a pelusokat – persze lehet, hogy ez csak városi legenda.
Túlfogyasztás
Az viszont elég gyakori, hogy az anyukákat elkapja a gyűjtőszenvedély – nem hiába vannak gyönyörűen, anyamágnesként kialakítva a minták –, és hatalmas készletet halmoznak fel, folyamatosan újabb és újabb darabokat vásárolnak. Ennek persze mindenki egyéni pénztárcája (és józan esze) szab határt.
Mosás, víz- és energiafelhasználás
A mosás-tisztítás nyilvánvalóan több fáradság, ahogy említettem már, és itt jön a képbe a sokat vitatott energia- és vízfogyasztás, amelynek kapcsán a legtöbbet kritizálják ezeket a fajta pelenkákat. Egy korábbi cikk amellett foglalt állást, hogy ha magasabb hőfokon mossuk és szárítógépben szárítjuk ezeket a darabokat, akkor az összkibocsájtás és energiafelhasználás szempontjából egyáltalán nem vagyunk előrébb. A Facebook-csoportokban is sok a vita arról, vajon megnő-e a víz- és áramfogyasztás és mennyivel; többen számításokat és táblázatokat is készítettek erről. Van, aki így, van, aki úgy nyilatkozik – az én tapasztalatom egyértelműen az, hogy többet mosok, több víz és mosószer fogy, bár természetesen mindig teletöltöm a mosógépet és a pelusokat a többi ruhával együtt mosom.
A szárítógép funkciót én nem használom, de úgy érzékelem, hogy nagyon sok anyuka igen. Az biztos, hogy nagy könnyebbséget jelent egyrészt a teregetés elkerülése, másrészt a száradási idő lerövidítése miatt, ami különösen télen fontos szempont. A pelenkákat nem muszáj 60 fokon mosni, lehet alacsonyabban is, akkor viszont nem árt némi speciális, környezetbarát fertőtlenítőszert adagolni az előmosáshoz – ez viszont megint költségnövekedést jelent.
Ugyanakkor az energiafelhasználást nem tartom kontra érvnek, ugyanis zöld módon is lehet energiát termelni, a szemetet viszont valahova tenni kell, ha már az űrbe nem lőhetjük ki. A víztisztítást pedig ma már környezetbarát módon, biogázt, baktériumtenyészeteket felhasználva saját energiából meg lehet oldani, tehát – a szükséges feltételek megléte esetén – nem is olyan energiaigényes folyamat a vízkezelés.
Mosószer
A mosószer kapcsán meg kell jegyezni, hogy jó, ha úgynevezett öko (például foszfátmentes) mosószerekkel mossuk a pelenkát, a bababőr védelme és a biológiai lebomlás miatt, az öblítőt pedig elfelejtjük, mert ez utóbbi rontja a belső rész nedvszívó képességét. Helyette az ecet+víz kombinációt használhatjuk – ez utóbbi még olcsóbb is. Itt is jó, ha figyelünk arra, hogy nagy kiszerelésűt, hazait és ha lehetséges, akkor visszaváltható flakonos mosószert válasszunk, máris sokkal kisebb a környezetterhelésünk – több ilyen magyar gyártó is létezik, például ők és ők.
Szagok és csomagnagyság
Én úgy tapasztaltam, hogy valóban szagosabbak a mosipelusok, mint a sokszor illatosított eldobós társaik. Sok kifejező jelzőt olvastam erről, úgymint „állatkert szag”, „leo szag”, „majomház”, „tini nindzsa”, „aluljáró”, „elefántház”, „cirkuszi állatsereglet”, „nyilvános wc”, „bagzó macska jelölése” „istálló”… Hát igen, ebben a pelenkában nincs se nedvszívó poliakrilát gyöngy, se semmiféle szagosító vegyszer, csak természetes anyagok, így csodát se várjunk – persze megfelelő tisztítással-előkezeléssel ezek a tünetek enyhíthetők.
Ez a pelenka valamivel nagyobb popsit eredményez a babáknál, amit a ruháknál is figyelembe kell venni, de ez utóbbi nem okozott nekem olyan nagy gondot – ez persze attól is függ, hogy mennyire tömjük meg a pelenkákat. Pár száz forintért kapható úgynevezett body hosszabbító is a probléma kiküszöbölésére.
Amiért mégis érdemes
Megoldás: nincs szemét!
Ezt a pontot háromszor akkora betűvel kellene írnom, mert számomra ez volt a döntő érv – másik a nagyon sok pisi, de ez nem a moshatótól oldódott meg, hanem a folyadékfogyasztás csökkentésével. Az ember egy idő után eljut arra a pontra a háztartás vezetése közben, hogy úgy érzi, ez a szemétmennyiség már tarthatatlan. Nekem nagyon nagy könnyebbséget jelent, ha valamivel végre nem termelek hulladékot, és egyre jobban kezd idegesíteni, ha bármi mással igen. Tudván, hogy még a szelektíven gyűjtött hulladéknak is csak igen kis százaléka hasznosul, a pelenkák lebomlása pedig legalább 500 év – bár, az óceánból épen kikerülő 40-50 éves tejeszacskókat látva, ezt a számot is kevesellem.
Nincsenek vegyszerek, egészségesebb babapopó
Bár mindenki más és más motivációból vág bele a mosizásba – sokan a környezetvédelem, mások a szép minták vagy a divat miatt –, van, aki számára az a fontos, hogy gyermeke bőre nem érintkezik annyi felesleges vegyszerrel a pelenkás időszak évei alatt. Van, akinek a babája allergiás az eldobós pelenkákban található vegyi anyagokra, az pedig bizonyított, hogy a hőmérséklet magasabb a műanyag pelusban, mint az eldobósban. Az utóbbiban található nedvszívásért felelős poliakrilát gyöngyök pedig túl jó munkát végeznek, és a bőr saját nedvességét is elvezetik, a moshatóban viszont jó a szellőzés és krémezni sem szükséges.
A gyűjtőmánia jó érzés
Említettem, hogy sok anyuka átesik a ló túloldalára a készlet kialakításánál, ami főleg azért gond, mert a fő szempont mégiscsak a környezetvédelem, ami miatt vállaljuk az ezzel járó többletmunkát. A hatalmas készlet pedig nem túl környezetbarát. Ugyanakkor tényleg jó érzés a szép pelusokkal foglalkozni, előkészíteni, rendezgetni őket, ezt már én is tapasztalom.
Meggyőződés és elköteleződés
Nem tagadható, hogy a mosizáshoz kell egy jó adag elköteleződés és meggyőződés is – mondja Kriszta, a mentorom, aki már a harmadik gyerekével mosizik a négyből. Nekem mégsem kérdés, hogy ezt a sokszor nehezebb, fáradságosabb utat választom, amivel mind a gyerekemért, mind a környezetemért sokat tehetek, ráadásul minden fogyasztói döntés egy-egy szavazat is, amivel alulról építkezve előbb-utóbb eredmény érhető el a gyártók irányába is – magyarázza.
Kapudrog és szemléletformálás
Az egészben az az érdekes, hogy amint az ember fokozatosan rálép erre az útra, egyre messzebb jut rajta: egyfajta kapudrogként is működik a mosi. Nálam legalábbis így volt: azóta egyéb területeken is váltottam mosható alternatívákra, például az arcmosó korongok, a tisztasági betét, a textilzsebkendő, az intimkehely is alapfelszerelés lett, és a csomagolásmentességre is sokkal jobban figyelek a vásárlásnál. Nem is beszélve arról, hogy a saját fogyasztói magatartásunk átalakulásával fenntarthatóbb mintát mutatunk a gyerekeinknek is, akiknek már magától értetődők lesznek a környezetbarátabb megoldások.
Szemléletformáló eszközről beszélünk tehát, amely a szülőket környezettudatosabb irányba fordítja, amerre a maguk kedvéért talán nem indulnának el, a gyermekük érdekében és azok jövőjéért is aggódva mégis hajlandóak több áldozatot hozni – és ennek rengeteg pozitív hozadéka lehet az egész társadalom szempontjából is.
