Szülőként mindenki azt szeretné, ha a gyermeke boldog lenne. Tuti recept azonban nincsen, mert mindannyian mások vagyunk. Mégis van néhány általános tanács, amit érdemes betartani.
Vajon boldog a gyerekem? Elég jó anyja vagyok? Sok szülőben megfordulnak ezek a gondolatok, amikor éppen a gyerekével küzd, mert földhöz vágja magát a boltban egy csoki miatt, vagy lelöki otthon a teli müzlistálat, mert ő nem azt vagy nem abba kérte. Közben pedig mindenkinek van olyan ismerőse, akinek a gyereke egy angyal, mindig együttműködő, és bármit kérnek tőle, azonnal megcsinálja. Persze, hogy elkezdjük magunkat a másikhoz hasonlítgatni, és keressük az okokat, amiért látszólag neki könnyebben megy a gyereknevelés. Cziglán Karolina pszichológus tanácsai önmarcangoló szülőknek.
Mindenki szeretné, ha boldog lenne a gyermeke, de ez a cél olykor frusztráló is, mert nincs rá biztos recept, így garancia sincs a sikerre. A szülő első feladata, hogy elfogadja: mindent megtesz, ami rajta múlik, de csak remélheti, hogy boldog ember lesz a gyermekéből.
Hangolódjunk rá magunkra és a gyerekre!
A legfontosabb, hogy tudjuk, nem attól lesz boldog a gyerek, hogy a szülő hibátlan, például, hogy mindig türelmes, mindig következetes, hogy pontosan eltalálja, mi a legmegfelelőbb reakció az adott helyzetben. Az ilyen elvárások önmagunkkal szemben görcsössé tehetnek, és még csalódottabbak leszünk, ha valami nem a terveink szerint alakul, például, ha átélünk egy hullámvölgyet a gyerekünkkel való kapcsolatban.
Az anyákat és apákat leginkább az segítheti a gyermeknevelésben, ha igyekeznek ráhangolódni saját érzéseikre és a gyerek igényeire. Egyik sem könnyű! Saját magunkat azért fontos figyelni, hogy érezzük, minket egy helyzet hogyan érint, számunkra miről szól, például miért ez vagy az bosszant fel annyira. Sokszor bennünk magunkban van a feszültség oldásának kulcsa, nem mindig a gyerek viselkedésére kell hatni. Ha a szülő saját magát meg tudja nyugtatni egy viharos helyzetben, utána sokkal könnyebben rátalál a jó mondatra, hangnemre, amivel a csemetét is segítheti.
Jöjjünk rá, miért toporzékol!
A gyerekre való ráhangolódás azt jelenti, hogy ne sablonok szerint próbáljuk nevelni, például „azt mondják, ha hisztizik a gyerek, így kell tennem”. Hanem figyeljük meg, ő most hogy van, mire reagál, mire lenne szüksége. Azaz merjünk a valóságnak, nem pedig az elméleteknek megfelelő választ adni! Egy toporzékoló gyerek száz-féle okból toporzékolhat, mással segítünk, ha fáradt, ha az igazságérzete sérült, ha figyelemre vágyik vagy, ha csalódott valami miatt.
A stabil szülői háttér is fontos
Ritkán gondolunk rá, de ha boldog gyereket szeretnénk nevelni, akkor a gyerekkel való kapcsolaton túl a szülői szövetségre legalább annyira érdemes figyelnünk. A gyerek biztonságérzetének forrása, ha látja, hogy a szülők jól érzik magukat a bőrükben, és egymást is szeretik, támogatják. Ez egy megtartó erő, amire támaszkodva merheti megélni a gyerekségét. Például nem kell villámot hárítania a szülők között, nem kell egyik vagy másik mellé állni, vagy átélni a köztük lévő érzelmi távolság miatti üresség nyomasztó érzését.
Ha tömören akarnánk megfogalmazni, mi a boldog gyerek nevelésének kulcsa, azt mondhatnánk: fogadjuk el a magunk, gyermekünk és szülőtársunk esendőségét, tökéletlenségét, és ezzel együtt próbáljunk szeretetteli együttérzéssel fordulni magunk, gyermekünk és szülőtársunk felé.
Cziglán Karolina a Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyv írója, korábban több éven át a Díványon írta meg szakértői tanácsait.
