Miért versenyeztetik annyit a gyerekeket?

Olvasási idő kb. 5 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Nehéz dolga van annak, aki azt szeretné, ha a gyereke úgy sportolna, hogy nem versenyez. Pedig a versenysport messze nem a mozgás öröméről szól, és hát az egészségestől is igen távol van. Le a versenyfétissel!

Nem hiszek a versenysportban. A sportolásban hiszek, abban, hogy az ember mozgásra született, nem ücsörgésre. Hogy futkározni, ugrabugrálni öröm, megmászni valamit siker, hogy erősnek, gyorsnak, lazának és ügyesnek lenni szuper érzés, a fizikai terhelést bírni menő. Hogy mozgás, sportolás nélkül hosszú távon nincs egészség, ami ugyebár mindennek az alapja.

És hát, tegyük hozzá, a mai gyerekek annyit ülnek az iskolában, meg a telefonjuk fölé görnyedve, hogy valahogy ki kell mozogniuk magukat, már csak emiatt is úgy gondolom, hogy valamit, mindegy mit, de sportolni kell.

Hát, sok sikert hozzá, hogy ezekhez a nem túl magas elvárásokhoz megfelelő mozgási lehetőséget is találjunk.

A helyzet ugyanis az, hogy a sportolásról mindenkinek a versenyzés jut eszébe. Mintha az valami természeti törvény lenne, hogy a kettő együtt jár. Kipróbáltam, az edzők nem is igazán értenek, amikor arról beszélek, hogy mi nem szeretnénk versenyezni, csak sportolni. Akkor minek az egész?

Járt a gyerek táncolni, gondoltam, a szereplés részét letudják néhány fellépéssel. Hát nem. Kiderült, hogy előbb-utóbb országos versenyeken kell részt venni. Járt lovagolni, még önállóan vágtázni sem tudott, és még egyet sem ágaskodott vele egy megriadt állat, de már be akarták nevezni egy versenyre. „Kezdő kategória is van, gyere nyugodtan!”. Hát kösz, inkább nem. Nem részletezem, kipróbált egy csomó sportot, de pár hónap után mindenhol jött a hír, hogy irány a verseny, de szuper lesz! 

Fotó: Shutterstock

Nem azért, mert olyan ügyes lenne, cseppet sem. Hanem azért, mert ha sportról van szó, valamiért az az alapértelmezett, hogy mindenki versenyez, hadd szokják. Csak hát ő nem szeret versenyezni, egyáltalán nem érzi szupernek, ha versenyre kell készülnie és rohangálnia, ő csak úgy sportolni szeretne, de azt úgy nem igazán lehet.

Pedig kínosan vigyázunk rá, nehogy valami támogatott sportegyesületbe vigyük a gyereket. Ezeknek ugyanis tényleg csak egyetlen céljuk van: versenyezni, eredményeket elérni, érem a nyakba, és bejutni az országos bajnokságra, vagy még tovább. Még a csapatokat is úgy hívják, hogy U12, meg hasonlók, amiben az U az utánpótlást jelenti. Nem magadért sportolsz, kishaver, hanem hogy legyen nekünk utánpótlás, csak hogy érzed, hol a helyed.

Persze, nincs a versenyzéssel semmi baj, ha valaki ezt szereti, és vállalja. Én készséggel belátom, hogy vannak, akik ennyire nagyon szeretnek sportolni, a verseny az éltető elemük, a siker a múzsájuk. Ha így van, csinálják, le nem beszélném őket róla.

Csakhogy mi nem vagyunk ilyenek, belőlünk hiányzik a versenyszellem így családilag. És ami a fő: nem akarunk semmit sem alárendelni a sportnak, főleg nem a családi életünket. Nem akarjuk, hogy a délutánok meg a hétvégék arról szóljanak, hogy éppen milyen edzésre, vagy versenyre kell mennie a gyereknek, és még mi kérjünk bocsánatot, ha néha együtt akar lenni a család.

Nem szeretném azt sem, ha hetente két óránál többet kellene az edzésekre rászánni, mert normálisan szerintem ennyi az, amennyi belefér egy iskolás gyerek életébe anélkül, hogy a többi, legalább olyan fontos dolog rovására menne.

Van az úgy ugyanis, hogy a gyerek nem külső elismerést vár a sporttól, egyszerűen csak jól érzi magát tőle. Mellette pedig zenét is tanul, találkozik a barátaival, játszik a kutyájával, verseket ír, és még ezer más dolgot csinál, amik pont ugyanolyan fontosak az életében pillanatnyilag. Érdekes, sem a zeneiskola, sem a kutya nem akart soha úgy rátelepedni az életére, mint a sport, és egyik sem mondta még, hogy ha nem versenyzel, akkor fel is út, le is út.

Pedig azért, lássuk be, a versenysport hosszútávon marhára nem az egészségről szól, sokkal inkább a kilókról, századmásodpercekről, és főleg a pénzről. Értem én, hogy ezek is fontos dolgok, mert ezeket hívják együttesen sikernek. Csak hát én nem szeretném, ha a gyerekem önbecsülése egy századmásodpercen múljon, sem pedig azt, hogy napokig ne ihasson még vizet sem, hogy megfeleljen a mérlegelésen. És azt sem szeretném, ha mindezekért az edző bácsi papuccsal verné, meg ordítozna vele, mert az eredmény a legfontosabb. Bár nyilván nem minden edző bácsi ordítozik, meg veri papuccsal a gyerekeket, akinek nem inge, ne vegye magára.

Megmondom, hogy mi a másik bajom a versenysporttal: az, hogy több a néző, mint a sportoló. Attól pedig még senki nem lett sem egészségesebb, sem kitartóbb, hogy egy lelátóról drukkolt a kedvenc csapatának/versenyzőjének.

Fotó: Shutterstock

Van egy tippem: ha tényleg egészséges fiatalokat szeretnének, akkor ne lelátókat építsenek, hanem sok-sok edzőtermet, ahová bárki bemehet anélkül, hogy fülön fognák, és versenyezni vinnék, vagy állandóan a kispadon ültetnék, mert nem elég ügyes. Ahol tényleg a sportolás számít, és nem az eredmény.

Hetente háromszorjárok egy fitness terembe alkalmanként ezerért, és sosem értettem, hogy miért edz kőkeményen ott mindig egy sereg diáklány, annak ellenére, hogy még a heti két extra tesiórát sem válthatják ki az itteni edzésekkel. Úgyhogy megkérdeztem, és kiderült: azért, mert itt nem piszkálják őket sem a teljesítménnyel, sem pedig versenyre nem akarják elrángatni őket. Mindenki olyan edzésre mehet, amihez éppen kedve van, és ha ügyetlen vagy dagi, nem kiröhögik, hogy mit keres ez itt, hanem folyton dicsérik, amiért eljár, és fejlődik.

Nekem van egy tippem, hogy melyikük fog később felnőttként, külső nyomás nélkül is szívesen sportolni az egészségéért. Valószínűleg nem az, akit az eredményekért hajtottak, hanem aki már gyerekként is élvezte az edzéseket. Persze a kettő nem zárja ki egymást, mégis mennyivel jobb lenne, ha a sport a valódi értelméről szólhatna gyerekkorban: az örömről és az egészségről, nem pedig a teljesítményről.

Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Belső Noémi Olga
Belső Noémi Olga
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Világom

A Gulag titkos börtönnyelve ma is él: kiberbűnözők használják

A titkos nyelvek évszázadok óta segítik a különböző közösségeket abban, hogy kívülállók ne értsék meg a beszélgetéseiket. Oroszországban azonban létezik egy kifejezetten érdekes nyelvi rendszer, amely a bűnözői világból indult, majd a Gulag táborokon keresztül milliókhoz jutott el – és ma is él egy bizonyos formában.

Offline

Elfogyott a vászna, azbesztcement lapokra festett zománcfestékkel – ma milliókat érnek Picasso remekművei

A második világháború utáni hiánygazdaságban nem volt könnyű művésznek lenni: Pablo Picassónak sem spanyol vászon, sem drága olajfesték nem jutott, amikor 1946-ban berendezte műtermét a dél-franciaországi Antibes kastélyában. A zseniális alkotó azonban nem jött zavarba: olcsó háztartási zománcfestékkel, valamint építkezésekről maradt azbesztcement lapokra skiccelte fel a huszadik század legmeghatározóbb remekműveit.

Édes otthon

Itt a friss lista: 30 magyar településen rendeltek el vízkorlátozást

A tartós kánikula és a hirtelen megugró lakossági vízfogyasztás miatt rendkívüli intézkedések bevezetésére kényszerültek Zala megye számos településén. A Zalavíz Zrt. hivatalos tájékoztatása szerint a víziközmű-rendszer tartalékai teljesen kimerültek, így a szolgáltatási területen nemcsak jelentős nyomáscsökkenésre, hanem egyes helyeken már átmeneti vízhiány kialakulására is számítani lehet a következő napokban.

Életem

Normális a Velencei-tó rekordalacsony vízszintje: rosszul gondolkodunk a jelenségről

A Velencei-tó vízszintje Agárdnál elérte a történelmi mélypontnak számító 53 centimétert, ami a hajóforgalom leállításához vezetett. Dr. Boromisza Zsombor, a MATE egyetemi docense és tájépítészmérnöke szerint azonban a probléma nem a vízhiányban, hanem az alkalmazkodási válságban gyökerezik, mivel hibásan és mereven egy üdülésre optimalizált medenceként gondolkodunk a tóról.

Életem

52 ezer forintos büntetést kockáztat a magyar sofőrök fele

Egy friss német kutatás szerint az autósok több mint fele bevallotta, hogy vezetés közben már használta a mobilját. A jelenség Magyarországon sem ritka, egy hazai felmérés alapján a sofőrök közel fele nyúlt már kézben tartott telefonhoz menet közben, pedig ezért akár 52 ezer forintos bírság és 3 büntetőpont is járhat.

Mindennapi

Nyári veszély az utakon: erre figyelmezteti az autósokat a Kamara

Országszerte zajlik az aratás, ezért a következő hetekben több kombájnnal, traktorral és szállítójárművel találkozhatunk a közutakon. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara arra kéri az autósokat, hogy ezek mellett a megszokottnál is óvatosabban közlekedjenek.

Édes otthon

Tönkreteheti a fát, ha így szeded le a gyümölcsöt

A gyümölcsszüret végén hajlamosak vagyunk a nehezen elérhető, legfelső ágakon hagyni az utolsó szemeket azzal a megnyugtató gondolattal, hogy jó lesz az a madaraknak. Ez a jóhiszemű zöld reflex azonban hatalmas csapda a kertünk számára. Ha a fán felejtett cseresznye sérült vagy rothadni kezd, az aszalódó szemekből úgynevezett „gyümölcsmúmiák” képződnek, amelyek a legveszélyesebb gombás fertőzések téli menedékhelyei. Ha nem takarítjuk le az ágakat, a trehány szüreteléssel szó szerint egy biológiai időzített bombát hagyunk a fán, ami jövő tavasszal a teljes termést, hosszú távon pedig magát a fát is elpusztíthatja.

Offline

Melyik folyó partján fekszik Varsó? Nehéz földrajzkvíz

Európa nagyvárosai nem csak kedvelt úti célnak számítanak, történelmük és földrajzi fekvésük miatt is különlegesek. Kvízünkkel tesztelheted, mennyire vagy tisztában azzal, hogy melyik hol, mely folyó mentén vagy tenger mellett helyezkedik el.

Testem

Sokszor éveken át félrediagnosztizálják ezt a krónikus betegséget: memóriaromlással is jár

Éveken át tartó vándorló fájdalom, állandó kimerültség, ijesztő memóriazavarok és koncentrációs problémák – mégis minden laborlelet negatív. Sokan nem is sejtik, de a reumatológiai betegségek egyik leggyakoribb, mégis legnehezebben felismerhető kórképe állhat a háttérben. A fibromyalgia sokáig az orvosi szkepticizmus céltáblája volt, ma már azonban tudjuk: nem hipochondriáról van szó, hanem arról, hogy az idegrendszer szó szerint felerősíti a fájdalmat, a betegek agyát pedig egy állandó, bénító köd, a „fibro-fog” uralja.