Habár a pénzügyi elméletekkel a magyarok elég jól tisztában vannak, a gyakorlatban a legtöbb család abszolút ötletszerűen költekezik. Hogyan, és miről beszéljünk a gyereknek, ha azt szeretnénk, hogy később tudatosan és felelősen bánjon a pénzzel? Pénzügyi szakemberek megmondják.
A gyerek szemében nyilvánvalóan teljességgel ablakon kidobott pénz, amit lakáshitel-törlesztésre, villanyszámlára, vagy a ház szigetelésére adunk ki. A telefonszámla és a nyaralás már határeset, viszont egy iPhone X, egy Cyberjump belépő, vagy egy gorilla pod, na, az minden pénzt megér szerintük.
Ebből is látszik, hogy a gyerekeknek egészen más fogalmaik vannak a hasznos és fontos dolgokról, mint nekünk. Ha a gyerek kezelné a családi kasszát, igaz, hogy remekül szórakoznánk egy hónapig, csak aztán a sötétben folytatódna a buli, mert kikapcsolnák az áramot, de még a vicces videói feltöltéséhez is a szomszédtól kellene lopnia a wifit. Az meg, hogy mit fogunk enni, hát, az nem az ő gondja.
Minél nagyobbak a kölykök, és minél vészesebben közeledik az az idő, amikor kirepülnek, és legalább a havi apanázst, meg az ösztöndíjat mégiscsak be kell osztaniuk, ha ki akarják valahogy húzni hó végéig, annál inkább el kell kezdeni felkészíteni őket az életre. Nagyobb belátást kell engednünk nekik a családi pénzügyekbe, és egyre sürgetőbb lesz, hogy megtanulják a realitásokat és a prioritásokat közelíteni egymáshoz, legalább gondolatban.
Nos, van itt sajnos egy kis bökkenő: a magyar háztartások a pénzügyi tudatosság terén elég rosszul teljesítenek, az OECD országok között. Nem mintha nem lennénk tisztában a mikroökonómia alapjaival, sőt, elméletben még többet is tudunk az átlagnál. A legtöbb magyar pontosan tisztában van az infláció fogalmával, ismeri az összefüggést a kockázat és a hozam között, tudja, mi az a diverzifikáció, szóval fejben nagyon pengék vagyunk.
Viselkedni viszont sajnos nem tudunk, mármint ami a pénzügyi magatartást illeti, hát, nagy átlagban kevés önuralmat tanúsítunk. Hiányzik a költségvetés, az előrelátás, háztartások nem terveznek, és nem követik nyomon a kiadásaikat, így pedig elég nehéz megfelelően beosztani a jövedelmeket. Sőt, sokan ki is futnak a költségvetésből, és hitelt vesznek fel a folyó kiadásokra. Rendszeresen megtakarítani viszont csak a magyarok 27 százaléka szokott.
Ebből a hendikepből kellene valami jót kihozni. A K&H Vigyázz, kész, pénz! pénzügyi vetélkedőjének szervezői arra a következtetésre jutottak, hogy sok helyen súlyosan hiányos a magyar diákok tudása, és még az alapfogalmak is hiányoznak, majd összegyűjtötték azokat a témákat, amelyekről otthon jellemzően nem beszélünk a gyerekkel.
Szülők fizetése
A te gyereked tudja, hogy mennyi a család jövedelme, és az miből áll össze? Hogy ki keres többet, apa-e, vagy anya? Mik az egyéb bevételek, vannak-e olyan jövedelmek, amiért már nem kell megdolgozni, mert a tőke termeli a hasznot? Tudja, hogy mik azok az állandó kiadások, amiknek mindenképpen meg kell lenniük, és mennyi az elkölthető összeg havonta? Az ilyesmiről persze csak akkor lehet jól beszélgetni, ha a szülők együtt tudnak működni, és a gyerek is már akkora, hogy (bizonyos keretek között) képes reálisan gondolkozni, és be tudja fogadni már a nagyságrendet is.
A zsebpénz elköltése
A zsebpénz beosztása elsősorban a szülőnek kihívás. Meg kell tanulni ugyanis elereszteni a dolgot, és eljutni odáig, hogy az a pénz, amit a gyereknek adtunk, az övé, és nyugodtan keresztet vethetünk rá azt csinál vele, amit akar. Ha ez sikerül, na, ott kezdődhet el a gyerek felelőssége. Előbb-utóbb, a saját kárán megtapasztalja, hogy ha faltól falig kiköltekezik, sőt, még adósságba is veri magát egy hirtelen megtetszett játék miatt, akkor legközelebb hiába tetszik meg neki valami még jobban, nem fogja tudni megvenni. Érdemes tehát alapot képezni, hogy legyen mihez nyúlnia. Ez az az infó, amit elméletben úgysem lehet megtanítani a gyereknek, magától kell rájönnie.
Befektetni, várni
Ez a legnehezebb annak a korosztálynak, amelyik az instant kielégüléshez szokott hozzá. Megtanulni, hogy vannak dolgok, amikre azért érdemes pénz kiadni, mert előbb-utóbb, de nem most, hasznot fognak hozni. Még akkor is, ha pillanatnyilag viszont nem érzünk semmiféle örömöt azért, mert befektettünk rá. Ezzel áll kapcsolatban a pénz – idő – erőforrás háromszög, aminek az a lényege, hogy lehet, hogy pillanatnyilag egy csomó örömtől elesünk, például nem megyünk cukrászdába, viszont az így megtakarított pénzen valami jobb, nagyobb, hasznosabb dolgot veszünk – később.
Miért van az osztálytársnak menőbb mobilja?
Maradjunk abban, hogy sokféle életvezetési stílus létezik. Másokét nem ismerjük, csak a sajátunkat, és nem tudhatjuk, hogy mi van a menőbb holmik, külföldi nyaralások mögött. Az sem biztos, hogy úgy szeretnénk élni, mint mások. Sajnos ebbe a kérdésbe bele kell állni, nem érdemes elmaszatolni, de próbáljunk meg nem az irigység és az utálat felé vezetni a beszélgetést, hanem inkább arról értekezni, hogy az életünk úgy szép, ahogy van, és nem biztos, hogy megér több munkát és áldozatot egy nagyobb, vagy újabb telefon.
Plusz 1: nem eladósodni
Pénzügyi szakértőnk, dr. Sárfalvi Krisztina szerint ugyanakkor a pénzügyi nevelés első, és legfontosabb alapvetése az egyensúly kell, hogy legyen. Tudatosítani kell a gyerekben, hogy nem lehet többet költeni a bevételeknél, sőt, az az igazi, ha a családnak 3 havi, de inkább egy évre elegendő tartaléka van. Aki havi szinten nem tud kijönni a pénzéből, annak nagyon komolyan át kell gondolnia a bevételeit és a kiadásait, és össze kell hangolnia a kettőt.
Akinek a bevételei nem fedezik a kiadásait, annak tilos hitelt felvennie, mert ezzel csak még rosszabb helyzetbe sodorja magát. Jól teszi a szülő, ha tudatosítja a gyerekben: a pénzintézetek a hiteleket „árulják”, abból van pénzük, hogy másnak kölcsönadnak.
Hitelt csak akkor szabad felvenni, ha valami olyan nagyobb célunk van vele, ami visszahozza a ráfordított pénzt (kamatot, egyéb költségeket). Fogyasztásért, életmódért eladósodni pedig több mint dőreség: egyenesen felelőtlenség.
