Dühös vagy? Szomorú? Hogyan segíthetnék? Fontos, hogy jó példát mutassunk és egyértelműen megfogalmazzunk az érzéseket a kicsiknek is.
A World Economic Forum szerint számos módszer létezik arra, hogy olyan gyereket neveljünk a csemeténkből, akinek magától értetődő, hogy kisegítse a kedvenc játékától megfosztott bariját a gödörből.
Az empátia első jelei egyébként már 8-10 hónapos korban megmutatkoznak a gyerekeknél, az ilyen viselkedési formákat azonban nem árt bátorítani és különféle eszközökkel előmozdítani, hogy valóban együttérző felnőtté válhasson a gyerek.
Követendő példa
A leginkább magától értetődő stratégia persze az, ha a szülők is empatikusan és megértően viselkednek, amennyiben valaki kiborul a környezetükben vagy egyszerűen csak szomorú és segítségre van szüksége. Amennyiben egy gyerek rosszul érzi magát, segíthet az is, ha segítenek neki a szülei abban, hogy kategorizálni tudja az érzelmeit.
„Zaklatott, dühös, szomi vagy. Hogyan segíthetnék?” Nem árt egészen addig foglalkozni a gyerekkel, amíg nem jelzi egyértelműen, hogy jobban érzi magát.
Az érzések és viselkedési formák összekapcsolása
Az is sokat segít, ha egyértelmű ok-okozati kapcsolatokkal példázzuk a gyereknek a történteket. „Vilmos szomorúnak tűnik, mert elvették a kedvenc űrhajóját. Mivel deríthetnénk fel?” E tekintetben a mesék és a rövid, egyszerű történetek is sokat segíthetnek, főleg ha a gyerek saját élményeivel is kiegészíti valaki a sértődött sünöket és vakondokat felvonultató történeteket.
Pici kis megbízások
Egy osztályterem vagy egy méretesebb család esetében az is sokat segíthet, ha a kevésbé empatikusabb gyerkőcöknek apró, könnyen teljesíthető megbízásokat adunk, majd ki is emeljük, miért és hogyan segítette ki Marikát, hogy visszakapta a kedvenc hintalovát.
Így szép lassan az ebből a szempontból kevésbé fejlett gyerekeket is rá lehet szoktatni arra, hogy maguktól is kisegítsék majd a bajban lévő társaikat.
