Egy merész teória szerint nevünk meghatározza arcberendezésünket és hajviseletünket - vagyis tényleg vannak "tipikus" Gyulák és Lilik!
Ha eddig azt gondoltuk, nem túl nagy felelősség nevet választani születendő gyerekünknek, hát, tévedtünk. A névvel ugyanis nem csak azt fogjuk meghatározni, hogy minek csúfolják majd az oviban és hogy minden bemutatkozásnál felnevet-e majd a másik fél, hanem azt is, hogy hogyan fog kinézni. Mert máshogy néz ki egy Mária, mint egy Zselyke? És vannak tipikus Máté-arcú meg Zsombor-fejű gyerekek és felnőttek? Meglepő módon a témába vágó kutatások szerint pontosan így van: ha Emíliának hívnak, akkor úgy nézel ki, mint egy Emília.
Maga tipikus Emíliának látszik!
Az egyik kutatás során a résztvevőknek olyan emberek igazolványképeit mutogatták, akikkel azelőtt sosem találkoztak. A feladat az volt, hogy tippeljék meg a képen látható személy nevét – ez pedig jóval a véletlennek tulajdonítható határ felett sikerült. Például mutattak egy fotót, amin egy Emily nevű nő volt (a részvevők nem tudták a nevét), és alá volt írva 4 lehetőség: hogy hívják az illetőt, Clarire-nek, Deborahnak, Emilynek vagy Melissának? Ha a résztvevők csak úgy véletlenszerűen tippelgetnének, akkor 25 % eséllyel találnák el a fotón szereplő hölgy valódi nevét – de nem ez történt, 35-40%-ban helyes válaszokat adtak. Vagyis van valami az Emilyk arcán, amitől Emilybbnek néznek ki.
Ha ez így van, akkor azt a valamit a számítógép is felismeri – és tényleg. Egy másik vizsgálat során a kutatók majdnem százezer francia állampolgár fotóját táplálták a gépbe, és a számítógépes program is jóval a véletlenszerű határ felett teljesített. Ez nem minden, a program még azt is „megmutatta”, milyen arcvonások alapján döntött, vagyis egy Marie arcán mely arcvonások „marisak”.
Hogyan lehetséges ez?
Jó, azt eddig is tudtuk, hogy arcvonásaink a felületes szemlélőben előítéleteket szül, és a fejünk alapján máris eldönti a többi ember, hogy vonzóak, okosak, intelligensek, megbízhatóak vagy épp melegszívűek vagyunk. Ez eddig érthető. De hogyan döntik el azt is, hogy inkább Annák vagy inkább Teodórák vagyunk?
A szakemberek szerint amikor a gyerek kap egy (vagy több) keresztnevet, ahhoz a névhez máris csatolódik egy halom társas elvárás és előítélet (hogy mondjuk a Máriák segítőkészek, a Gyulák bajszosak és megbízhatóak, a Fiorellák extravagánsak, a Gáborok hétköznapiak). És a gyereket körülvevő népek aztán ezzel az előítélettel a fejükben viszonyulnak a porontyhoz, tudat alatt készpénznek veszik, hogy Gyuszika megbízható, Máté meg ravasz, és úgy kezelik, mintha ez lenne az igazság. Vagy hogy Kata jó tanuló, Alíz meg inkább hebrencs. Pedig lehet, hogy eredetileg Gyulus és Kata sokkal nagyobb kópé volt, mint Máté.
Mindez a nevekkel kapcsolatos előítélethalmaz aztán a gyerek egész élete során jelen van és folyamatos, enyhe nyomást gyakorol a személyiségére. Befolyásolja például azt, hogy az illető hogyan, milyennek látja saját magát. Ha az eredetileg fantáziátlan Alízt mindig egy felelőtlen művészlélekként kezelik, egy idő után elhiszi magáról, hogy könnyed és kreatív, és ebbe az irányba fejlődik. Az ízlése, az életstílusa pedig külsejében is megmutatkozik: Aliz berasztázza a haját és sokat nevet, a nevetés miatt másfajta ráncai lesznek, mint a mindig komoly arcú és konzervatív hajviseletű Katalinnak.
Kicsit merész teória?
Szerintem is. De a szociálpszichológusok szerint nem szabad lebecsülni az önbeteljesítő próféciák és a sztereotípiák hatalmát. Például szokványos sztereotípia, hogy a kínaiak jók matekból, meg az is, hogy a férfiak jobbak matekból, mint a nők – és ha egy kínai nőt emlékeztetünk arra, hogy kínai, akkor nagyobb lelkesedéssel, magabiztossággal és kitartással oldja meg az előtte álló matekfeladatot, mint ha arra emlékeztettük volna, hogy ő egy nő.
A társas sztereotípiáknak pedig, úgy tűnik, külsőnkben is hajlamosak vagyunk megfelelni. A kutatók Dorain Gray-hatásnak nevezték el a jelenséget: Dorian Gray egy Oscar Wilde-novella szereplője, akinek az arca folyamatosan változik, ahogy egyre sötétebb tetteket követ el.
Csak bizonyos keretek között működik
Azért vannak a dolognak határai is. Például csak adott kultúrában működik: a franciák jól tippelik meg fotóról más franciák neveit, de ha egész más kultúrkörből jövő népeket mutatunk nekik, akkor már csak találgatnak. Egy vizsgálat során francia és izraeli képeket mutattak francia és izraeli résztvevőknek – mindenki jó találati eséllyel tippelte meg a saját országából származó fotókat, de az izraeliek már nem voltak jók francia nevek találgatásában.
További érdekesség, hogy nem működött a hatás akkor sem, ha a név viselője nem használta a rendes keresztnevét, hanem mondjuk világéletében egy adott becenévre hallgatott. Ha Charlotte-nak ugyan ez a név szerepelt a személyijében, de mindenki csak Chachou-nak hívta, akkor a fotója alapján a résztvevők (akiknek minderről fogalmuk sem volt) nem találták ki, hogy ő egy Charlotte vagy Cathrine vagy Marie.
Szóval óvatosan azzal a névadással, de még a becenévadással is – hiszen máris meghatároztuk születendő gyermekünk arcvonásait és hajviseletét. Ami persze nem biztos, hogy baj.
