Egy több mint 100 éves, gyönyörű, Harry Potter hangulatú épületben egyszerre az első öt évfolyam kezdi majd az új általános iskolát ősztől. A ház bejárása közben a pedagógiai programról beszélgettünk.
Az AKG Általános iskola indulásáról már hírt adtunk, de akkor még konkrétumok nélkül, az elvekről beszélgettünk Niedermüller Annával, a formálódó intézmény vezetőjével. Azóta viszont a nyitott kérdések közül a legtöbbre született válasz, tudják hol lesz, tudják milyen lesz, sőt már azt is, hogyan tagolódnak majd a napok.
És a leendő, még felújítás előtt álló épületet meg is nézhettük, érdekessége, hogy 1911-ben eleve iskolának épült, és hamarosan ebben a szerepében is fog újraszületni.
Majdnemiskola a Kiscelli úton
De miért mondják rá, hogy majdnemiskola? Azért, mert egyfelől ez egy iskola, hiszen jogszerű, intézményi keretek között működnek majd. De mégsem iskola, hiszen a keretek elrugaszkodnak a hagyományos iskolakoncepciótól, alapjaiban értelmezik át azt. Itt a pedagógusok, a diákok és a szülők a saját tanulási útjukat járják be és tökéletesítik.
A gyerekek egyéni tempóban haladhatnak, és az iskola felkészíti őket a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásra, Nem a tényanyag memorizálására, hanem elsősorban kritikai gondolkodásra, az információk konstruktív rendszerezéséren és felhasználsára, a közös munkára tanítják meg a hozzájuk járó gyerekeket.
Valami történik az első hat évben!
Az első hat évre vonatkozóan saját alternatív kerettantervet írnak amely az alapkészségek stabil megalapozását és a szociális kompetenciák fejlesztését szolgálja. Az alapiskolának nevezett hat éves szakasz legfontosabb feladata a komplex készségfejlesztés és a tananyag életkornak megfelelő átadása.
A cél az élményalapú tanulás, problémahelyzetekből kiinduló tanulói tevékenységekkel, kreativitásnak teret nyújtó, együttműködést is ösztönző feladatokkal. Ez a szakasz kiemelten fontos, hiszen az első hat évben alapozhatóak meg azok a kulcskompetenciák, amelyekre az egész későbbi iskolai pályafutás épül.
A tanterv egységesként kezeli az alapfokú képzés első hat évét, emiatt hosszabb lehet az átmenet az óvoda-iskola között, és megfelelő teret ad az alapképességek stabilizációjának. Egy osztállyal három pedagógus közösen dolgozik, tanító, fejlesztő tanár, pedagógiai asszisztens, és művésztanár. Mindegyikük szorosabb felelősségébe tartozik 6-10 gyerek, akik egyéni útját kísérőként támogatják.
Ugyanaz, mégis más
A készülő kerettanterv határozza meg az iskolafunkciót. Ez egy olyan, kiterjesztett modell, amely a köznevelési törvény egész napos iskolára vonatkozó rendelkezéseivel is összhangban áll, viszont a tanulást máshogyan tagolja.
1. Az egyéni tanulást és gyakorlást is az iskolai feladatok részének tekintik. (magyarul: a gyerek nem visz haza leckét és tanulnivalót). Az iskolai feladatellátás része a napköziotthonos, illetve tanulószobás időszak, ami miatt rugalmasan, differenciáltan alakítható a tanulásszervezés.
2. A nemformális és informális tanulási színtereken megszerezhető tudást is az iskolai tudás részének tekintik és elismerik.
3. Fontosnak tartják a tudásmegosztást. Ehhez minél több iskolán kívüli tanulási lehetőséget teremtenek, és szeretnének soféle szakembert is vendégül látni.
4. Kiemelt célként kezelik az iskola szocializációs funkcióját. Tisztában vannak vele, és tudatosan viszonyulnak ahhoz, hogy a gyerekek iskoláskoruk jelentős részét az iskolában élik: ez a tanulás, a játék, a tapasztalatszerzés, a személyiségfejlődés, az étkezés, a pihenés, a mozgás, az önkifejezés és az alkotás színtere egyaránt.
5. Nyitott iskola, vagyis bevonják az érintetteket - gyerek, szülő, pedagógus - a közvetlen és tágabb környezetet. Szoros kapcsolatot tartanak a szülőkkel, és részt vesznek a település kultúrális életében és szociális hálózatában.
6. A szülőkkel való együttműködés kölcsönös bizalmon és partneri viszonyon alapul. A szülők részt vesznek az iskolai döntéshozatalban és az iskolai életben, hozzáférnek a megfelelő információkhoz. Bármikor bemehetnek az iskolába, és minden nap lehetőségük van odalépni az iskolában dolgozó pedagógusokhoz.
7. A tanulás eredménye nem csak az iskolai közösség, hanem az iskolát körülvevő szűkebb és tágabb környezet közös felelőssége. A 21. században érvényes iskolára úgy kell gondolni, ahol az emberek között létrejövő kapcsolatok, interakciók hálózatok hordozzák a legfontosabb megszerezhető tudásokat.
Gyere valamikor fél 8 és fél 9 között
A sajátos koncepció miatt a napok is egészen máshogy fognak kinézni, mint ahogy megszoktuk. A reggeli érkezés időpontja rugalmas, fél 8 és fél 9 között. A nap fél kilenckor ráhangolódó beszélgetőkörrel és ritmikus mozgásokból álló feladatokkal indul, ezt követi majd az alapkészségek sávja. Ez egy 2-3 órás szakasz délelőtt, amit a pedagógusok belátásuk szerint tagolhatnak, és szakíthatnak meg levegőzéssel, tízóraival és rövid mozgásos blokkokkal, akár csak a csapat egyik vagy másik részének.
Ebben a sávban a tanulás képe egészen sokféle lehet, hogy valaki önállóan olvas a sarokban, mások párokban dolgoznak, odébb a tanár egy kiscsoporttal, egy gyerek a fejlesztőjével kettesben, a terem másik végében meg egy másik csoport egy projekten dolgozik éppen, és elképzelhető, hogy valaki a folyosón hangosan olvas egy társának, vagy mozgásos gyakorlatokat végez, és lehet, hogy a 24 gyerek kooperatív csoportokban dolgozik. Az osztályt követő pedagógusok nem ritkán mindhárman jelen vannak ebben a sávban.
Aztán ebéd, az ebédet követő sávban pedig jön a délelőtt elsajátított alapkészségek rögzítése, az új tudás elmélyítése, és ilyenkor van lehetőség a különböző életkorú csoportok együttműködésére, sportra, művészeti tevékenységre is. A tevékenységek szabadon választhatók, figyelemmel arra, hogy minden találkozzon a számára szükséges tartalmi elemekkel. Az első három évben ugyanakkor azt tanácsolják, hogy a választható tevékenységek mennyiségét tartsák a családok a minimumon, hogy a gyereknek legyen ideje szabad játékra, saját érdeklődésére és a családra.
Na de hogy lesz ebből jegy és bizonyítvány?
Az értékelési rendszer alapja az az elgondolás, hogy a gyerek ne elszenvedője, hanem aktív részese legyen a tanulási folyamatnak. Az alapiskola egy hatéves egység, amelynek lezárása a következő iskolafokra lépés, ezt a pontot kiemelten kezelik, és itt határozzák meg a továbbhaladás feltételeit. Az első hat évben nincsenek évenkénti standard kimeneti követelmények, mivel az iskola folyamatorientált, ezért az értékelés is folyamatos, sőt, egy folyamat, ami fontos része a tanulásnak. Az értékelés nem minősítő jellegű.
A mérés, az értékelés a kulcskompetenciákhoz kapcsolódik. Az egyes kompetenciaterületeket fejlesztési részterületekre bontják, amelyekhez szinteket rendelnek. Ez nem egységes, van részterület, ahol 3, máshol 7 szint van. Az utolsó szint nem feltétlenül a mindenki által elérendőt jelöli, hanem azt, aminek elérését az alapiskolában, 12 éves korig mindenképpen támogatni tudják, akkor is, ha a gyerek gyorsabban fejlődik az adott területen.
Egy-egy szint nem feleltethető meg osztályfoknak vagy jegynek, és az alapiskolában nincs meghatározva, hogy egy adott pillanatban hol kell tartania egy-egy gyereknek a fejlődési szinteken belül.
Egységes viszont ez az elvárás az alapiskola lezárásakor, a cél egységesen a továbbhaladási kritérium elérése. Ennek elérése azt jelenti, hogy a gyerek felkészült rá, hogy helyben följebb lépve, vagy máshol, gimnázium vagy általános iskola 7. osztályában folytassa tanulmányait.
Jó, azért ha nagyon kell, tudnak adni jegyeket is
Mi van, ha mégis elmennél máshova? A szöveges értékeléseket és a szintek szerinti haladást szükség esetén meg lehet felelteni az ötfokú skálán való osztályzásnak, ha valaki máshol szeretné folytatni, és ehhez hagyományos bizonyítványra van szüksége. Ha valaki a hatodik osztály vége előtt lép ki, és erről a szülő előre szól, felkészítik a gyereket a választott másik iskolába való zökkenőmentes átlépésre.
De mitől fog tanulni az a gyerek, ha senki nem piszkálja?
A rendszeres, konkrét, személyre szabott visszajelzéstől. Aminek akkor van előrevivő hatása a személyiségfejlődésre, ha tudatos, sokszempontú folyamat, nem pedig egy pillanatnyi állapotot rögzítő kinyilatkoztatás.
Nem lesz külső fegyelmező és motiváló eszköz, nincs osztályzás, piros pont és büntetés, ehelyett a belső kontrollos működést támogató értékelési módszerekkel és informálással dolgoznak, mint a közös szabályalkotás, az önreflexió, felelősségvállalás, következmények.
A pozitív énkép kevesebb szorongást eredményez, a kevesebb szorongás pedig jobb iskolai teljesítményt, hiszen a gyerek biztonságban érzi magát, több a tanulásra fordítható energiája, magasabb a belső motivációja.
Az értékelés mindig a tanuló önmagához viszonyított fejlődését tükrözi vissza, kezdetben ráadásul mesékhez, dramatizáláshoz, művészeti eszközökhöz kapcsolják, rajzokkal, képekben fogalmazzák meg, hogy a még nem olvasó-szövegértő gyerekek is tudják kis segítséggel önállóan értelmezni.
