Több százezer feliratkozója van azoknak a tizenöt-hat éves youtubereknek, akik sorra gyártják a Minecraft videókat, naponta akár többet is. Ezek semmi másból nem állnak, minthogy ül a srác a gép előtt, játszik, és közben kommentálja, hogy mit csinál. Ennyi. Ha te a te gyereked is a követők között van, és te sem érted, hogy mi az égért nézi inkább, ahogy más játszik, ahelyett, hogy ő játszana, ha már ott a kezében a tablet, akkor tessék, itt a megoldás a gyerekpszichológustól.
„Hát sziasztok srácok, én Sajt32 vagyok.” Alighanem több tízezer szülő van ma Magyarországon, akinek erre a mondatra megjelenik a lelki fülei előtt a kamasz srác jól ismert hangja is. Akinek meg nem, annak elmondjuk, hogy Sajt32 egy rendkívül népszerű youtuber, akinek abból áll a produkciója, hogy játszik a Minecrafttal, és folyamatosan kommentálja, hogy éppen mit csinál. Ez néha úgy hangzik, hogy „hú, hááát, jaaaaj, ne, jönnek, jönnek, jönnek”, máskor viszont egy egészen korrekt sportkommentátori munka jut eszembe arról, ahogy beszél.
Vannak ám többen is ebben a műfajban, ott van például Uborcraft, akinek szintén 150 ezer, vagy zsDav, akinek jelenleg konkrétan 306 ezer feliratkozója van, egy-egy videójukat pedig 60-70 ezren, sőt még többen is megnézik, tehát egyáltalán nem egy elszigetelt rétegjelenségről beszélünk most.
Szóval, ha kamasz gyereked van, ő alighanem pontosan tudja, hogy kikről van szó, és akkor, a dolog logikájából következően nyilván te is.
Egy idő után tehát elkezdte fúrni az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis, mi viszi rá a gyereket arra, hogy azt nézze, ahogy mások hogyan játszanak a Minecrafttal, amikor ott van a kezében a lehetőség. Ha azt választaná, akár ő is minecraftozhatna a tableten, de nem, helyette inkább arról néz videót, ahogy más játszik. Mi lehet ennek az oka, és egyáltalán mi ez a jelenség? És vajon árt a gyereknek, vagy semmi baj vele?
Kézenfekvő megoldásként megkérdeztem Peer Krisztina gyermekpszichológust, aki szokás szerint a helyükre tette a dolgokat.
Kukkolás, fejben gyakorlás, kapcsolódás
„Az első dolog, ami eszembe jut, az a kukkolás jelensége: szeretünk betekinteni mások életének olyan részleteibe, amik egyébként rejtve lennének előttünk. Alapvetően a kíváncsiság hajtja a gyerekeket, és az, hogy az izgalom átélésén túl hatással lehet a mi életünkre is, amit ott látunk.
Egy kamasz gyerek, amikor más játékát nézi, eljátszik a gondolattal, hogy ő is lehet ilyen sikeres, sőt, akár ő maga is lehetne az, akit sok ezren követnek.
Másrészt mindenképpen fejlődik a gyerek technikája. A mentális gyakorlás egy létező jelenség, segít a finom trükkök, technikák elsajátításában.
Harmadrészt, a játék nézése által ő maga is részese egy rendszernek, a másik sikere így kicsit az ő sikere is. Ez a belsővé tétel fokozza a "mi tudatot", ami aztán biztonságot ad. Egy közösséghez tartozni jó érzés, kamaszkorban pedig az egyik legfontosabb fejlődéslélektani feladat.” – tudtuk meg a gyerekpszichológustól.
Tehát, mindent egybevetve, egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyerek még arra is lusta, hogy saját maga játsszon, hanem tanul, és kapcsolódik éppen.
Arra viszont oda kell figyelni, hogy meglegyen az egyensúly az életében: legyen mellette ideje a játékra, sportra, olvasásra, barátokra, családra, és sok minden másra is.
Éppen ezért a pszichológus szerint nem is kell letiltani a gyereket az ilyen videósok követéséről, mivel semmi károsat nem lát ezekben.
