A gyerekek tartása különválás után is mindkét szülő feladata. A válóperes ügyvéd szerint havi 40-50 ezer forint gyermektartás már reálisnak tekinthető, de sokan ennél jóval többet szánnak rá, mert belátják, ha nem váltak volna külön, akkor is sokat költenének a gyerekre. És persze vannak, akik luxuséletet élnek eltitkolt jövedelemből, és alig fizetnek tartásdíjat. Alapelvek, hazai gyakorlat, és sok példa dr. Huszár Zita ügyvédtől.
Egy válás alapból is nehéz ügy, a tomboló érzelmek mellett sokszor ott vannak még a gyerekek, és az anyagi kérdések is. Korábban írtunk arról, hogy mennyire fontos (lenne), hogy a szülők különválás után is jól együtt tudjanak működni a gyerekek érdekében. Akkor a dolog érzelmi és technikai részéről beszéltünk, most pedig konkrétan a pénzről, a gyermektartásdíjról kérdeztük dr. Huszár Zita ügyvédet.
A gyermekkel kapcsolatos kötelezettségek a különválás után sem tűnnek el, és ezek továbbra is egyaránt terhelik mindkét szülőt – vagyis a gyermekek tartása változatlanul közös kötelesség. Vehetjük ezt nyugodtan kiindulópontnak.
Ha a gyermek kiskorú, vagy 20 éves koráig, ha középiskolába jár, a szülők akkor is kötelesek biztosítani az eltartását, ha közben a saját igényeikből, szükségleteikből vissza kell venniük. Anyagi szempontból tehát, jog szerint egyértelműen a gyerek az első.
Nem egyszerű dolog ez, gondoljunk csak bele, az esetek nagy részében eddig egy lakást és egy közös háztartást kellett fenntartani, ezek után pedig kettőt. A kiadások általában alaposan megnőnek mindkét szülőnél, amikre ezentúl már csak egy fizetés jut.
Az a szülő, akivel a gyerek él, elsősorban természetben gondoskodik róla: főz, mos, takarít, lázat mér, szülői értekezletre jár és a többi, sorolhatnánk bármeddig. Ezzel szemben a külön élő szülő elsősorban pénzzel gondoskodik a gyerek ellátásáról.
Mennyi az annyi?
A gyakorlat azt mutatja, hogy a különélő szülő jövedelmének 15-25 százaléka szokott lenni gyerekenként a tartásdíj összege, (az átlagos a 20 százalék), de ezt egy csomó minden, például a gyerek egészségi állapota, különleges szükségletei, vagy a tartásra kötelezett szülő gyermekeinek a száma is árnyalja. Ha például egy apának öt különélő gyereke van, akkor is legfeljebb a jövedelme felét kell gyermektartásdíjra fordítani jog szerint, így már csak gyerekenként 10 százalék jut.
Átlagos összegről ugyan nehéz lenne beszélni, de nagyjából 40-50 ezer forint tartásdíj a gyermek legfontosabb szükségleteit, a családi pótlék és a gondozó szülő hozzájárulásával, már biztosítja. A tartásdíj fizetési kötelezettségnek van felső határa is, nagyjából 100 ezer forintnál magasabb összegre nem szokták kötelezni a szülőt akkor sem, ha egyébként lenne miből.
Dr. Huszár Zita ügyvéd külön felhívta rá a figyelmet: gyakori tévhit, hogy mindkét szülő azonos összeggel kell, hogy a tartáshoz hozzájáruljon. Ez egyáltalán nem így van. Jövedelmeik egymáshoz viszonyított aránya és a gyermek nevelésével járó terhek és feladatok együttes értékelése az, ami meghatározza mindezt.
Van, aki önként ad többet, van, aki a munkájával segít
Azonban a szülő önként megteheti, hogy a maximálisan szokásos 100 ezer forintnál nagyobb terhet vállal: például ha a szülők közösen úgy döntöttek, hogy valami költséges iskolába, sportra, vagy bármire szeretnék járatni a gyereket. Erről együtt kell dönteni; bármekkora is a különélő szülő jövedelme, a gyermeket nevelő szülő önkényesen ilyen megoldást nem választhat a másik terhére.
Egyáltalán nem ritka a százezer forintnál jóval magasabb összeg sem, mert a különélő szülő belátja: ha együtt élnének, akkor is a jövedelme jelentős hányadát költené a gyermekre.
Az empatikus, a gyerek érdekeit néző családok esetében a nehezebb anyagi helyzet is kisebb akadály, sokszor a legkülönbözőbb megoldásokkal igyekeznek a gyermek helyzetén javítani: a háztartásban megtermelt gyümölccsel, munkával, barkácsolással.
Aki viszi a fele lakást, de nem kap tartásdíjat
Létezik, és szükségből vagy célszerűségből, közös megegyezéssel gyakran választják azt a megoldást is, hogy a gyermekkel élő szülő folyamatos tartásdíj helyett jelentős vagyontárgyat, vagy egyszeri, nagyobb pénzösszeget kap, lényegében előre.
Talán a leggyakoribb ebben a körben, hogy a felek számolnak egy "várható" tartásdíjjal, és a közös lakás másik félre eső hányadát a gyermekekkel maradó szülő megkapja. Így nem kell például hitelből kifizetnie a másikat, és ezzel egyidejűleg törlesztőrészletet fizetni – ilyenkor a meg nem fizetett tartásdíj a családi gazdálkodásban az ő "hitelrészlete", a különélő szülő fizetése pedig nem lesz úgy túlterhelve, hogy ne vállalhasson pl. hiteltörlesztést.
Ha nem jön a tartásdíj
Előfordul az a helyzet is, hogy a bíróság megállapította a tartásdíj összegét, de a másik szülő nem fizet, és nem is lehet letiltani a fizetéséből. Ilyenkor a végrehajtás a következő lépés, melyet hat hónapon belül kell megindítani a hátralékra. Ebben az esetben az eljárásért – gyermektartásdíj esetén – nem kell előre fizetni, és a tartásra kötelezett szülő bármely vagyontárgyának terhére elvégezhetik.
Ha a külön élő szülőnek van látható jövedelme, ez általában eredményre is vezet. Hogy ez minél több esetben legyen így, azon leginkább a gazdaság fehérítése javíthatna, vagyis, hogy valóban láthatóak (adózottak) legyenek azok a jövedelmek.
Ha ezek az eljárások nem vezettek eredményre, akkor a speciális élethelyzet miatt az állam is megelőlegezheti a tartásdíjat, és azt a különélő szülőtől próbálják meg visszaszerezni.
Telnek az évek, változnak a körülmények
Mi a helyzet akkor, ha idő közben megváltoznak a körülmények? Vegyünk egy példát: a különélő szülő húszezer forint tartásdíjat fizet, mert a legutóbbi tárgyaláskor éppen munkanélküli volt, viszont azóta rendeződött a helyzete, és láthatáskor egy hibrid Lexus-szal érkezik meg a gyerekért?
Ha a megállapított tartásdíj alacsony, de a különélő szülő élethelyzete változik, a jövedelme nő, akkor a tartásdíj fizetési kötelezettsége is növekszik. Ennek az érvényesítésében ugyanakkor semmiféle automatizmus nincs, hanem a bíróságtól lehet kérni a tartásdíj felemelését a jövedelem százalékának megfelelően.
„Normálisnak azt tartom, ha a lehetőségek megengedik, a külön élő szülő önként teljesít többet, ezt bármikor megteheti, és felelős szülő meg is teszi. Erről ügyvéd csak "véletlenül" értesül, de remélem ez a gyakoribb eset.” – fogalmazott dr. Huszár Zita.
Ha a különélő szülő mégsem nem jelentkezik, hogy magasabb összeggel szeretne hozzájárulni a gyerek tartásához, de az életmódjában bekövetkezett változás szembetűnő, akkor a rendszeres vagy akár a látható (hivatalos, adózott) jövedelem feletti vagyoni viszonyok bizonyítása már más, összetett, időigényes feladat. Így nem vitásan költséges is, de a tartásdíj a körülmények lényeges és tartós megváltozása esetén emelhető.
Na de mit lehet tenni akkor, ha a különváltan élő szülő, 20 ezer tartásdíjat fizet, hibrid Lexus-szal érkezik a gyerekért, akit egy kacsalábon forgó palotába visz haza, de "papíron" továbbra is munkanélküli, és azt állítja, csak új házastársa jövedelme miatt él könnyebben, neki továbbra sincs pénze.
Nos, ilyen esetben dr. Huszár Zita szerint a másik szülőből hiányzik a szülői érzés. Ha lehetősége lenne, de nem járul hozzá indokolt mértékben a gyermeke tartásához, az ilyen szülőre nehéz "felnőttként" tekinteni, és pert kell indítani. A bizonyítás ugyan bonyolult, de a közösségi oldalakon, cégnyilvántartásban, bankkártya használatban ezek a szülők is követnek el ordító "hibákat", ha el akarják titkolni a lehetőségeiket, így kellő ügyességgel, kitartó munkával, jó eséllyel lehet ezt bizonyítani.
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az eljáró ügyvéd bizonyít. Ehhez bizony együttműködés és sok energia kell az ügyféltől is, hiszen gyermeke másik szülőjének a lehetőségeit, mozgásterét ő ismeri.
Sokszor a gyermeket nevelő fél indítja a játszmát
"A tartásdíjjal kapcsolatos kérdések sokszor tűnnek úgy, hogy a gyermeket nevelő szülő egyoldalú, reménytelen küzdelmet folytat. Pedig gyakran a gyermeket kisajátító, másik szülő játszmája is szerepet kap, aki nem adja, fenntartásokkal, rosszul felkészítve adja át a gyermeket kapcsolattartásra, ahol lehet, kitol a másikkal. Vagyis gyakran maga indítja a játszmát. – magyarázta dr. Huszár Zita.”
A különélő szülő pedig gyakran a tartásdíjon keresztül áll bosszút, ami persze nem helyes, és nem is felelősségteljes válasz. Ugyanakkor még a meglévő felelősségérzete is csökken az éretlen szülőnek, vagy annak, akit épp eredményesen a partvonalra szorítottak, és akitől így a gyermeke is eltávolodott. Ez a helyzet pedig az esetek jelentős részében úgy tud normalizálódni, ha a különélő szülőt bevonják a gyermek nevelésébe, a feladatait nem csökkentik.
„Ha lehet rá számítani, rábízzuk rá a gyermeket a kötelező időn kívül is, így az esetek egy részében a konfliktus tompítható, elkerülhető, felelősségérzete növelhető. Egy jól működő közös felügyelet függetlenül attól, hogy kivel mennyi időt tölt a gyermek, még a tartásdíj kérdésén is átsegíthet.”
