7 dolog, amit tudni kell a mesélésről

Zanza!

Mire jó a gyerekeknek a mese? Szórakoztat, megnyugtat, elvarázsol, leköt, és persze gyógyít is.

A gyereknek a hallott mese hatalmas csoda. Olyan varázsszer, ami néha felpörget, néha elaltat. Néha megnyugtat, máskor izgalomba hoz. Mindenki ismeri azt is, amikor a gyerek ezredszer kéri ugyanazt a mesét, mi meg legszívesebben nyüszítenénk, amikor meghalljuk, hogy ma is Boribon beteg lesz.

És tudjuk azt is, ez nem véletlen, nem véletlenül kéri újra meg újra meg újra ugyanazt a mesét, hanem azért, mert talált benne valamit, amivel dolga van, egy olyan problémát, amin éppen azzal a mesével tud átjutni. És sokszor a mese még ennél többet is tud, gyógyít, méghozzá nagyon hatásosan.

Érdekel hogyan nevelhetünk boldog gyereket?

Mit közvetítek gyermekem felé: a világ jó hely, ahova érdemes volt megszületni, vagy veszélyekkel teli? Bízom-e abban, hogy képes a saját tempójában fejlődni, vagy szorongok, hogy versenyhátrányba kerül a többiekhez képest? Képes vagyok-e a problémás helyzetekben nyitottan figyelni és rugalmasan alkalmazkodni, vagy mereven ragaszkodom ahhoz, amit egyszer elhatároztam? Tarts velünk szeptember 29-én este a Hatszín Teátrumba, és hallgasd meg Dr. Kádár Annamária pszichológus előadását. Jegyeket itt vásárolhatsz.

Sokszor írtunk már mesékről és mesélésről, itt van hét érdekesség a mesék erejéről.

A mesélés érzelmi biztonságot ad

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. A mesélővel való személyes kapcsolata segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit. Kádár Annamária a mesélésről mesélt nekünk.

A mese bármiből izgalmas kalandot varázsolhat!

A gyerekeket sokféle tevékenységgel le lehet kötni, amelyek között egészen hétköznapi feladatok és izgalmas kalandok is szerepelhetnek. Vagy a kettő együtt: a mese ugyanis az erdei kirándulásból, de akár a barkácsolásból vagy a főzésből is izgalmas kalandot varázsolhat – ráadásul még tanulni is lehet belőle. Élő Fruzsina meseterapeutát faggattuk ezekről.

A mesékben nem véletlenül vannak levágott fejek

Vegyük csak az egyik kedvencemet: a rózsát nevető királykisasszonynak mindjárt az elején kivágják a szemét, és macska szemét teszik be a helyére, amit a boszorkány egy fiókból vesz elő. Felolvasná ezt óvodáskorú gyerekének? Márpedig fel kellene. Korbai Hajnal meseterapeutával, a Mosoly Alapítvány munkatársával beszélgettünk lefejezésről, tűzön pörkölésről és szörnyszükségletről.

A mese a jobb agyféltekére hat, amit a gyerekek használnak

A gyermekek agya különbözik is a felnőtt agytól: kevésbé használják a racionális, bal agyféltekéjüket, sőt, pici korban a két félteke közötti összeköttetés is fejletlen, ezért a gyerekterápiák akkor hasznosak, ha főként a jobb agyféltekét célozzák. A meseterápia, játékterápia, rajzolás, bábozás ilyenek. Azok a történetek rendelkeznek leginkább terápiás erővel, amelyek alapvető kérdéseket próbálnak megválaszolni: kik vagyunk, miért létezünk, hová tartunk, valamint a miértekre felelnek.

shutterstock 371080055
Fotó: Shutterstock

Egy esély, egy szeretett lény elvesztése, egy visszafordíthatatlan változás vagy a halál fenyegetése mind olyan témák, amik a mindnyájunkban jelen lévő félelmekre rezonálnak. Nem véletlen, hogy a tradicionális és törzsi kultúrákban is fellelhető a történetmesélés, mint közösségi és mint gyógyító folyamat is. Különböző meseterápiás irányzatokról, és a mesék univerzális erejéről olvashatsz itt.

A mese mindig kéznél van

Sok évvel ezelőtt az egyik gyermekkórházban meseterápiás foglalkozást tartottak. A foglalkozáson egy olyan, rákos kisfiú is részt vett, aki műtétre várt volna, de mivel nem tudott enni és az éhezés miatt túlságosan le volt gyengülve, nem lehetett megműteni sem. A meseterápiás foglalkozás során olyan mesét kerestek, amely az étvággyal, evéssel kapcsolatos fantáziákat hív be. A mese után a terapeuták az asztalkás jelenettel dolgoztak tovább. Az asztalkáról nem csak beszéltek, hanem az összes érzékszervet bevonták: milyen ételek vannak rajta? Milyen a színük? Milyen az illatuk? Ha kézbe vennéd, milyen lenne a tapintásuk? Milyen ízeket érzel a szádban? A kisfiú is elképzelte a gulyáslevest, és olyan részletességgel írta le, hogy még a terapeuta szájában is összefutott a nyál. És a foglalkozás végére a fiú is megéhezett. Korbai Hajnalról, és a mesével való gyógyításról itt írtunk.

A mese átsegíthet lelki válságokon

A mese a felnőttek műfaja volt, csak az utóbbi évtizedekben lett a gyerekeké, hiszen a XIX. század végéig elsősorban felnőtt közönségnek meséltek. Ez viszont arra utal, hogy a mostanra dominánssá vált szórakoztató funkció mellett a mese az információáramlás és az ismeretátadás fontos eszköze volt, és a történetekben mindmáig megtalálhatók azok az elemek, amelyek nem csak a mindennapi életben való eligazodást segítették, hanem azt is, hogy az ember szellemi lényként is végiggondolhassa magát – a mesék ügyének egyik legavatottabb hazai harcosa Boldizsár Ildikó

A mese mindig másmilyen, attól függően, ki mondja

Kevésbé köztudott, hogy léteznek hivatásos mesemondók is, akik nem felolvassák, hanem előadják a meséket. Mit jelent mindez, hogy néz ki, mit szólnak hozzá a gyerekek? "Én szeretek erre úgy gondolni, hogy a mesemondó olyan, amilyennek szeretnéd: magad találd ki, hogy milyen mesemondó szeretnél lenni, a lényeg az, hogy a dolog működjön a színpadon. Ha akarod, akkor kockás szoknyás, ha akarod farmeres, ha akarod színes és hangos, ha akarod, akkor bizalmas és csendes." Lovranits Júlia hivatásos mesemondóval beszélgettünk.

Blogmustra