A magzat már a méhben tudja, hogy leendő anyanyelvén vagy idegen nyelven szólnak hozzá.

Láttunk már újszülöttet? Hát, nem úgy néznek ki, mint akik értenek bármilyen nyelven. Pedig, ha nem is fogják fel a mondandónk lényegét, a bébik már képesek megkülönböztetni (leendő) anyanyelvüket az idegen nyelvtől.

De ez nem minden: egy friss kutatás szerint a nyelvfejlődés már magzatkorban, az anyaméhen belül megkezdődik és a babák már az anyaméhben különbséget tudnak tenni egyes nyelvek között. A terhesség nyolcadik hónapjában, azaz mínusz egy hónapos korukban.

A magzat felismeri az idegen nyelvet

A Kansas Egyetem kutatói nyolchónapos terhes nőket, illetve magzataikat vizsgálták úgynevezett magnetokardiogram (MCG) segítségével. Az eszköz kicsit a szívműködést mérő EKG-ra hasonlít, csak nem az elektromos jeleket, hanem a szív elektromos aktivitása által gerjesztett mágneses mezőt méri – a lényeg, hogy elég pontosan lehet vele mérni a méhben lévő magzatok szívverését és egyéb jellemzőit.

A kutatók egy kétnyelvű személyt kértek fel arra, hogy angolul és japánul is mondjon el egy szöveget. Az anyák (és a még meg nem született bébik) angol anyanyelvűek voltak, azaz a terhes nő környezetében angolul zajlott az élet, a japán nekik új, ismeretlen nyelv volt.

Az emberi beszéd ugyanis behallatszik az anyaméhbe, bár kissé tompítottan. A kísérlet során az angol szöveg hallgatásakor a magzatok szívverése nem változott, míg a japán szöveg hallatán megemelkedett a pulzusuk. A magzatok szíve nem „hall”, vagyis a pulzusuk nyilván úgy tud megemekedni, ha hallják a két nyelv közötti különbséget, agyuk feldolgozza és értékeli azt, és az idegen, újszerű hangra reagálva megváltozik a feszültségszintjük, így felmegy a pulzusuk.

A nyelv ritmusa számít

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a nyelvfejlődés már az anyaméhben megkezdődik: a magzatok ráhangolódnak annak a nyelvnek a ritmusára, amelyet körülöttük beszélnek, és amelyet majd feltehetőleg hallani fognak a születés után. Az anyanyelv ritmusára való ráhangolódás valószínűleg segíti a babákat a későbbi megértésben és nyelvtanulásban. Azt a kísérletvezetők sem feltételezték, hogy a magzatok értik a szavakat, ezért is választottak két eltérő ritmusú nyelvet, a japán ugyanis ezen a téren jelentősen különbözik az angoltól.

Korábbi kutatások is utaltak már arra, hogy a nyelvek megkülönböztetésére a pár napos babák már képesek: konkrétan idegesek lesznek, ha idegen nyelven beszélünk hozzájuk, például nagyobb intenzitással kezdenek cumizni. Az sem újdonság, hogy az anyaméhben nincs csend, sőt, kifejezetten zajos a környezet: a magzat az anya bélhangjait és szívverését hallja a legközelebbről és a leghangosabban, ezután következik az anya beszéde, de a külső környezet hangjai is hallatszanak.

Ezek a hangok a magzati agy hallókérgének fejlődéséhez is elengedhetetlenek, a hangok hiányában a hallókéreg nem kapna elég ingert a fejlődéshez. A terhesség utolsó trimeszterében a születendő babák agya hatalmas fejlődésen megy keresztül, és tudjuk, hogy a bébik okosabbak, mint gondoltuk, de eddig nem sejtettük, hogy nyelvzsenik is.