Megszületik a baba, és bár nagyon finom az illata, hirtelen minden nagyon más lesz, és azon kezdünk gondolkozni, erről eddig miért nem volt szó?
Ovulációs teszt, terhességi tesz, terhesnapló, hétről-hétre app, terheskönyvek, 3-4-27D ultrahang, szülési terv - manapság egy átlagos nő többet tud a terhességről mint száz éve az emberiség összes tudósa együttvéve. És ha mindez nem lenne elég, bónuszként megkapjuk nagyjából az összes ember összes tudását, akivel összehoz minket a jószerencse, a szomszéd Marika nénitől a postáson át a vadidegenig a boltban.
Aztán megszületik a baba, és bár nagyon finom az illata, hirtelen minden nagyon más lesz, és azon kezdünk gondolkozni, erről eddig miért nem volt szó? Ezekről miért nem szólt senki?
Lássunk öt olyan dolgot, amire valahogy senki nincs felkészülve a szülés előtt.
1. Már nem vagy érdekes
És most nem arról van szó, hogy a barátok tesznek rád, inkább arról, hogy a terhes nő mindenkinek érdekes. Beszélgetnek veled. Kérdeznek. Érdeklődnek. Mesélnek. Van egy sztorijuk. Aztán hirtelen ennek vége, mostantól minden a babáról szól. Mindenki őt akarja. Mindenki őt nézi. Mindenkit ő érdekel. És miközben jó eséllyel - legalább időnként - elég nyomorultul érzed magad, itt-ott fáj, az érzelmeid összegabalyodtak, úgy tűnik, te már nem is érdekelsz senkit.
Nyugi, nem lettél láthatatlan! Néhány hét alatt rendeződni fog, te jobban leszel, a baba jelenléte is megszokottá válik, és a figyelem mértéke egészséges mértékben kiegyenlítődik a résztvevők között.
2. Sokat fogsz sírni, de ettől még nem vagy depressziós
Rengeteg szó esik a szülés utáni depresszióról, ami jó, mert fontos téma, és még fontosabb, hogy segítséget kapjon, akinek szüksége van, különösen azért, mert meglehetősen gyakori dologról van szó.
Arról viszont sokkal kevesebb szó esik, hogy teljesen átlagos, hétköznapi, nem depressziós anyukaként is olyan érzelmi hullámvasútra kerülsz a szülés után hetekben, hogy csak kapkodod a fejed. A hormonok elöntik az agyad, ott a rád zuhanó felelősség, amit ezért az új kis emberért vállalsz, az, hogy neked kell életben tartanod, ott a baba, a kettőtök génjei. És a fáradtság. Az alváshiány. Ez mind együtt: nagyon sok. Ezért az első hetekben jó eséllyel sírni is fogsz. Lehet, hogy sokat. És ez teljesen normális. Nem jelenti azt, hogy baj van veled, vagy depressziós lennél, vagy szakemberre van szükséged. Viszont kérj segítséget, ha ezek az érzések néhány hét után is teljesen a hatalmukban tartanak, vagy erős szomorúsággal társulnak.
3. Ilyen fáradtságot elképzelni sem lehet
Az első gyerek első két-három hónapja gyakran olyan, mintha egy sötét gödör alján ücsörögnél, ahonnan nem, hogy kijárat nincs, de gyakran még az eget sem látod. Gyakorlatilag nem alszol. Heteken át mondjuk napi 3-4 órát, de azt sem egyben. Az agyad leáll. A tested fáj, és ólmosan fáradt. Annyira kimerült vagy, hogy korábban arról sem tudtál, hogy létezik az, hogy egy ember ennyire készen van, és még él.
És közben helyt kell állnod életed talán legfontosabb projektjében, naponta több tucat addig teljesen ismeretlen szituációban kell - érzésed szerint felkészületlenül - jó döntést hoznod: Hány fokos legyen a fürdővíz? Kell rá hosszúujjú? Eleget evett? Jöhet már látogatóba Julcsi? Odamehet a macska? Miért sír? Nem alszik túl sokat? Nem pisil keveset? Felkeltsem enni? Kívülről, utólag könnyűnek tűnik, de első gyerekkel, alvajáró agyhalottként borzasztó nehéz.
Nyugi! Nem a következő 18 év lesz ilyen, csak az első pár hét, tényleg!
És miért nem szólt erről senki? Az a vicc, hogy valószínűleg szóltak. Csak amikor gyerek előtt azt halljuk, hogy "az első pár hét nagyon fárasztó lesz", akkor azt úgy értjük, hogy fárasztó, a szó általunk addig ismert értelmében. Mint mondjuk, hogy fárasztó pár hét a vizsgaidőszakban. Vagy projektzárás előtt. Vagy fárasztó a költözés, meg az éjszakai műszak is. Amikor valaki azt mondja, hogy nagy stressz, mire beletanulsz az anyaságba, azt úgy értjük, hogy stressz, mint ahogy addig ismertük. De ez mind semennyire nem készít fel arra, hogy el tudd képzelni, hogy a gyerek életének első pár hetében mennyire leszel készen.
4. Szoptatni nem egyszerű, lehet, hogy nem is sikerül, és az sem baj
Ja, persze, majd szoptatni fogok - gondolja a nők nagy része. Aztán elég sokan meglepődnek. Mert ugyan a legtöbbünknek végül csak sikerül, de a szoptatás egyáltalán nem annyira triviális, többnyire nem úgy van, hogy azonnal lesz jó sok tej, és a baba szuper technikával megfelelő mennyiségeket eszik. Hanem lassan lesz tej. A baba kicsit ügyetlen. Mi is azok vagyunk. Pár nap után már eléggé fáj. Mármint nagyon. (Nyugi, ez is el fog múlni!) Aztán, ha szerencséd van, rendeződik, a mell megedződik, a babával együtt ügyesedsz, és minden szuper lesz.
De lehet, hogy nem. Van, hogy nincs elég tej. Vagy a baba nem lesz elég ügyes, aminek számtalan oka lehet. És nem megy, és közben azt hallgatod, hogy az anyatejnél szuperebb nincs, és rémesen érzed magad, hogy te még erre sem vagy képes. (Vagy mert nem akarsz szoptatni, na ez végképp kiveri a biztosítékot.) Engedd el, és ne parázz attól, mit gondolnak mások! A szoptatás klassz dolog, de nélküle is szuperül fel lehet nőni. Sőt, ha már egy egészen kevés anyatejhez jutott a baba, az azzal járó előnyök döntő többségét ki is pipáltátok.
5. Nem mindenki esik azonnal szerelembe az anyasággal, és ez is normális
Ránézel a babára, és mindent elsöprő szeretet helyett leginkább rettegést érzel? Gyászolod a nőt, aki voltál? Régebben csinos ruhában, szép hajjal és sminkkel egy pohár bor mellett érdekes beszélgetéseket folytattál a barátaiddal, most meg jó napnak számít, ha eszedbe jutott belenézni a tükörbe indulás előtt? És nem érted, milyen anya az, aki visszasírja a korábbi életét?
A válasz az, hogy őszinte. Az anyaság hatalmas változást hoz az életedben, aminek nagy része pozitív. De mint minden jelentős korszakváltás az életben, lelkileg egy csomó gyász-feladattal is jár. És nem az csinálja jól, aki nem vallja be, hogy néha eszébe jut, milyen jó volt, amikor még csakis saját magáért volt felelős, hanem az, aki foglalkozik ezekkel az érzésekkel, feldolgozza őket, és megtalálja azt, mit és hogyan szeretne átemelni a régi életből, és az hogyan lesz harmóniában az újjal. Ne húzd fel magad a rózsaszín felhőkről megvetően prédikálókon, legyél inkább büszke arra, hogy van bátorságod megélni a nehéz érzelmeket is!
