SZÜLŐSÉG

Te szólnál a szüleidnek, hogy elkezdődött a szülés?

2017. július 25., kedd 16:49

Egy anyuka csak a szülés után akar szólni a nagyszülőknek, akik kiakadtak ezen. Meg az internet népe is. Na de kinek szóljunk, amikor indulunk szülni?

Vajon jó ötlet szólni a családnak, neadjisten a barátoknak, amikor beindul a szülés? Jó érzés, hogy egy csomó ember szorít nekünk otthon, vagy inkább idegesítő, hogy félóránként ránk írnak vajúdás közben, hogy hol tart a dolog?

Kiderült, hogy mint annyi minden az anyasággal kapcsolatban, ez is rettentő megosztó kérdés: a Mumsnet mamifórumon a kérdést felvető anyuka legalábbis elég szélsőséges válaszokat kap. Részemről a titkolózás feltétlen híve vagyok, ami azonban nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem...

shutterstock 177003644

A szóban forgó, jelenleg várandós anyuka nem szeretné majd nagy dobra verni a szülés beindulását – csak a férjének akar szólni, no meg persze az egészségügyi személyzetnek, de anyóséknak semmiképp. Csakhogy a leendő nagyszülők ezen kiborultak, a férj is inkább az ő oldaluk felé húz, így máris családi vita övezi a még be sem indult szülést.

Vajúdás titokban?

Az anyuka érvei mondjuk számomra elég meggyőzőek: pontokba szedte, miért nem szeretné, ha a családtagok tudnának a vajúdás kezdetéről és miért csak akkor akarja nagy dobra verni a szülést, ha már „kész” a baba.

1. A vajúdás napokig is eltarthat, nem akarja, hogy férjét és őt ezalatt egyfolytában hívogassák, sms-ekkel és csetüzenetekkel bombázzák, amikor telefonozás helyett inkább a szülésre kellene koncentrálniuk.

2. Hacsak nem tartják benn valami miatt sokáig a kórházban, egyáltalán nem szeretne kórházi látogatókat, mert

3. a baba születése után is igényelne pár nyugis órát, amikor csak hármasban vannak, sőt, mi több,

4. a hazaérkezés után is arra vágyik, hogy otthon legyen egy kis idejük egymásra hangolódni és az új helyzetet megszokni, mielőtt beindul a látogatók hada.

Számomra ezek teljesen érthető érvek. Persze, az is érthető, hogy a leendő nagyszülők meg mindent tudni akarnak azonnal, drukkolni szeretnének a távolból és amint lehet, jönnének látogatni. A férj inkább arra szavazna, hogy értesítsék őket a vajúdás kezdetekor, de mondják meg, hogy még nem lehet látogatni, hanem majd csak akkor, ha az újdonsült szülők szólnak.

Apa, kezdődik!

Persze, ez a dilemma jó eséllyel csak az első gyereknél merül fel, legalábbis, ha apás szülést tervezünk. A második gyerek születésekor ugyanis többnyire szólni kell valakinek (legalább egy nagymamának vagy bébiszitternek), ha indulunk a kórházba, a valakinek kell ugyanis vigyáznia addig a nagyobbikra, amíg mi szülünk.

Az első gyerek már érdekesebb kérdés. Barátnőm, Zsófi például anno megmondta anyukájának, hogy most indulnak a kórházba, csakhogy a szülés elhúzódott, a szülőszobán nem volt idejük vagy lehetőségük rendszeresen informálni a leendő nagyit, így aztán amikor kb. egy nappal később előkerült végre az egészséges baba és anya, rögtön hatalmas lecseszést kaptak a nagymamától. Hogy mégis, mi tartott ennyi ideig?? És miért nem informálták őt rendszeresen a helyzet aktuális állásáról?

Ennek több mint tíz éve, de Zsófi még mindig egy kicsit neheztel emiatt édesanyjára. Ugyanakkor őt is meg lehet érteni: gyakorló szorongóként együtt tudok érezni a nagyival is, ha az én lányom bemenne szülni, és utána 15 óra múlva sem hallanék felőle, én is katasztrofálisabbnál katasztrofálisabb történéseket képzelnék el.

Első gyerekem születésekor így én sem szóltam senkinek, hogy most indulunk a szülőszobára (kivéve persze a szülésznőt). A férjemet is megkértem, hogy lehetőleg ne hívja fel se az én anyukámat, se az övét, mindketten izgulósak, nekem nem lesz kedvem félóránként sms-ben értesíteni őket a szülés aktuális állásáról, de ha nem tesszük, akkor meg halálra parázzák magukat odahaza. Ezt be is tartotta, csak hát – a jó ég tudja, miért - kiírta Facebookra, hogy „apa, kezdődik!”. Bár a nagyik nincsenek Facebookon, legalábbis nem kógnak rajta egyfolytában, a húgom és a barátaink egy része igen, így aztán az ezt követő mintegy 18 órában a férjem telefonján csak gyűltek az sms-ek és a nem fogadptt hívások. Amiket aztán igyekezett előlem eltitkolva megválaszolni, hiszen biztosan mérges lettem volna, ha rájövök, hogy megtörte a médiacsendet, és ki akar felmérgesíteni egy vajúdó nőt?

Utólag persze már egyáltalán nem tűnik fontosnak ez az egész kérdés. A kisbabám végül csak megszületett, egészséges, cuki, én is az vagyok, a többi meg kit érdekel? A vajúdás első pár órájában még képes voltam azzal foglalkozni, hogy rajtam kívül más emberek is vannak a világon, de aztán ahogy sűrűsödtek a fájások, már egyre kevésbé érdekelt, hogy ki drukkol otthon a képernyő előtt és ki nem, ki tud róla és ki nem, cseppet sem esett nehezemre a szülés folyamatára fókuszálni, és egy ponton a férjem kezéből is eltűnt az okostelefon. Így aztán ebből tanulva a második gyereknél már sokkal lazábban kezeltem ezt a kérdést (is).

Te mit gondolsz, illik szólni?

Persze, vannak, akiket kifejezetten doppingol a szurkolótábor és önkezükkel közvetítik szülésüket a szociális médiában. Vannak, akiknek jól esik, ha a leendő nagyszülők a kórház melletti kocsmában pálinkáznak (mert ilyen nagymamáról is tudok). És van, akinek nincsenek vagy nem ennyire gondoskodóak a szülei: egy másik barátnőm, Noémi már árva volt, mire első gyermekét megszülte, a férj szülei távolságtartóbb népek voltak, így neki például nagyon hiányzott, hogy a vajúdás alatt senki sem küldte neki a biztató sms-eket, és senki sem izgult érte álmatlanul a távolban.

És akkor még nem beszéltem egy ismerősöm vagány édesanyjáról, aki negyven évvel ezelőtt nem akarta felébreszteni három műszakban melózó férjét ilyen apróságok miatt, ezért szépen fogta a táskáját és leballagott a közeli kórházba, csak egy cetlit hagyott a konyhaasztalon, hogy „Imre, szülni mentem, kaja a hűtőben, Kati.”

Nálatok mindez hogy volt / hogy lesz? Szóltatok a tágabb családnak a vajúdás kezdetekor? Szóltatok, de utólag megbántátok? Twitteren közvetítettétek percről percre és szuper volt? Teljesen mindegy, a lényeg, hogy minden simán menjen? Meséljetek kommentben!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.07.25 17:50:27Netszamuráj

    Minek szóltam volna, mi a haszna, értelme? A nőgyógyásznak azért szóltam. :)

  • 2017.07.25 19:54:24kmera

    Most komolyan... Ez a cikk valójában két problémáról szól: a telefon megfelelő használatáról, valamint a felnőttek kommunikációról... 1. Felhívod a szüleidet, mert igenis rájuk is tartozik a hír, ill. mivel felnőttként is a gyerekük vagy, nyilván aggódni fognak, de pláne akkor, ha nem tudnak semmit erről az egyáltalán nem lényegtelen epizódról. 2. Megnyugtatod őket, hogy amint történik lényeges változás, te fogsz szólni nekik, ezután pedig bakker lenémítod a telefont, nem atomfizika ám, és akkor nem zavar, hogy "félóránként ránk írnak", és hasonlók... Mondjuk, ha valaki vajúdás közben a telefonján lóg és folyamatosan elérhető, az elmond mindent...

  • 2017.07.25 22:36:21Figyel Castro

    Van egy harmadik olvasata is: anyám elég prüd, szóval az ezzel kapcsolatos dolgokat nemigen tőle tudom... Épp ezért hiába szerette volna tudni a részleteket, az ilyen szintü intimitás nálunk elképzelhetetlen. Nr.1., amit én a lányommal másképp csinálok majd...

  • 2017.07.26 10:29:58zizi77

    Ha tudnak róla, nem gond, de ne kelljen félóránként helyzetjelenteni. Aki meg bíztató sms-eket vár közben...
    Újra lehet kommentelni, vagy csak egyedi eset?

  • 2017.07.26 21:27:23Tamas975

    Hajnali kettőkor bementünk, reggel 7-kor szóltunk mindkét oldalnak. Kaptunk tőlük egy hajrá sms-t, majd nem hívtak minket, pedig tűkön ültek. 9-kor meglett a kölök, akkor hívtam őket. Szerintem tudniuk kell, mégiscsak a gyerekük szül, lesz apa. De ha a szülő izgulós és telefonálna, ott a némító gomb. Egy idő után úgyis rájön, hogy nem veszi fel a telefont. De ha időben üzenünk nekik, akkor még annyi is belefér, hogy felvesszük a telefont igen, minden rendben, majd szólunk ha megvan a gyerek, szia.

  • 2017.07.26 21:54:17Em.MA

    Csatlakozom az eddigi többséghez.
    A szülők csak megérdemelnek egy értesítést, hogy elérkezett a nagy esemény, utána meg akár izgulósak, akár nem, várják meg amíg az újdonsült szülők jelentkeznek.
    Persze lehetnek ettől eltérő igényei a kismamának, de van rá néhány hónap, hogy megbeszéljék a családdal, ha szükséges megmagyarázzák miért szeretnék.

  • 2017.07.27 01:08:43Billy Hill

    Egy ellenvélemény: Feleslegesen izgulják szét magukat, ha tudnak róla... Tenni úgysem tudnak _általában_ semmit az ügy érdekében. Még magának az apukának is korlátoltak az eszközei, hát még az anyuka szüleinek, vagy leginkább az apai szülőknek... U. i. Megvan az a vicces kördiagram, hogy "Mit gondolnak a szüleid, ha ki van kapcsolva a mobilod"? A vicc szerint 60% válasza: "Meghaltál", további 30%-é "Haldokolsz", és csak 10% az, aki szerint "Biztosan csak lemerült". :-)

  • 2017.07.27 07:18:17szamarillat

    Mi már az elsőnél se tudtunk nem szólni a szüleimnek, mert együtt lakunk. Otthon vajúdtam, anyósom is beszaladt megsimogatni a fejemet (tényleg csak ennyire jött, ès ez pont jól is esett). A baráti körünk gyakorlott "együttszülő", mindkét gyereknél írtam közös e-mailt, amikor elkezdődött, majd a férjem egy újabb egymondatosat a fontosabb infókkal, miután megszületettek. "Menetközben" a kutya se zargatott minket. Apukámat a másodiknál megkértem, ugorjon be egy hajgumival (10 perc gyalog a kórház). Csak be akarta adni, de "elkésett", a szülésznő pedig szó szerint berángatta az én szemérmes apukámat a szülőszobára a párperces unokájához. Azt hiszem, nem bánta meg, én pedig nagyon örültem neki. Mindez egy sima budapesti közkórházban történt pár éve, azóta se tudok elég hálás lenni az ott dolgozók derűjéért és embersègéért.

  • 2017.07.27 12:23:42csakférfi

    Behívtam őket, hogy ne az utcán szüljön, de annyira ápolatlanok voltak, hogy a férjem kérte, mégis küldjem ki őket. Nem telt bele fél óra, a 12 éves kislányom azt kiabálta, ott van a kisbaba! - mondta az asszony.

    Az újszülött kisfiú a járdára esett, akit a fiú kísérő azonnal felkapott, de hiába, a baba nem sírt fel: – Én vittem ki a meleg takarót, lepedőt, párnahuzatot. A gyerek nem sírt fel. Mondtam a fiúnak, hogy tartsa fejjel lefelé, és ütögesse a hátát. Ő így tett, a kisfiú felsírt. Kék szeme rám mosolygott. Akkor megkönnyebbültem, és arra gondoltam, csak nincs semmi baja - fűzte hozzá Borbála.

    Az asszony hívta a mentőket, akik rögtön ellátták a lányt és koraszülött fiúgyermekét, majd mindkettőjüket kórházba vitték. A fiatal anya azonban másnap távozott a kórházból, magára hagyta 1490 grammal született újszülöttjét.

    [link]
    Hogy mik vannak!
    :)

  • 2017.07.27 19:53:19hideghs

    Igen! Vigyázz mama jövök

  • 2017.07.28 21:36:37indapass

    Csak, mikor már túlestem a szülésen.
    200+ km, jönni a többire felügyelni úgysem tudnak, izgulni meg minek?
    Pláne, hogy jellemzően késő este/éjjel mentünk be. Gyors menet volt mindegyik, és megvártuk a napvilágot a nagyszülők felébresztéséhez.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta