Kaja, mosogatás, terítés, asztal leszedése, be is kell vásárolni, naponta felsöpörni a kihullott homokot, és egy-egy mosás-teregetés is be-befigyel - körülbelül ezekkel a munkákkal jár az apartmanos élet. Ugyanaz a házimunka, csak nem 600 kilométerre van a tenger, hanem háromra. Jó ajánlat ez? Nyaralás egyáltalán? Vagy kitolás, mert amíg mindenki jól mulat, a nő ugyanúgy végzi a házimunkát, mint itthon?
"Apartman? Aztán ott güzüljek egész héten a konyhában, hogy mindenkinek legyen mit ennie? Hát, kösz, de nem! Inkább megyek egy all inclusive-ba, és pihenek én is végig" - nekem Ilka mondta ezt, de biztosan mindannyian hallottuk már szinte pontosan ugyanezt másoktól.
Azt hiszem, mindannyian ismerjük a forgatókönyvet, ami Ilkánál kiverte a biztosítékot.
Indul a család a horvát/olasz apartmanba. Anyu már két napja főz, lesütött hús, fasírt, rántott karaj a hűtőtáskában. Konzervekkel teli egy nagy szatyor. Mire elindulnak, anyu már alig él. Két napig eszik a hozott kaját, aztán jön a főzős-vásárlós része. És a gombóc a torokban: ez olyan igazságtalan. Mindenki pihen, mindenki ki tud szakadni a hétköznapokból, csak én nem. Nekem ugyanúgy itt a főzés meg a mosogatás, a söprés meg a teregetés, mint otthon. Ez mindenkinek vakáció, csak nekem nem - mérgelődnek nők milliói nyaranta az apartmanok konyháiban.
És a Józsi nem érti, miért nem jó ez, amikor a szomszéd Gáborék is minden évben apartmanba mennek, de bezzeg a Jutka nem panaszkodik, meg nem akar szállodába menni, sőt, szereti az apartmant. Csak te vagy ilyen, vágja az asszony fejéhez, neked semmi nem jó, itt vagyunk a tengernél, de most is csak elégedetlenkedsz!
"All inclusive? És igyam a gagyi narancslevet a gyűszűnyi pohárból, egyem ugyanazt a közepes kaját minden nap, és tömörüljek a millió másik ember között a medencénél meg a parton? Hát, kösz, de nem! Az apartmanban a saját uraink vagyunk" - Gabi véleménye sem egyedi, az apartmanok, kivehető lakások, házak népszerűsége töretlen, és sokszor nem anyagi okok indokolják a döntést.
Nem csak a mártírnők szeretik az apartmant. Sőt!
Hogy is van ez, hogy az emberek felét a gondolattól is rázza a hideg, miközben az emberiség másik fele önként, vidáman és lelkesen megy nyaralni apartmanba? Önellátás-nem önellátás témában rögtönzött közvélemény-kutatásom nem túl meglepő eredményt hozott. A megoldás a családi munkamegosztás. Magyarul: segít-e a férjünk, vagy minden a mi nyakunkba szakad?
Ahol a házimunka az asszony dolga, és ő szolgálja ki a többieket, akar a fene apartmanba menni. Aki egész évben egyedül gürcöl a házimunkával, szeretné legalább egy hétre elengedni.
Sokkal szívesebben mennek apartmanba azok, ahol az a normális, hogy a férj/apa is el tud ugrani a boltba reggeliért, és nem megdöbbentő a gondolat, hogy ha egyikünk megfőzte a kaját, akkor a többiek terítenek és mosogatnak.
Ha tehát férfi vagy, és azt szeretnéd, hogy a család apartmanba menjen, segíts többet a feleségednek a házimunkában, otthon is, de különösen a nyaraláson! Még élvezhetőbbé válik a dolog, ha van némi pénz vendéglőzésre, és nem kell minden nap valakinek főzni-mosogatni. A harmadik olyan tényező, ami élvezetessé teszi az önellátós nyaralást az, ha lehet egyszerűsíteni, és néha megteszi egy szendvics vagy gyors tészta is a többfogásos vacsora helyett.
Ti melyik táborhoz tartoztok? Mentek apartmanba? Szeretitek? Vagy csakis a szálloda? Gürcölni kell a nyaraláson? Vagy van munkamegosztás? Facebookon várjuk a véleményeteket!
