Egy kutatás a gyerekek és szüleik agyának hasonlóságait látja a harmonikus családi élet és a magasabb érzelmi fejlettség egyik fő feltételének.
Ha az anyák és a gyerekek agya hasonló mintákat mutat, a mindennapok során is felhőtlenebb a kapcsolatuk – nagyjából így lehetne összefoglalni egy, a NeuroImage-ben megjelent kutatás egyelőre csak a két jelenség közötti összefüggést felfedező eredményeit. Arra persze a Research Digest is felhívja a figyelmet beszámolójában, hogy a kutatók ok-okozati összefüggéseket megállapító kijelentései nem biztos, hogy megállják a helyüket.
A kutatás során 31 gyerek-szülő pár nyugalmi állapotban feltérképezett agyának mintái kerültek összehasonlításra. A konnektomok, azaz a neuronok közötti kapcsolódásokat feltérképező „kapcsolódási rajzok” összehasonlítása után arra is megkérték mind a szülőket, mind a gyerekeket, hogy vezessenek 2 hétig naplót, melyben a hangulatuk változásait voltak hivatottak rögzíteni. A 15 éves átlagéletkorú gyerekek emellett kitöltöttek egy kérdőívet is, amellyel az érzelmi kompetenciájukat mérték fel a kutatók, vagyis azt, képesek-e adekvát módon meghatározni és körülírni az érzelmeiket.
"Kedves naplóm! Anyu ma is teljesen kikészített!"
A szülő-gyerek párosok naplóbejegyzései gyakorlatilag a spektrum egészét lefedték, voltak, akik teljes szinkronban élték mindennapjaikat, míg mások között egyáltalán nem volt meg az összhang. A konnektomok és a párok érzelmi állapotának összehasonlítása után a kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a hasonlóan „huzalozott” agyú párok érzelmi téren is nagyobb összhangot mutattak. A kutatók szerint arról van szó, hogy a közösen átélt élmények hasonló mintákat eredményeznek a szülők és a gyerekek idegsejtjei közti kapcsolódások tekintetében is.
A hasonló konnektomok egyébként mindemellett a gyerekek érzelmi kompetenciájával is összefüggésbe hozhatóak: minél nagyobb volt a hasonlóság a gyerek-szülő párok agyi felépítése között, annál magasabb volt a gyerekek érzelmi kompetenciája.
Ők így gondolkodtak
A kutatók ezeket az adatokat és hasonlóságokat úgy értelmezték, hogy az agy idegsejtjei között létrejövő kapcsolatok hasonlósága az, ami az érzelmi együttállást eredményezi, és az ily módon harmonikusabbá váló családi élet következtében fejlettebbek egyes gyerekek az érzelmi kompetencia szempontjából. A kutatás során felfedezett összefüggések ilyen interpretációja azonban meglehetősen spekulatívnak és szubjektívnak tűnik, bizonyíték ebben az esetben csupán a különböző jelenségek együtt járására van. Ráadásul az sem igazán egyértelmű, milye gyakorlati jelentősége és haszna lehet a kutatás által felfedezett összefüggéseknek.
