A tudomány jelen állása szerint az allergénekkel nem érdemes túl sokat várni.
A hozzátáplálással kapcsolatban az utóbbi évtizedekben többször is változtak a szabályok – nagyanyáink még simán a három hónapos csecsemő kezébe nyomták a kiflivéget, míg ma a fél évig tartó kizárólagos szoptatásra esküszünk. Ami a konkrét kiflivéget, vagyis a glutén bevezetését illeti: az utóbbi években kiderült, hogy nem csak a túl korai, de a túl késői bevezetés is növelheti az allergia kockázatát, ezért ma nagyjából a baba 4-8 hónapos kora között ajánlják.
A glutén volt az első élelmiszer, amelyből kiderült, hogy a lehetséges allergénekkel nem biztos, hogy érdemes sokat várni. A hagyományos nézet szerint ugyanis minél „allergénebb” egy ennivaló, annál később kell adni a babának, és így elkerülhetjük az allergia kockázatát. Így a nyolc hónaposom idén kihagyja az eperszezont, és nem ehet mogyorót, diót, halat sem, tejtermékek közül pedig csak joghurtot homeopátiás adagban.
Ugyanakkor a témában készült kutatások egyre-másra cáfolják ezt a dogmát. A glutén után pár évvel ezelőtt a mogyoróról is kiderült, hogy totál az ellenkezője igaz annak, amit eddig gondoltunk: vagyis, ha a baba elég korán kóstol mogyorót, akkor nem nagyobb, hanem épp, hogy kisebb eséllyel lesz allergiás rá. Aha. Mogyoróvajat háromhónaposan. A Föld meg kocka alakú, nem?
Vadat, halat, s mi jó falat
A legutóbbi nagy elemszámú az ún . EAT Study volt a témában. A kutatók arra keresték a választ, hogy vajon a mogyoró, a hal, a szezámmag, a tojás, a tehéntej és a búza (glutén) korai bevezetése fokozza-e az allergia kockázatát vagy épp csökkenti azt. Az EAT előtt is voltak kutatások, amelyek arra utaltak, hogy a korai bevezetéssel inkább jót teszünk, de az EAT volt az első randomizált, kontrollált vizsgálat – ez azt jelenti, hogy jó minőségű kutatásról van szó, így jó eséllyel hihetünk az eredményeknek.
A tanulmány szerzői tehát fogtak 1300 kizárólagosan szoptatott háromhónapost, és véletlenszerűen két csoportra osztották őket. Az egyik csapat a hagyományos vonalat követve 6 hónapos korig szoptatott, utána a brit ajánlásokat követve szép fokozatosan vezették be a szilárd ételeket, kezdve a nem allergénekkel. A másik csoport nagyobb kihívások elé nézett, itt ugyanis azt kérték az anyáktól, hogy a szoptatás mellett a baba három hónapos korától kezdve adjanak neki mindjárt hatféle allergént: tehéntejből készült joghurtot, mogyorót, főtt tojást, szezámmagot (tahini paszta formájában), halat és búzát.
Már a gondolattól is rosszul vagyunk és elkeztünk utánanézni, milyen etikai bizottságnál vagy gyámhivatalnál lehetne ezeket az anyákat és felbujtóikat följelenteni? Azért ne úgy képzeljük el, hogy a bébi háromhónapos szülinapján összeturmixolták neki a fenti allergéneket és egyből belekanalazták az egészet. A babák átlagos életkora valójában 4 hónap volt a kezdéskor, az első héten csak rizspépet kaptak, a második héttől kis mennyiségű joghurtot, és így tovább, fokozatosan öt hét alatt kóstolták meg a mogyorót, halat, szezámmagot és tojást.
A babáknak viszonylag kis adagokat kellett megenniük ezekből, pl. heti két kekszet vagy heti két halrudacskának megfelelő mennyiségű halat (itt meg lehet nézni a kutatásban használt táplálási protokollt, de nehogy elkezdjük ész nélkül követni, ez egy kutatási protokoll, nem babatáplálási ajánlás). Emellett legalább hat hónapos korig anyatejet kaptak. A „korán kezdő” csoportban csupán a szülők 43 százaléka tudta megfelelően követni ezt a protokolt – vagy a babák nem akarták megenni a halat, vagy a szülők világnézete, a sápítozó nagyszülők, védőnők, szomszédok hátráltatták a folyamatot, nem tudjuk.
Korai bevezetés = kevesebb allergia
És akkor az eredmény. Azok a babák, akik a korán kezdő csoportban voltak és be is tartották a diétát, azaz minden héten megették az előírt mennyiségű halat, kekszet, tojást, mogyorót, tahinit, joghurtot – lényegesen kisebb eséllyel lettek később ételallergiásak. Ebben a csoportban a babák 2,5 százalékánál fejlődött ki valamilyen ételallergia, míg a hat hónapos korig kizárólag szoptatott kontrollcsoportban a babák 7,3 százaléka lett allergiás.
Az egyes ételekre lebontva: a korán evő babáknál senki sem lett mogyoróallergiás, a kontroll csoportban 2,5 százalék. A korán evő csoportban 1,4 százalék, míg a kontroll csoportban 5,5 százalék volt a tojásallergia aránya. Valamennyit profitáltak még azok a babák is, akik a korai hozzátáplálású csoportban voltak, de nem tudták betartani a protokollt, mert nem ették meg az előírt mennyiséget: akik csupán heti másfél teáskanál mogyoróvajat bírtak legyűrni (az előírt heti 3 teáskanál helyett), máris tízszer kisebb eséllyel lettek mogyoróallergiásak azokhoz képest, akik fél éves kor előtt nulla mogyorót ettek.
Mit csináltak, akik nem ettek?
Nehéz mit kezdeni azzal a kérdéssel, hogy a korai hozzátápláló csoportban a babák (vagy az anyák) több mint fele nem tudta követni a kutatási protokollt, mert a baba nem ette meg az előírt adagot. Az sem kizárt, hogy az összefüggés bonyolultabb annál, mint hogy korai bevezetés = kevesebb allergia. Lehet, hogy azok a babák, akik már eleve kevésbé hajlamosak ételallergiára, hamarabb készen állnak a szilárd ételekre és hamarabb elfogadják azokat.
A hozzátáplálás ugyanis nem csak a szülők döntése, hanem élettani folyamatokhoz is köthető: szinte lehetetlen kanállal etetni egy csecsemőt, amíg el nem múlik nála az újszülöttkori ún. nyelvkilökő reflex. A nyelvkilökő reflex arra való, hogy a bébi ne fulladjon meg, ezért a szájába kerülő szilárd dolgokat a nyelvével reflexesen kilöki – akár pormacskáról, akár mogyoróvajról van szó. Ez 4 és 6 hónapos kor között múlik el valamikor, és ha elmúlt, az az egyik jele annak, hogy babánk megérett a szilárd étel fogyasztására. Az EAT Study-ban ezt nem nézték a kutatók, de azért felmerül, hogy lehet, hogy az ételallergiára kevésbé hajlamos babáknál hamarabb eltűnik ez a reflex, ezért őket könnyebben meg lehetett etetni a mindenfélével, a többiek meg tiltakoztak. Ezeknek az összefüggéseknek a felderítése további kutatásokat igényel majd.
És a szoptatással meg mi lesz?
A túl korán hozzátáplált babák abbahagyják a szopizást és kevésbé részesülnek az anyatej jótékony hatásaiból, mint az közismert. A kutatások szerint ez nem igaz: az EAT Study-ban részt vevő bébik legalábbis ugyanakkora arányban szoptatódtak 6 hónaposan, akár a hagyományos, akár a mogyoróevő csoportba tartoztak. A kutatók azt is nagyon fontosnak tartják, hogy a tanulmányt szoptatott babákkal végezték, azaz az összes potenciálisan allergén ételt anyatej mellett kapták a csecsemők. A kutatás ezért nem mond el semmit arról, hogy a tápszeres babáknál mi az előnyösebb: náluk is érdemes-e korán bevezetni ezeket, vagy pont nem.
Akkor most etessem vagy ne?
A hozzátáplálást illetően a legfontosabb és leginkább követendő tanács az, hogy akkor kezdjük, amikor a baba készen áll rá. Érdemes azt is észben tartani, hogy a szóban forgó vitás időszak csupán két hónap: a baba 4 hónapos kora előtt senki sem akarja kenyérvéggel etetni, 6 hónapos kora után meg már a La Leche Liga és a WHO is megengedi a szilárdat. Erről a két hónapról vívunk tehát becsületsértésig fajuló vitákat a mamifórumokon. Nem kéne. A babák eltérő ütemben fejlődnek, a két gyerekem közül az első úgy döntött, betartja a WHO ajánlást és fél éves koráig maximum a nyelve hegyével nyalta meg messziről az almapürés kanalat, a kisebbik meg négy és fél hónaposan felült, tátogott és enni akart.
A tudomány jelen állása szerint az allergénekkel nem érdemes túl sokat várni. Az EAT Studyhoz hasonló kutatások eredményei lassan, de biztosan megjelennek majd a napi gyakorlatban, azaz a konkrét étrendi ajánlásokban is – a gluténról csak pár éve derült ki, hogy jobb korán adni, a magyar gyerekorvosok és védőnők pedig ma már a korszerű verziót ajánlják. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy holmi kutatási eredmények miatt ne kényszerítsük a babát evésre, azaz ne feszüljünk meg, hogy márpedig Józsikának meg kell ennie négy hónaposan a szezámmagos halrudacskát, mert különben jön az ételallergia! Ha túl korán és túl erőszakosan közelítünk a kérdéshez, akkor a baba könnyen fellázad, megutálja az etetést és hosszú hónapokig szenvedünk majd vele. Azaz az allergének bevezetése kicsit korábbra kerülhet és a következő években várhatóan a szakmai ajánlásokban is korábbra kerül, de magát a hozzátáplálást továbbra is akkor kezdjük el – valamikor 4 és 6 hónapos kor között – amikor a baba megérett rá.
