SZÜLŐSÉG

A verés mint nevelési eszköz?

2017. április 27., csütörtök 18:19

Amikor megverjük a gyereket, valójában az történik, hogy visszaélünk azzal, mi erősebbek vagyunk. Nincs más érvünk, nincs jobb ötletünk, hát ütünk, mert megtehetjük. Ha szerinted ez rendben van, akkor képzeld magad abba a helyzetbe, hogy a főnököd ezután minden munkahelyi nézeteltérést úgy fog rendezni, hogy megver vagy megveret valakivel. Mert megteheti.

A gyerekünk kapcsolata velünk nem teljesen egyenrangú, sem fizikailag, sem lelkileg. Tőlünk függ, nekünk kell róla gondoskodni, és segíteni abban, hogy egyszer majd ő is jó ember, jó felnőtt, jó szülő lehessen. Ha megverjük, azt tanítjuk, hogy a gyengébbel szemben oké így érvényesíteni az akaratunkat.

A gyerekverést mint nevelési eszközt propagáló keresztény könyv kapcsán arra kértük pszichológus szakértőnket. hogy magyarázza el, mit érdemes végiggondolni a témával kapcsolatban. Íme:

A napokban több portál írt egy gyereknevelésről szóló keresztény könyvről, aminek kifejezetten néhány oldala keltette fel a nyilvánosság érdeklődését, leginkább felháborodását. Ez a szakasz a gyerekverésről szól, és úgy beszél róla, mint elfogadott és rendben lévő nevelési módszerről. Sokan csodálkozva kérdezik, hogy akkor hogy is van ez, a verés micsoda: nevelési módszer, vagy inkább a kontrollvesztett szülő indulatainak kisülése?

shutterstock 173523581
Fotó: Shutterstock

Nem tudjuk magunkat kivonni az alól, hogy egy bizonyos kor és kultúra szemüvegén át látjuk a világot. Voltak helyek és idők, ahol, és amikor teljesen normálisnak számított kikötni a gyereket az asztal lábához, hogy anyuka nyugodtan házimunkázhasson, és ne szökjön el (plusz ne tegyen kárt magában) a csemete. Máshol a földbe ásták be, ha éppen nem a házban, hanem a földeken kellett biztonságban és nyugton tudni. Volt, mikor pálinkás kenyeret adtak, hogy jobban aludjon, és persze hosszú-hosszú időn keresztül a gyerek egyfajta jószág volt, akit etetni kell, hogy minél előbb hasznossá váljon, és amint lehet, be kell fogni a munkába. És persze hosszú időn keresztül teljesen rendben volt a gyerekverés, mint módszer.

Amikor a jelenben megborzongunk a könyv említett fejezetétől, akkor közben tudjunk róla, hogy a kor, a kultúra befolyásolja, hogy mit találunk kegyetlennek és mit természetesnek. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen csak tény. Hasonlóan, ahogy alakult a felfogásunk sok egyébbel, például a rabszolgatartással vagy a női körülmetéléssel kapcsolatban is. Ma úgy gondolkodunk a gyerekről, mint aki ugyan más, mint a felnőtt, így nevelést, iránymutatást igényel, de ugyanúgy megilleti a tisztelet, és az, hogy ne sértsük méltóságában. Ebbe nem illik bele a verés, sem kevés ütés, sem sok, sem akkor, ha „szeretet-élményt” iktatunk be utána, ahogy a könyv tanácsolja, sem ha ez elmarad.

Az ütés más, mint amikor büntetésként valamilyen kellemetlen következményt foganatosítunk, például összekeni a gyerek a falat, és az a következmény, hogy le kell tisztítania, vagy csúnyán beszélt, ezért aznap nem kap csokit. A legtöbb embernek van olyan élménye, hogy legalábbis egy-két pofon elcsattant az arcán, így pontosan érti és érzi a különbséget.

A csoki-megvonás miatt is haragszik a gyerek aktuálisan, és rendkívül sérelmesnek találja, de utólag mégsem megalázó emlékként gondol rá. Nem őt alázzák meg, hanem rossz neki, hogy le kell valamiről mondania. A pofont, ütést utólag is nehéz beleilleszteni a szülővel való szeretetkapcsolatba. 

Ha azt mondjuk, hogy azért más, és azért soroljuk a bántalmazáshoz, nem pedig a neveléshez, mert beleavatkozik a gyerek integritásába, azt nehéz megfogni, annyira elméleti. Hogy átélhetőbb legyen: az a különbség, hogy megakadályozza a gyereket abban, hogy (a büntetés közben vagy visszagondolva rá) jóban legyen önmagával, tisztelettel gondoljon magára. Miközben ütnek, hogyan tudok magamra úgy gondolni, mint valakire, aki méltó a tiszteletre, aki méltó arra, hogy vigyázzanak rá? Ha ütnek, akkor ezek szerint ezt meg lehet tenni velem.

Ezért más ez, mint hogy le kell takarítani a falat, ha összekoszoltam: akkor csak az történik, hogy vállalnom kell a következményt egy tettemért. Ez nem árt az önbecsülésemnek, legfeljebb semmi kedvem hozzá. Amikor valaki azt mondja a gyereknek, „értéktelen hülye vagy”, vagy megüti, vagy a szexuális vágyai kielégítése érdekében nyúl hozzá, akkor a gyerek nem tudja megőrizni azt az érzést, hogy ő teljes egész, hogy tiszteletben tartják a határait.

shutterstock 79059646
Fotó: Shutterstock

Örök vita, mi a jobb (vagy kisebb rossz): ha indulatból üt a szülő, vagy ha átgondoltan, higgadtan. Az említett könyv egyértelműen az utóbbi mellett teszi le a voksát. A logika világos, mégis problémás: a szerző úgy gondolkodik, az ütés nem a szülő feszültségeinek levezetését szolgálja, hanem eszköz, amit a gyerek érdekében foganatosít. Akik az indulati verést rosszabbnak tartják, még azzal is szoktak érvelni, hogy az félelmet kelt a gyerekben, mert látja a szülő kontrollvesztettségét, és emiatt akár halálfélelmet is átélhet.

Ez nem két homogén kupac. Ha elképzelünk egy részeg apát, aki teljes kontrollvesztettségben az összes indulatát a családra önti, akkor igaz, kétségtelenül kisebb kárt okoz ennél, ha a könyv útmutatásait követi valaki. Ám ha a szülőnek eljár a keze, hasonlóan ahhoz, mint mikor valaki elkáromkodja magát, mert már nem bír a benne tomboló feszültséggel, akkor bár valóban elcsattant a pofon, ami nem jó, de legalább ez egyértelműen a szülő hibája, amit, ha lehiggadt, el is ismerhet.

Tehát ha ez nem mindennap, hanem egyszer vagy kétszer történik meg, és a szülő úgy kezeli, most ő nem volt a helyzet magaslatán, akkor ezért vállalhatja is a felelősséget. Akárcsak Makarenko, a 19. század végén született orosz pedagógus, aki éppen arról a két pofonról híresült el, amit a testi fenyítést mélyen elítélő, azzal ellentétes elveket tanító ember pályafutásának két mélypontjaként említ, és egyértelműen hibaként beszél róluk.

A legfontosabb pedig ez: a gyerek legelső sorban utánzás útján tanul. Azt, hogy másokkal hogy bánjon, és azt is, hogy saját magához hogy viszonyuljon. Ezért érdemes azt tanítani, hogyha valaki hibázik, akkor annak van következménye, ám attól még nem lehet senkit sem bántani, attól még az alapvető tisztelet mindenkinek jár. Veréssel ez nem tanítható.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.04.28 12:17:22zizi77

    Félértelmiségi, bárcsak minden gyereknél bejönne az ötleted! :) az enyémek 3-an 3 félék.

  • 2017.04.28 12:21:25félértelmiségi

    Zizi: igen, az enyémek sem egyformák (pedig csak ketten vannak), de ez elég jól működött. Ha van kicsi, próbáld ki, hátha bejön. ez persze az egy-két-három éveseknél bevethető trükk, utána más okosságot kell keresnünk :)

  • 2017.04.28 12:23:58kerdes

    @félértelmiségi, mi is ezt a módszert alkalmazzuk :) Eddig teljesen bevállt, ami veszélyes azt egyszerűen nem csinálja, eszébe sem jut. És pontosan tudja a lányom, milyen az amikor tényleg rászólok és veszélyes, és mikor van, amikor rászólok, de benne vagyok egy kis huncutkodásban is. Megütni sose ütném meg.

  • 2017.04.28 12:25:25zizi77

    Flybywire, nálunk a nagyot azért megviselte, amikor a második született. A suliban mutatkozott ez meg. Nem a tanulásban, inkább nagyon sírós lett, ami olaj volt a tűzre a sok kis agresszornak. És Ő még el se volt kényeztetve, sőt egy nagyon jól alkalmazkodó gyerek volt . Ketteskével azóta is marják egymást, a harmadikkal meg viszonylag jól elvan. Viszont Ketteskének Hármaska tényleg vetélytárs, mióta felállt. Azóta nem tekinti ugyanis babának.
    Egyébként nekem 6,5 évvel idősebb a tesóm, és "nevelt" rendesen. :/

  • 2017.04.28 12:28:27zizi77

    Nálunk a 14 hós a mindenhova felmászós korszakot éli. Üvölthetek kedvemre, sz@rik rá.

  • 2017.04.28 12:56:05FlybyWire

    zizi77: ja, hát a bunyó nálunk is megvolt, a kicsit baromi ügyesek a nagy felidegesítésében, és persze úgy, hogy a szülők ne lássak. Ha meg a nagy kiakad, és fegyelmezni kezd, ő kap... :P
    Szóval van ott mindkét testvérnek pro és kontra is.
    A kisebb korkülönbségűeket a kellő odafigyelésen kívül én még egy csomó más miatt is nagyon nehéznek gondolnám - egyszerre csak eggyel tudsz érdemben beszélni, ketten kétfelé hisztiznek, melyikkel foglalkozol, stb... mindegy, ez most már elméleti kérdés marad nekünk, amit nem bánok :)

  • 2017.04.28 12:57:55FlybyWire

    félértelmiségi: a miénk éppen megtanult totyogni, 13-14 hónaposan egyszer, nagyon nyomatékosan elmondtuk neki, hogy a konvektor tűzforró, ne fogja meg - soha nem nyúlt hozzá!
    De minden gyerek teljesen más, nem mondom, hogy másnál is beválna, sőt.

    Szófogadáskor jutalmazás (csak első 1-2 esetnél adott témában) szerintem teljesen jól működhet sok gyereknél.

  • 2017.04.28 14:36:27Treff Bubi

    Érdekesek ezek a szélsőségek a kommentekben. Mintha csak a célravezető, hatékony verés, és a hatástalan, szelíd kérlelgetés léteznének a világon. Őszintén: nem lett volna jobb a "mit ajánl a posztoló ilyen esetekben" kérdéseket azelőtt feltenni valakinek, mielőtt gyereket csináltok?

  • 2017.04.28 14:56:03J.W. Booth

    A "keresztények" szerint belefért az is, hogy kiirtottak számtalan amerikai. ázsiai, afrikai stb kultúrát a nevükben.
    Tehát, a "keresztények" szerint a gyerekverés ehhez képest semmi. Ha papok molesztálják a gyerekeket, az meg egyenesen kitüntetés.

    Aki szerint normális dolog verni a gyereket vagy fizikai erőszakot alkalmazni egy velük szemben, annak figyelmébe ajánlom a vaszektómiát, nők esetében a petevezeték elkötését, mielőtt tovább fertőznék a világot és tönkretennék az esetleges utódaikat.

    Ha bántod a gyerekedet, az a te nevelésed csődje, a te alkalmatlanságod bizonyítéka.

  • 2017.04.28 15:12:01vivdomla

    Szintén a másik oldalról írnék egy történetet. 40 éves nő vagyok, akit gyerekként folyamatosan vertek, nadrágszíjjal, fakanállal, kézzel. Az ok bármi lehetett és nem volt olyan nap éveken keresztül, hogy apám ne találjon indokot egy jó verésre. Persze utána jött a szöveg, hogy szeret és értsem meg, hogy ez csak az én érdekemet szolgálja. Hát nem sikerült megértenem és amint lehetett elmentem otthonról és soha többé vissza se néztem. Van egy pici lányom, akit szintén soha nem fog látni. Hiába próbálta keresni a kapcsolatot, én nem kívánok semmilyen kapcsolatban lenni vele. És ha valaki azt hinné, hogy meg lehet magyarázni miért csépeljük a gyereket, hát nem lehet és a gyerekben is megmarad egy életen át. Amikor valaki úgy érzi egy isteneset odacsapna, jusson eszébe ez a történet és hogy akarja-e hogy ha felnő a gyerek, akkor még rányissa az ajtót.

  • 2017.04.28 15:32:34zizi77

    Vivdomia, én azt gondolom erről, hogy nem csak fekete meg fehér létezik. Nyilván ahol a szülő minden problémáját, idegességét a gyereken vezeti le, nagy gond van. Ott nem is a neveles eszköze a verés, hanem a szülő aggressziójának a levezetése. Ettől nagyban különbözik az egyszer-egyszer előforduló, ténylegesen okkal adott füles. Lehet azt mondani, hogy nincs ilyen ok, de ez minden ember életében más, nem összevethető egymással. Fentebb írtam, hogy legtöbbször fejben osztom ki a pofonokat, de előfordult már 1-1 füles sajnos. Nem az idegességemet vezettem le a gyereken akkor sem.
    Én is kaptam sokat gyerekkoromban. Mégis egyetlen pofon volt, amire konkrétan emlékszem, mert az igazságtalan volt. Anyámtól kaptam, de akkor Ő még nem tudta, hogy miért nincs igaza. Utána kiderült, átbeszéltük, és azóta is imádom az anyukámat.

  • 2017.04.28 15:33:00flea

    Azért, mert egy magát kereszténynek nevező kiadó terjeszt valamit, az a könyv nem lesz automatikusan "keresztény könyv".
    Az én környezetemben legalábbis a magukat kereszténynek vallók éppúgy felháborodnak a bántalmazás propagálásán, mint általában mindenki. És kifejezetten sérelmezik és manipulatívnak tartják, hogy netszerte mindenki a könyv állítólagos kereszténységét sulykolja.
    Hozzátenném, ha a véleményük reprezentatív, akkor teljes joggal.

    Aki szerint meg "liberális hülyeség", meg "fegyelmezni igenis kell", az tanuljon meg olvasni: SENKI nem mondta, hogy nem kell fegyelmezni. A kérdés az, hogy HOGYAN.

  • 2017.04.28 18:21:02Zsolti A. Béka

    Engem is megvert apám. Kikötözött az asztal lábához, és a derékszíj csatos végével nevelt, és nem haltam bele, felnőttem.

    És én is jól megvertem a gyerekemet, hogy tudja, ki az úr a háznál. Amikor kétévesen sírt. Na akkor vertem, hogy ne sírjon.

    Ja. Nem. Hülyék vagytok? Tényleg verni egy gyereket? A legkisebb felnőtt is 2-3szor akkora mint egy gyerek.

  • 2017.04.28 19:05:12Em.MA

    Vivdomla szintén zenész, csak kicsit öregebb vagyok ... eltört a fakanál a hátamon, elájultam a veréstől, stb.
    Még utólag is azt akarta anyám bemesélni, hogy csak azt bántjuk, akit szeretünk.
    Igen meglepődött azon az élnénk tiltakozáson, amit kapott, hogy akit szeretünk, azt soha nem bántjuk.
    És ha tanács kell, itt van egy Benjamin Spocktól: ha a gyerek tilos dologba kezd, csinálj úgy, mintha éppen a forró kályhát készülne megölelni.
    Nálunk bevált, hogy akkor kell a gyereket irányítani, ha valóban szükséges, de akkor el kell várni, hogy megtegye amit mondanak neki. Felesleges állandóan rászólni, ha mellette azt tehet, amit akar.

  • 2017.04.28 19:47:26franciss

    Konnektorra, gyerekek egymás közti verelkedésére stb. azért van egy elég egyszerű módszer: nem távolról kiabálni, hogy hagyd abba, (a verésről nem is beszélve), hanem szépen odamenni és megfogni a kezét, elhúzni a konnektortól, elvinni a verekedésből és elmagyarázni a helyzetet. Nyilván otthon biztonságossá teszed a lakást, ha elmész idegen helyre, figyelsz. Elég hamar megtanulják a gyerekek. És csak úgy szólok, gyereket verni bűncselekmény (mellesleg embertelen, kegyetlen és ráadásul felesleges - vagy inkább kontraproduktív)

  • 2017.04.28 20:00:48TappancsNyuszi

    Nálam egyetlen dologért jár(t) "verès": ha a gyerek megütött vagy megrùgott. Kb 2 évesen jött ez a szakasz nála. Eleinte volt a nem szabad, ez nagyon bibis anyának, de nem hatott semmit. Ìgy, ha megütött, ràcsaptam egyet a kezère, ha rùgott, a lábára. Egyet és nem erősen, de érezhetően. Nagyon hamar leszokott ròla. Minden màs problémát pedig, az ő szintjén, megbeszélünk. Rossz szülő lennék? Nem gondolom. A gyerek őszinte és felszabadult velem, el meri mondani, ha valami rosszaságot csinált. Kikapni nem fog èrte, max kimarad a fagyi vagy valami, amit szeretett volna. El is van neki magyarázva, hogy mièrt. Ergo ùgy gondolom, hogy van az a pont, mikor igenis helye van egy nevelő célzatù testi fenyìtésnek, de nem lehet az az első reakciò illetve tényleg nagyon kevés esetben célravezető.

  • 2017.04.28 21:32:17*rockstar*

    Nem könnyű kérdés.
    Anyám egy végtelenségig türelmes és jámbor asszony volt/van, igazi szeretetközpont. De volt 3-4 alkalom a kamaszéveimben, amikor papuccsal odavert és eltört egy-két fakanalat rajtam (a fejemre sosem ütött), tehát valószínűleg BÁRKINÉL eljöhet az a pont, amikor így jön ki belőle a feszültség.
    Én nem emlékszem a pontos történetre, de gyanítom igen nagyon gyökér lehettem, ha ilyet tett :D
    Érdekes módon én ezért nem haragszom rá egyátalán (valszeg akkor sem haragudtam).
    Apámnak is eljárt a keze elégszer (fejre ő sem ütött), de ez sem hagyott maradandó nyomot.
    Szóval, mértékkel ezt is lehet :D

  • 2017.04.28 21:37:15*rockstar*

    Szülőként pedig @Advanced Flight kommentjével értek egyet. Inkább tőlem kapjon 1-2 pofont, amikor nagyon indokolt, mint az életben valaki mástól. Mert én tudom, hogy hová és mekkorát lehet ahhoz, hogy értse, de ne fájjon annyira.
    Félreértés ne essék, nem vagyok veréspárti, sőt. De simán el tudom képzelni, hogy a kölykök kapjanak egy-két sallert. Ahogy @zizi77 is írta: ha az nem agresszió-levezető pofon, hanem térj-már-észhez pofon.

  • 2017.04.28 22:41:57Rébusz

    Ha jól tudom, a gyerek verését, már a legkisebb mértékben is (pofon pl) Magyarországon is büntetik.

  • 2017.04.28 22:47:16almaty

    Rébusz: Papíron büntetik, valójában (vak komondoros) még újra is választják. A rendőrség nem avatkozik be, amíg vér nem folyik. Sokszor még akkor sem. Bezzeg a Finneknél: ha az iskolában kiderül, hogy megpofozták a gyereket, azonnal mozdul a gyámügy. El is vehetik a gyereket!

  • 2017.04.28 22:51:05almaty

    A legnagyobb probléma, hogy a szülőknek csak olyan nevelési mintáik vannak, ahogyan őket nevelték. Hiába írjuk azt, hogy ez így nem jó, de azt nem mondjuk meg, hogy akkor hogyan másképp. A másik leggyakoribb hiba a büntetésre az érzelmi zsarolás. A szülők egymás között is 95%-ban alkalmazzák. A gyerek gyorsan eltanulja és alkalmazza. Folyton megsértődik valaki. Szörnyű. Máshogy kell motiválni!!!

  • 2017.04.29 00:39:48Arcade Macho

    kedvencem az a megmondoember fotelkommentelo aki szerint a veres / agyonveres / megutni a gyereket az ugyanaz a kategoria

  • 2017.04.29 07:16:10bluebear

    Nem mindegy hogy az ütés milyen korban, és hányszor történik. Értelme szerintem csak akkor van, ha 2-5 éves kor körül van max. fenéken csapkodva egy párszor a kellő alkalommal. Idősebb korban már hasztalan, iskolás kortól inkább beszélgetéssel, értelmes programok szervezésével, példamutatással kell nevelni.

  • 2017.04.29 07:23:18bluebear

    Sokan ott követik el a hibát, hogy 2-5 éves korban elkényeztetik, babusgatják a gyerek megszokja ezt, és a fejükre nő. Később, kaaszkorban, 10-14 éved n akarják veréssel nevelni, de akkor már késő.

  • 2017.04.29 07:49:59mel gibson

    Én a szerzőt basznám pofán.
    Hátha felébredne és visszajönne Álomország tengerpartjáról.
    Olvastam néhány szitut a kommentekben ahol bőven elfért egy saller.

  • 2017.04.29 07:59:43TappancsNyuszi

    Egyèbkènt valòban könnyen mossák össze az emberek az "esetenként kap egyet a gyerek" verziòt "verem mert màsképp nem tudim/akarom megoldani" esettel. A kettő teljesen más. Mìg az egyik tènylegesen nevel és vègeredmènyben pozitìvumot eredményez, addig a màsik pont az ellenkező hatàst váltja ki. Illetve illik azt is észben tartani, hogy a bàntalmazàs nem csak fizikai lehet. A verbális bàntalmazàs viszont valahogy ritkán téma. Engem spec nem akaszt ki, ha látom, hogy a szülő lekever egyet a gyereknek, ha már semmi sem segìt. Viszont attòl nagyon el szoktam borzadni, mikor a hùzzál a francba, bazd meg, megöllek és tàrsait hallom csattogtatni. Anyukámban egyszer nagyon elpattant a mèrő, nyilván nem voltam ártatlan, és kivágta, hogy a kurva anyàd. Ránéztem, majd elröhögtük magunkat. Kamasz voltam, a helyén kezeltem. Sem az előtt sem az òta nem volt rá példa, anyukám nagyon szégyellte is magát. De meggyőztem, hogy tt max az volt a gàz, hogy önmagát szidta, pedig én voltam a bűnös.

  • 2017.04.29 08:59:37nemmegmondtamhogyne

    Mostanában nem divat nevelni a gyereket.
    Se pofonnal se szóval.
    Ennek eredménye képpen egy óvodában eltöltött óra alatt pontosan felmérhető mekkora állatokat szabadítunk magunkra pár év múlva.
    Mert nevelés nélkül azok maradnak: állatok

  • 2017.04.29 10:04:40Mikrobi

    Minden büntetéssel azt bizonyítja a szülő, hogy erősebb a gyerekénél, szóval ez az érv hülyeség.

  • 2017.04.29 10:06:20zizi77

    Almaty, erre nagyon jó példa, hogy a férjem tesója Ausztriában rendszeresen megkapja a 12 éves lányától, hogy ráküldi a gyámügyet, ha valamit nem akar megvenni neki. Pedig testi fenyítésről ott szó sincs. Szóval mindennek 2 oldala van. Szerinted mi lenne, ha minden szülőtől, aki valaha is meglegyintette a gyereket, elvennék a csemetét?. Tényleg csak fekete-fehérben látjátok a világot.
    "Amikor a jelenben megborzongunk a könyv említett fejezetétől, akkor közben tudjunk róla, hogy a kor, a kultúra befolyásolja, hogy mit találunk kegyetlennek és mit természetesnek. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen csak tény."
    Szerintem ez egy nagyon fontos gondolat fentről. A mi gyerekkorunkban nem hogy nem volt bűn a gyerek testi fenyítése, de az iskolákban is szabadon alkalmazták. Én sem tartom követendőnek a gyerekek agyba-főbe verését, de azért kíváncsi leszek, az unokáink korában mi lesz. Rá lehet majd szólni a gyerekre? Esetleg a szülők már csak rabszolgák lesznek? Vagy újra rá lehet csapni a kezére, ha 26-szorra is valami veszélyes dolgot akar csinálni? És mégegyszer hangsúlyoznám, a gyerek összeverésének semmi köze a neveléshez.

  • 2017.04.29 10:08:16Mikrobi

    A kommentekből megint azt látom, amit a gendernél, homoszexualitásnál, stb., hogy van egy törpe kisebbség, amely az egészségesen gondolkodó társadalomra próbálja kényszeríteni a liberális, romboló hülyeségeit. Mégpedig az esetek túlnyomó többségében Soros-pénzből finanszírozva. És ez nem most kezdődött, gyakorlatilag a rendszerváltás óta folyik.

  • 2017.04.29 10:13:56zizi77

    Ja és még egy kérdés. Ha fent említett példában azzal bűntetjük a gyereket, hogy le kell mosnia a falat, mi van, ha nem csinálja? Hogy veszed rá, hogy csinálja, ha nem akarja? Ha se szép szó, se fenyegetés a csokimegvonással/ez mekkora baromság/ nem jön be. Sarokba állítod, ahol kb 2 mp-ig marad, vagy bezárod a szobájába? Nem kap vacsorát, ami szintén gáz, ha már itt tartunk?

  • 2017.04.29 12:09:33kamarti

    basszus, Mikrobi, tényleg azt gondolod, hogy te képviseled az egészségesen gondolkodó társadalmat ezzel a két megszólalással?
    hogy az (arányos) büntetés ugyanolyan erőfitogtatás, mint a verés?
    meg hogy aki nem veréspárti, az Soros-bérenc libsi? ez komoly? és sokat kellett gondolkodni rajta?

    Egyébként magam is azok közé tartozom, akiket veréssel neveltek, és az emlékeken kívül a legijesztőbb tapasztalatom az volt, amikor anya lettem, hogy nem csak a mondókák, dalocskák jönnek vissza a mélyből, hanem az "üss" reflex is, amivel nagyon kemény megküzdeni. De lehetséges, és én is azt tapasztaltam, amit többen leírtak: a gyerekre kell fókuszálni, akiből csak egy van, hogy megismerd, hogy megértsd, hogy eredményesen tudj kommunikálni vele, hogy úgy neveld fel, hogy közben te is jobb ember lehess és gyógyuljon tőle a lelked, hogy verés, fenyegetés és verbális agresszió nélkül is lehet.
    És igen, be lehet látni, hogy a szülők, akiktől a verést és szidást kaptad, valószínűleg azokkal az eszközökkel éltek, amiket ők is gyerekként tanultak-tapasztaltak. És el lehet hinni, hogy valószínűleg tényleg a javadat akarták, sőt, "szerettek a maguk módján" - de igenis, lehet másként. Meg lehet, sőt, meg kell próbálni úgy szeretni a gyerekedet, hogy a magad módja neki is jó legyen, és ne a félelem, hanem a biztonságérzet legyen az alapélménye gyerekkorából. Mert a verés és a szidalmazás ezt veszi el, ezzel nyomorítja a lelket-pszichét.

  • 2017.04.29 12:22:32Kis.anita

    Nálunk (is) vannak taslik, vagy tockosok. Én is kaptam anno.
    De mindig csak az 5. 6. kérésre,és általában szólunk, hogy ebből bizony tasli lesz ha az 5. "jó,maaaaaaajd" után sem változik a helyzet.
    Nem ütünk nagyot, évente párszor fordul csak elő, de igenis van, amikor ez is kell sajnos.
    Persze nem ütném őket soha erővel,vagy megalázva,vagy mindenért!

    Sokszor meg is kérdezem az unokaöcsémet, hogyha ennyire kell a tasli, szóljon,gyors megkapja és nincs előtte vita meg százezer kérlek :) haha :)

  • 2017.04.29 14:18:25J.W. Booth

    Soha nem KELL ütni (sem kicsit, sem nagyot), ez ostobaság, szülői gyengeség.
    Ha valaki ezeket még ráadásul büszkén hangoztatja, az meg balfaszság

  • 2017.04.29 21:22:08Arcade Macho

    ha majd a gyerek 18 lesz es elmondom neki hogy kisfiam egyket fotelkommentelo azt allitotta, hogy szuloi gyengeseg amikor taslit kapsz es ezert nem latsz a fel szemedre
    ugyanis nem adtam meg azt a taslit amikor kellett volna es eppen az esernyovel jatszottal

  • 2017.04.29 21:22:48Arcade Macho

    bluebear
    "Sokan ott követik el a hibát, hogy 2-5 éves korban elkényeztetik, babusgatják a gyerek megszokja ezt, és a fejükre nő. Később, kaaszkorban, 10-14 éved n akarják veréssel nevelni, de akkor már késő."

    nemcsak hasztalan hanem kepes es agyon is ver 14 evesen :)

  • 2017.04.29 21:23:50almaty

    zizi77: A gyámügy azért nem veszi el a gyereket, mert az azt hazudja, hogy otthon verik. Viszont ha bedagadt szemmel megy be a suliba, azt meg kell magyarázni a szülőnek is és a gyereknek is. Persze nem a szülők jelenlétében.
    "A mi gyerekkorunkban nem hogy nem volt bűn a gyerek testi fenyítése, de az iskolákban is szabadon alkalmazták." Tehát nem jó vagy rossz, egyszerűen csak tény. Akkor mondok egy másik tényt. I. Péter, Minden Oroszok Cárja idejében a hűtlen feleséget a főtéren nyakig beásták a földbe. Pár napig eltartott, mire sok-sok szenvedés után megkönyörült rajta a halál. Tehát ez nem jó vagy rossz, egyszerűen csak tény.
    zizi77, rossz úton jársz. A gyereket nagyon nehéz motiválni. Amit tesz, azt a szülőknek való megfelelés miatt teszi, hiszen totálisan ki van szolgáltatva nekik. A szeretetükért teszi, hogy szeretve és biztonságban legyen, mert neki az a legfontosabb. És ezzel nagyon könnyű visszaélni, elég egy kis érzelmi zsarolás: -amíg az én kenyeremet eszed; -amíg az én házamban laksz; -itt hagylak, ha nem jössz; -intézetbe küldelek; -megtudod, ha már nem élek; -érted teszem; stb. Kemény játszmák ezek, sokszor kegyetlenebb, mint a verés.
    De akkor mi a megoldás? A jó minta. Csak az hiteles. A többi felesleges papolás. Na meg a folyamatos jutalmazás. Persze rengeteg szeretet, figyelem, törődés és türelem. Aki erre alkalmatlan, annak nem szabad gyereket vállalni!

  • 2017.04.29 22:11:19zizi77

    Almaty, éppen elég az, ha el kezdenek vizsgálódni a gyerek-szülő kapcsolat ügyében. Nagyon rafkósak tudnak lenni a gyerekek, ha el akarnak érni valamit.
    3 gyerekem rengeteg törődést, szeretetet és figyelmet kap napi 24 órában. Miből gondolod, hogy nem? 3 gyerek 3 különböző személyiséggel. Nincs egységes, de még hasonló recept sem a gyerekekhez. Ami nálunk működik, nem biztos hogy a tieidnél is, és fotdítva.
    Hűtlen feleségeket mai napig kivégzik néhány országban. Mit akartál ezzel? Ha a többi részét is elolvastad annak amit írtam, akkor láthatod, hogy a lényege a mondandómnak az, hogy akár 10-20 évente változik a felfogás. Ha így haladunk akkor a mi unokáink már rabszolgakent fogják kezelni a szüleiket, de az is lehet, hogy újra szigorúbb lesz a nevelèsük a mostaninál. És akkor az lesz a természetes, 100 éve meg más volt.

  • 2017.04.29 23:18:45almaty

    nem

  • 2017.04.29 23:20:44almaty

    zizi77: "Nagyon rafkósak tudnak lenni a gyerekek" Azért egy szakembert nem vernek át. Mindig tudom, mikor hazudnak a gyerekeim. Rengeteg jele van. Nyilván a gyámügy sem ostoba és nem veszi el a gyereket, ha nem indokolt. Felméri, mekkora kárt okoz a gyereknek a verés és a családból kiszakítás. Sokszor elég pár hétre, mintegy figyelmeztetésként elszakítani a szülőktől, pl. a nagyszülőkhöz költöztetni, így a szülők észhez térnek. Esetleg kötelező nevelési tanácsadást írnak elő nekik. Vannak fokozatok.
    Te abszurd tendenciát vizionálsz ("unokáink már rabszolgakent fogják kezelni"). Másrészt a múlt bűneit próbálod bagatellizálni a normák változásával ("És akkor az lesz a természetes"). Szerintem attól, mert valami "természetes", "normális", tehát a többség azt teszi, attól még egyáltalán nem biztos, hogy az úgy helyes. Évtizedek, sokszor több generációnyi idő is kell, hogy a szokások és a gondolkodásmód megváltozzon. Nagy rendszereknek nagy a tehetetlensége.

  • 2017.04.29 23:21:16almaty

    zizi77: A mi gyerekkorunkban nem hogy nem volt bűn a gyerek testi fenyítése, de az iskolákban is szabadon alkalmazták. Attól, hogy nem volt bűn, attól még nem volt helyes.
    Soha nem szabad megütni a gyereket! Ebben nincsenek árnyalatok. Ez fehér és fekete. Ez olyan, mint a teherbe esés. Nem lehet kicsit teherbe esni. Nem lehet jókor, megfelelő pofont adni. Akkor sem, ha régen ez volt a "normális" és nem büntették. És most sem azért nem szabad, mert büntetik. Meg nem is azért, mert akkor elveszik a gyereket. Hanem azért, mert ezzel megalázod, elvadítod a gyereket, elveszíted a bizalmát. Ugyanígy nem szabad érzelmileg zsarolni. Mindig van más megoldás. Ha az enyém nem akart elindulni a játszótérről, SOHA nem mondtam neki, hogy "akkor itt hagylak". Egyszerűen felkaptam a hátamra és vittem. Persze mondhatnád, hogy "ez is erőszak", de én játékosan tettem, mert közben mosolyogtam és csiklandoztam.

  • 2017.04.30 10:00:24zizi77

    Almaty, Te pontosan ugyanúgy visszaélsz az erőddel, még akkor is ha közben nevetsz, és próbálod a gyerek figyelmét elterelni arról, hogy tulajdonképen ráerőlteted az akaratodat.
    A gyerekeim imádnak, és nem alázom meg őket, akárhogy is próbálod rámsütni. A felnőtt gondolkodásodban csomó dolog máshogy jelenik meg, mint ahogy a gyerek megéli. De ezen kár vitatkozni, mert Te sem vagy a helyemben, és én sem a tiedben. A fentebb feltett kérdésem neked is szól. Hogyan veszed rá a gyereket, hogy lemossa a falat, ha nem akarja megcsinálni?
    A gyámügyes példa pedig valós, . A lényeg, hogy a kislány 1/2 évig nem járt suliba, mert kitalálta, hogy pánikbeteg. Kb 30%-ig valós is volt, a többi rájátszás. Mivel az orvosok, iskoligazgató, gyámügy azt javasolta anyukának, hogy rakja be pár hétre a zártosztályra begyógyszerezve az akkor 11 évws gyereket, természetesen ebbe nem mentek bele. Közben vizsgálat lett belőle/mert nem működik együtt!/, valós okot nem találtak a miértre. Évet kellett ismételnie a hiányzások miatt, most ott ül valaki a folyosón a suliban, amig bent van a gyerek. És a gyerek zsarolja a szülőket. Nem egy hasonló sztorit hallottam már nyugati ismerősöktől, hogy hányszor vetődnek árnyélra a gyámügyesek. Persze így több olyat is felfedeznek, amit kell, de amivel vissza lehet élni, azzal vissza is élnek.

  • 2017.04.30 10:11:14zizi77

    Almaty és mégegy dolog. A lányom osztályába jár egy kislány, aki igazi terrorista. A tanárok mesélték, hogy hiába beszélnek a szülőkkel, azok nem hiszik el, amit mondanak nekik. Anyukával én is többször beszéltem, mert az én lányom volt az egyik fő célpontja. Anyuka szintén azt mondta, mint Te is, hogy ismeri a gyereket, tudja mikor hazudik neki, és amúgy is mindent elmesél. A lényeg az volt, hogy szerinte pont az ő gyerekét bántották a többiek, és mvel a nagyobb lányát is terrorizálták, ő felismeri a jeleket. Azóta a kislány már több olyan dolgot is elkövetett, ami miatt máshonnan már rég kicsapták volna, de ez az igazgató elég lágyszívű. Anyuka viszont még most is a homokba dugja a fejét. Nem mondom, hogy nálatok is ez van, de hidd el, érhet mêg téged is meglepetés!

  • 2017.04.30 17:09:37ColT

    @zizi77 : Végre valaki, aki nem álszentesedik. Teljesen érthető, hogy mit mondasz.

  • 2017.04.30 17:37:45Tresy Sheperd

    Szeretetből nem lehet ütni. Álszentség előre meggyónni a bűnt.
    Mindkét gyerekem ateista lett, annak ellenére, hogy én gyakorló vallásos vagyok.
    Hiszem, mert látom rajtuk, hogy pont aszerint az értékrend szerint élnek, ami nekem kedves.
    Egyszer eljárt a kezem a fiamnál, akivel általános hatodik osztályáig iskolapszichológushoz jártunk, mert közösségben kezelhetetlen volt (születéskori oxigénhiánnyal magyarázták, kinőtte). Végtelenül bánom a dolgot. Mert felnőtt voltam, az anyja voltam, mégis túl fáradt voltam, túl sokat jártam az igazgatói irodába "megbeszélés"-re. Nem voltam korrekt vele, nem szabadott volna: hibáztam. Mint ahogy sokan és sokfélét hibázunk. A szeretettet az nem üti az ember, ha rossz irányba halad, mint ahogy a virágok fény felé fordulásából eredő ferdeségét sem izomból oldjuk meg. Nem, nekem nem fér bele egy elcsattanó pofon, a verés. Erőszakra erőszak a válasz, ha nem most, majd évtizedek múlva, rossz döntésekben. Engem fizikailag és mentálisan is bántalmazott az apám, megszenvedtem a gyerekkoromat, lehet, hogy ezért gyűlölöm azt, ha gyereket bántanak.

  • 2017.04.30 22:01:42Arcade Macho

    almaty: "Egyszerűen felkaptam a hátamra és vittem. Persze mondhatnád, hogy "ez is erőszak", de én játékosan tettem, mert közben mosolyogtam és csiklandoztam."

    HAHAHA
    en meg nem utom meg legkozelebb, hanem odaviszem a hideg viz ala mikozben RÖHÖGÖK rajta

  • 2017.04.30 22:57:50tesz-vesz

    az ilyen cikkeket ált azok írják, akiknek nincs gyerekük, vagy ha van, akkor drogos lesz belőle. még az író kezdi el sértegetni a szülőket :) vicces, kissé elmebeteg.
    indulatból verni nem szerencsés mindig persze, node ha a gyerek hisztizik is artikluálatlanul üvölt, és 3x-i szép kérésre nem hagyja abba, akkor lehet neki adni. és abbahagyja.
    nálunk ez volt a szabály, 3x rászólunk, utolsónál mondjuk, hogy kapsz egy pofont, és kap, és elhallgat.
    én is kaptam párat, és nem haragszom érte, sok hülyegyerek van ma már mégtöbb. de főleg a mai világban, ahol a tanárokat a diákok verik, ilyet leírni "A verés nem nevelés, hanem surmó és gyáva agresszió"
    a surmó az egy szakszó mellesleg?

  • 2017.04.30 23:00:53tesz-vesz

    persze a szép kérés azt jelenti nálnk h nem káromkodva idegesen, persze hogy határozottan.

  • 2017.04.30 23:20:59tesz-vesz

    mondatonként ki lehetne javítani: "Amikor megverjük a gyereket, valójában az történik, hogy visszaélünk azzal, mi erősebbek vagyunk. "

    amikor iskolába kényszerítjük, akkor is! a gyerek nem akar verést, a gyerek nem akar iskolába menni, mégis az épülésére szolgál általában.

  • 2017.04.30 23:28:23tesz-vesz

    "Azt, hogy másokkal hogy bánjon, és azt is, hogy saját magához hogy viszonyuljon. Ezért érdemes azt tanítani, hogyha valaki hibázik, akkor annak van következménye"

    nem, csak éppen elég sok primitív ember járkál az utcán, akik megüthetik, megalázhatják, vagy nem jártál még borsodban kedves karolina, na ezek felszabadultak pestre is, nem árt, ha megtanulja korán feldolgozni pl a megalázást, az ilyen emberekkel is a bánásmódot, dehát ez talán alapból hülyeség is. hisz a gyerek nem így fogja fel.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta