Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gettósuliban két éve csinálják, azóta nem kellett fegyelmit indítani egy gyerek ellen sem. Pedig csak beszélgetnek, meditálnak, jógáznak picit.
Ha a gyerek valami rosszat tesz, meg kell büntetni érte. Ez egyike a belénk rögződött nevelési szabályoknak, amik nem biztos, hogy feltétlenül igazak – vagy legalábbis nem úgy. Amikor a kisfiam valami rosszat tesz, mindig azt mondom neki: gondoljon bele a másik helyzetébe. És egy kicsit én is belegondolok az övébe.
Vajon ha valaki rosszat tesz, feltétlenül azért teszi, hogy a másiknak ártson? Ez volt a helyzet az adott szituációban? Vagy elképzelhető, hogy dühös, csalódott, érzelmileg összezavarodott volt? Netán fáradt, vagy valamire fel akarta hívni a figyelmet?
Ezen elgondolkodva teljesen újszerű megközelítést alkalmaz egy Baltimore leggettósabb részén lévő iskola, a büntetést meditációs szobával váltották ki, ahol a gyerekeknek légzőgyakorlatok és meditációs technikákat tanítanak, és arra biztatják őket, hogy beszélgessenek a viselkedési szakemberrel. Az eredmények elég meggyőzőek, a program két évvel ezelőtti bevezetése óta egyetlen gyerek ellen sem indult fegyelmi eljárás.
A „rosszaságnak”, rengeteg különböző oka lehet. Jó-e, ha a felnőtt azonnali agresszióval reagál rá? Nem elég-e, ha a gyermek megtapasztalja a tette következményeit, de nem kap érte még plusz büntetést? Nem lehet-e, hogy a büntetés sokszor az én személyes dühömet hivatott kielégíteni – amit a gyerek pontosan érez, és mint viselkedési formát, megtanul? Ha én követek el hibát, mi inspirál leginkább arra, hogy ne kövessem el újra?
Olyan kérdések ezek, amikkel minden szülő szembesül, és a saját véleménye/elvei/az adott szituáció alapján esetleg módosít a tett-büntetés struktúráján. De mi történik az iskolákban? Ott a rendszer része a rossz cselekedetért kapott büntetés, a rendszereket pedig nehéz megváltoztatni. Kivéve persze, ha mégsem.
Van, ahol a meditációra esküsznek. Néhány hete ismét nagyot ment az interneten annak a Baltimore-i általános iskolának a története, ahol ehhez az „újszerű” megoldáshoz folyamodtak. A meditáció évezredes problémamegoldás, és egy nyugisarokban nincs semmi extra. Az viszont elgondolkodtató, hogyan gondolkozunk a gyerekeinkről és a gyereknevelésről a 21. században, ha világszenzáció lehetett az a hír, hogy egy iskolában elcsöndesedésre biztatják a gyerekeket a büntetés helyett.
Ezek itt gettógyerekek, konfliktuskezelést kell tanulniuk
Az iskola igazgatónője a Holistic Life Foundation nevű alapítvánnyal közreműködve kialakított egy Mindful Moment Room (kb. Nyugodt Pillanat Szoba) nevezetű helyiséget. Ügyeltek arra, hogy a szoba valóban nyugodt, kellemes érzeteket keltő hely legyen: tele van lámpákkal, világos színekkel festették ki, és nagy, puha plüsspárnákat tettek a földre, ahova le lehet kucorodni gondolkodni egy kicsit. A szidás és eltiltás helyett a gyerekek visszavonulhatnak, és megtehetik azt, amire egyébként egy zaklatott gyereknek a legnagyobb szüksége van ilyenkor: elcsitulhatnak.
A szoba természetesen nem csak akkor érhető el, ha rossz fát tettek a tűzre. Ha valamelyik gyereknek egy kis nyugalomra van szüksége, jelentkezik a szobainstruktornál. A tapasztalatok szerint öt perc irányított beszélgetés és tizenöt perc nyugodt meditáció elég ahhoz, hogy a zaklatott gyerekek lenyugodva vissza tudjanak térni a félbehagyott tevékenységhez, tanórához. Az instruktor segít a nyugtató gyakorlatok elvégzésében is: ezek légzőgyakorlatok, illetve néhány esetben jógagyakorlatokra emlékeztető, lassú, a testet csitító mozdulatsorok.
Emellett minden egyes napot közös meditációval és légzőgyakorlatokkal kezdenek, és a különösen problémás osztályok tanárai is részt vesznek egy 60-90 perces relaxációs tréningen. Az iskola ugyanis Baltimore rossz hírű környékén helyezkedik el: az HBO Wire-ből ismert drogos-lepukkant gettója itt a mindennapi valóság, és a gyerekek többsége szemtanúja votl a 2015-ös utcai zavargásoknak is. Éppen ezért különösen fontos számukra, hogy megtanulják a külső-belső konflikusok dühmentes, mégis elfojtás nélküli kezelését.
A meditáció és relaxáció több szinten is hat a gyerekekre. Egyrészt azonnal megnyugtatja őket, és csökkenti a stresszhormon, a kortizol szintjét a vérükben. Másrészt segít kialakítani egy olyan rituálészerű cselekvéssort, amit ők maguk más helyzetben is alkalmazhatnak a saját megnyugtatásukra. Hosszú távon pedig segíti őket a nyugodt beilleszkedésben és a megfelelő tanulásban, ami megelőzi további stresszes szituációk és frusztrációk kialakulását.
Akkor mély levegőket vettem
A gyerekek is beszélnek arról, mit tanulnak ebből. Egy ötödikes azt mondta el, a légzőgyakorlatokat használta, amikor nagyon izgult egy dolgozatnál, ez segített neki megnyugodni, hogy be tudja fejezni a tesztet. Mindenki zajongott körülötte, de képes volt kizárni őket, és önmagára, a légzésére koncentrálni.
Egy másik gyerek arról mesélt, hogy ha frusztrált, otthon is tudja hasznosítani azokat a technikákat, amiket tanult. "Egy reggel nagyon megharagudtam Apura, de aztán eszembe jutott, hogy lélegezzek, és akkor így nem kiabáltam vele."
