SZÜLŐSÉG

7 ok, amiért a hatalmas korkülönbség jó

2015. november 7., szombat 09:54

Nem sokan tudják rólam, mert erről speciel nem szoktam hencegni a Facebookon, pedig bevallom, nagyon büszke vagyok rá: van egy kishúgom. Ő most kezdte az általános iskolát, én pedig már a krisztusi korból is kifelé battyogok - ebből adódóan már akkor is meglett férfi voltam (már amennyire ez tőlem kitelik), amikor született.

Sosem felejtem el a napot: a jeruzsálemi The Coffee Bean & Tea Leaf kávézóban kavargattam a szójatejes kapucsínómat, amikor felhívott az apukám: megszületett a kistesóm. A kávét azonnal egy gigantikus ünnepi reggelire cseréltem fel örömömben - a lelkesedésem pedig azóta sem hagyott alább, minden találkozásunkkor a torkomban dobog a szívem: mekkorát nőtt, örül -e majd nekem, mi foglalkoztatja manapság, milyen a frizurája, hogyan öltözködik - hiszen csupán néhány havonta talákozunk: ő Budapest él, én pedig Tel Avivban.

Sok szülő mondja, hogy azért akar iparkodni a második-harmadik gyerekvállalással, mert minél kisebb a korkülönbség, annál jobb barátok lesznek majd a tesók, sőt olyannal is találkoztam, aki a képembe mondta: "Ja, ha ennyivel fiatabb nálad, akkor nincs is semmilyen kapcsolatotok, mi?" Ezért most úgy határoztam, 7 pontba szedem, miért is örülök annyira, hogy a húgom és én pont annyi idősek vagyunk, amennyi (amellett, hogy vele sütit sütni sokkal érdekesebb, mint egyedül). Plusz egy extra okként pedig: biztos vagyok benne, hogy a szülők sem bánják, ha nem csaknem egyszerre kell több gyereket felnevelni a nulláról, aztán pedig - ismét csak majdnem egyszerre - mindet elbúcsúztatni, mikor kirepülnek otthonról...

1. Felnőttként már tuti nem ügy a testvéri féltékenység

Harmincévesen nyilván fel sem merül bennem, hogy az apukám "túl sokat foglalkozik" a húgommal - nyilván másfajta figyelmet igénylek, mint egy ötéves. Másrészt a húgomat se zavarja, ha a papám "velem van elfoglalva", hiszen velem nem plüsskutyákról, vagy az óvodáról beszélget, hanem csupa olyasmiről, amikről más felnőttekkel is.

shutterstock 243421855

2. A tesóm frissen tart - szellemileg, testileg

Az egy dolog, hogy ha elbújik, meg kell találnom, ha elszalad, utána kell futnom, így sosem unatkozom mellette. De én még mindig le vagyok ragadva a Pindur Pandúroknál, ő viszont már YooHookat gyűjt - akikről tőle hallottam először. Én még mindig a Barbie-knál tartok, ő viszont Monster High babákkal játszik - akik Barbie zombivá vált haverjai. Popkultúra-elemzőként különösen fontosnak tartom, hogy kapcsolatban maradjak mindazzal, ami izgatja a legifjabbakat, de magánemberként is sokat jelent majd, amikor negyvenötévesen is tudom majd: mire buliznak épp a tinédzserek.

3. Sosem veszekszünk

Még a legjobb testvérek is össsze-össze vitatkoznak, és az sem ritka, hogy két tesó rendszeresen öli egymást. Két és fél évtized korkülönbség azonban garantálja, hogy egy hangos szó se csattanjon el közöttünk - ha gyermeki csínytevésekbe keveredik, nyilván nem én fogom kiosztani, hanem a szülei(nk), én pedig nem igazán tudok olyasmit tenni, amiért megharagudna rám. Ha elszomorítom (mondjuk azzal, hogy el kell mennem, pedig ő még szívesen mesélne a nyuszijáról, Gusztiról), legfeljebb elpityeredik - az ajtócsapkodás elmarad.

4. Visszarepít a gyermekkoromba

Ha ő nem lenne, nem nézné(n)k mesét a kanapén lustálkodva késő délelőtt, ő kakaóval, én kávéval a kezemben. Ha ő nem lenne, már rég elfelejtettem volna, milyen is úgy tenni, mintha olvasnék egy könyvet, valójában pedig a képzeletemre hagyatkozni, ahogy kerekítem a rögtönzött történetet. Nélküle sosem játszanék már boltosat, és tennék úgy, mintha jóízűen falatoznék, miközben műanyag zöldségek sorakoznak a tányéromon, és - amíg saját gyerekem nem születik - már rég nem bújócskáznék és fogócskáznék.

5. Az ünnepek új(ra) értelmet nyernek

Felnőttként, csupa felnőttel körülvéve nagyon nehéz megtartani a karácsony varázsát - egymásnak már nem nagyon ajándékozunk, a karácsonyfa sokaknál már csak egy jelzés-értékű feldíszített faág, és karácsonyi dalokat se nagyon trillázunk már. A kistesó kedvéért viszont ismét visszaváltozik minden a régi karácsonyi képeslappá: csenget a Jézuska, minél nagyobb és színesebb a fa, annál jobb, az ajándékok átadása pedig újra csupa öröm és izgalom.

shutterstock 260918480

6. Újra "legálisan" lóghatok a játékboltban

Bevallom felnőttként is odavagyok a játékboltokért - van egy barátom, amivel egyik kedvenc szórakozásunk éveken át az volt, hogy bemegyünk egy játéküzletbe, és fuldokolva röhögünk a szürreális tárgyakon, mint mondjuk a transzvesztitának kinéző hamis Barbie. Ilyenkor megvető szemekkel tekintettek ránk a boltosok - most viszont végre valódi okkal shoppingolhatok vicces játékokat, gyerekeknek szánt kiegészítőket, illetve - hála az égnek, hogy húgom van és nem öcsém - bármit, ami Hello Kitty-s, rózsaszín, vagy csillámos.

7. A különbségeink a legnagyobb erényeink

Ő mindig végtelen szeretettel néz rám, én pedig alig várom, hogy egy csomó olyan kalandot éljünk át együtt, amikhez ebben a pillanatban még túl kicsi. Ő észre sem veszi, hogy "öregszem", én pedig hónapról hónapra csodálom a látványos változásait. Ő a jelenben él, nem rágódik a múlton, és nem aggasztja a jövő, én pedig elérzékenyülök, ha arra gondolok, mikor kisbaba volt, és már előre izgulok, milyen is lesz, amikor először lesz igazán szerelmes, pasizni és bulizni kezd, vagy épp középsuliba készül. És mindenekfelett: bár kisebb, mint én, mégis őszintén felnézek rá, amiért meg sem érintik azok a gondok, amikről én felnőttként nap mint nap meggyőzöm magam: aggódni a világ romlásán, és sajnálni magam nem csak az emberi természetem része, de talán még kötelességem is. Ő meg csak mosolyog. Mindig mosolyog.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.11.07 10:46:30szombi

    Ez a sok "előny" apaként is meglenne, csak szólok. Gondolkozz el a másik csapatról...

  • 2015.11.07 10:52:56indapass

    @szombi:
    Így kényelmesebb, szülőként felelősséget is kell vállalni, nap mint nap. És nem csak x hetente jópofizni vele.

  • 2015.11.07 13:53:55szombi

    @indapass:
    Hát aki 25 évesen (igaz nem önszántából) "nagytesóskodásra" adja a fejét jó ha eljátszik a gondolattal hogy neki is felelősséget kell vállalnia. Mikor 14 éves lesz a lányka és megszökik otthonról, az igazi apuka nem biztos hogy azonnal ugrik, nem lesz olyan jó kondícióban mint a nagytesó.
    A felelősségről annyit hogy aki ez miatt nem meri bevállalni az apa/anyaszerepet az aranyhalat se tartson, meg ne is dolgozzon, autót se vezessen mert ez mind-mind felelősséggel jár.

  • 2015.11.07 14:51:46indapass

    @szombi:
    A gyerek másfajta felelősség, mint az összes többi. Legálisan sem könnyű letenni, érzelmileg meg pláne. Munkát, autót, aranyhalat cserélhetsz, gyereket nem.

    Ha közel lakik a két testvér, valóban tetten érhető a felelősség is, de ahogy írtad is, ezt nem választotta, tehát nyilván nem ez a vonal dominál, hanem az örömteli pillanatok. Talán soha nem is lesz igazán rajta a gond, ha szerencsésen alakulnak a testvér dolgai.

    Ismerek olyan családokat, ahol az egyik testvér súlyos fogyatékos. Na OTT akár a kisebb tesóra is hatalmas teher maradhat, ha szülők nem tudják megoldani a sérült gyermek ellátását. EZ a felelősség. Sokkal tapinthatóbb és testközelibb a lehetőség.

  • 2015.11.07 15:18:31toportyánféreg

    meg a reggel húgom este dugom is kaphat egy kis lolitás színezetet

  • 2015.11.07 15:40:16mildi

    és legálisan lehet hintázni meg vattacukrozni :)

  • 2015.11.07 17:21:50SabaSaba

    Én olyanokat ismerek a környezetemben, akiknél a testvérkorkülönbség egyáltalán nem öröm (testvérnyűg!!), sőt, még a kistestvérnek is kellemetlen, hogy "öregek" nemcsak a tesói, hanem a szülei, csak esetleg az anyuka a fiatal (legtöbbször ugyanis így van!), akit meg az apuka lányának vélnek, vagyis az ő tesójának, hát ez nem ad éppen "örömre" okot, de hát ilyen megengedő lett a társadalom szerte a világban :/

  • 2015.11.07 18:21:21Neked ugatok nem a házat őrzöm

    6-7 év korkülönbséggel a testvérek már nem tekinthetők a klasszikus értelemben vett testvéreknek. Talán ezért.

  • 2015.11.07 19:11:45zizi77

    Most még jópofa, de ha tini lesz a lánykából, már nem biztos, hogy olyan jó lesz a kapcsolat sajnos.

  • 2015.11.07 19:46:51Panacea Regina

    @Neked ugatok nem a házat őrzöm

    Ezt kikérem magamnak! Az öcséim 12 és 15 évvel fiatalabbak nálam, mégis talán még jobb is a kapcsolatuk velem, mint egymással! Tiniként is élveztem, hogy én vagyok a "nagy nővér", akire felnéznek, átmenet a felnőttek és a kortársak között. Velem lehet "gyerekesen" hülyéskedni vagy komolyan segítséget kérni! A kis és a nagy korkülönbségnek is megvannak az előnyei, én a nagy korkülönbségnek csak előnyét tapasztalom, legalább sosem vesztünk össze ugyanazon a játékon ;)

  • 2015.11.07 19:47:08Panacea Regina

    @Neked ugatok nem a házat őrzöm

    Ezt kikérem magamnak! Az öcséim 12 és 15 évvel fiatalabbak nálam, mégis talán még jobb is a kapcsolatuk velem, mint egymással! Tiniként is élveztem, hogy én vagyok a "nagy nővér", akire felnéznek, átmenet a felnőttek és a kortársak között. Velem lehet "gyerekesen" hülyéskedni vagy komolyan segítséget kérni! A kis és a nagy korkülönbségnek is megvannak az előnyei, én a nagy korkülönbségnek csak előnyét tapasztalom, legalább sosem vesztünk össze ugyanazon a játékon ;)

  • 2015.11.08 07:39:19udvaros

    Mindent meg lehet magyarázni, mint ahogy az ellenkezőjét is. A testvérek nagy korkülönbségének fentebb leírt előnyei mellett a kisebbik tesó gyakorlatilag egyedüli gyerek. Ha korosztálya béli gyerekkel játszana, beszélgetne, akkor a szomszédba kell mennie, különben csak a falnak dobálhatja a labdát. A suliban is egyedül van, nincs kivel összeállnia, nehezebben érvényesíti érdekeit. Fiúgyerekeknél kifejezetten hátrányos az egyke lét, mert nincs kivel versengenie. Az igazán jó teljesítményt pedig a versenyhelyzet hozza ki nem csak az emberből, de a palántájából is.

  • 2015.11.08 08:32:56szombi

    @udvaros:
    Valami ilyenre akartam én is kilyukadni, csak Kristóf elterelte a figyelmet kicsit másfelé.
    A nagy korkülönbséggel született legkisebb "kor-egyke" gyerekek nem épp a legboldogabb gyerekkorra számíthatnak. Lehet hogy vannak játszótársaik, de a szülők mégsem ezekhez (a hozzájuk képest szintén gyermeteg) családokhoz fognak látogatóba járkálni hanem olyanokhoz ahol a "gyerekek" már házasuló korban vannak, és ő pedig egyedül marad minden egyes alkalommal. Míg a krisztusi korú szülők egyke gyerekei így is könnyen örökös játszótársakra találhatnak, a kor-egykék számára ez szinte lehetetlen lesz.
    Pedig nagyon fontos hogy a gyerek-gyerek kapcsolatokat a szülők is építsék, irányítsák, különben egész életükre magányosak maradnak. Bármilyen kegyetlen kimondani, a nagypapakorú szülők hamar kicsusszannak a támogatók köréből (őket kell majd támogatni), és nem lesz ott örökké a nagytesó sem.

    Így akár tetszik akár nem, a nagytesónak kell szülőként felelősséget vállalnia, és az ő dolga lesz a kishugi életvitelét, kapcsolatait egyengetni.

    Kristóf, kívánok ehhez sok sikert és egészséget!

  • 2015.11.11 12:09:54LadyShock

    Jobb a nagyobb korkülönbség- és én tényleg tudom, hogy miről beszélek...van egy három évvel idősebb nővérem, akivel a gyerekkorunk nagy részében ütöttük-vágtuk-bántottuk egymást. A kapcsolatunk akkor lett jobb, amikor elköltözött otthonról. Meg van két húgom, az egyik 18, a másik 20 évvel fiatalabb, mint én, együtt élünk. Minden pozitívumot elmondhatok, amit a Kristóf leírt - és még az a negatívum sincs meg, hogy a gyerek egyedül marad ha elmegyek itthonról. Újraélem az ünnepeket, sokkal kevésbé vagyok önző, rengeteget tanulok tőlük és miattuk a világról. Ugyanakkor azt is érzem, hogy nem kell sietnem a gyerekvállalással sehová, egy időre kiéltem a babázhatnékomat, így megérhetek a feladatra. Nincs ebben semmi rossz.

  • 2015.11.18 21:30:34Androsz

    Esetleg a kishúgodra is lehet gondolni pár másodpercnyit: a kora alapján a kedves papa lényegében agyapja a gyerekének. Amikor a kishúgod kamasz lány lesz, akkor egy "rokkant vénember" akarja majd megmondani neki, hogy hányig maradhat a buliban.

  • 2015.11.19 14:42:43Puckman Éliás

    Szerencsére Kristóf gyerekeinek ez nem lesz probléma.

  • 2015.11.22 03:58:29lüke

    Nagyon előnyös,különösen az oreg kromoszóma, s az esetleges korai apa elvesztése

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta